Jézus annyira elkötelezett
Szám 11,4b-15 - Az a gyülevész népség pedig, amely velük feljött, kívánságra gerjedt, s leült és siránkozott és Izrael fiait is csatlakozásra bírta és azt mondta: „Ki ad nekünk húst enni? Emlékszünk a halra, amelyet ingyen ettünk Egyiptomban, eszünkbe jut az uborka, a dinnye, a póréhagyma, a vöröshagyma s a fokhagyma. Most száraz a torkunk: nem lát szemünk semmi mást, csak mannát.” A manna olyan volt, mint a koriander magva, olyan színű, mint a bdellium; a nép körüljárt, felszedte, megőrölte a kézimalmon vagy megtörte a mozsárban, aztán megfőzte a fazékban, s kalácsot készített belőle, olyan ízűt, mint az olajos lepény. Amikor éjjel leszállt a táborra a harmat, leszállt vele a manna is. Hallotta tehát Mózes, hogy siránkozik a nép családról családra, mindenki a sátra ajtajában. Erre igen felgerjedt az Úr haragja, de Mózesnek is tűrhetetlennek tűnt ez a dolog. Azt mondta azért az Úrnak: „Miért nyomorítottad meg szolgádat? Miért nem lelek kegyelmet előtted, s miért raktad énrám az egész nép terhét? Hát én fogantam-e ezt az egész sokaságot, vagy én szültem-e őt, hogy azt mondod nekem: „Hordozd őket kebleden, amint a dajka szokta hordozni a csecsemőt, s vidd el őket arra a földre, amely felől megesküdtél atyáiknak?” Honnan vegyek húst, hogy adjak ekkora sokaságnak? Sírnak nekem és mondják: „Adj nekünk húst enni!” Én egyedül nem győzöm ezt az egész népet, mert nehéz az nekem. Ha azonban te másként ítélsz, a kkor kérlek, ölj meg engem, s találjak kegyelmet szemed előtt, hogy ne szenvedjek ennyi nyomorúságot.”
Mt 14,13-21 - Amikor Jézus meghallotta ezt, visszavonult onnan bárkán egy puszta helyre, egyedül. A tömegek tudomást szereztek erről és követték őt gyalog a városokból. Mikor kiszállt, meglátta a hatalmas tömeget. Megkönyörült rajtuk, és meggyógyította a köztük lévő betegeket. Mikor este lett, odamentek hozzá a tanítványok és azt mondták neki: „Sivár ez a hely és az idő is eljárt már. Bocsásd el a tömeget, hogy a falvakba menjenek és ennivalót vegyenek maguknak.” Jézus azonban azt mondta nekik: „Nincs rá szükség, hogy elmenjenek, adjatok nekik ti enni.” Azok ezt felelték neki: „Nincs itt másunk, csak öt kenyér és két hal.” Azt mondta nekik: „Hozzátok ide azokat.” Megparancsolta, hogy a tömeg telepedjék le a fűre, aztán fogta az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte azokat, aztán odaadta a kenyereket a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek. Mindnyájan ettek és jóllaktak. Végül fölszedték a megmaradt darabokat, tizenkét tele kosárral. Mintegy ötezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és gyerekeket nem számítva.
Jézus annyira elkötelezett abban, hogy mindent átadjon tanítványainak, hogy visszavonulni volna kedve, akkor is hajlandó azt félre tenni. Ha látja, hogy készek rá követői a befogadásra. A nap végén, mikor már tanításának végére ér, akkor valami olyan rendkívüli dolgot tesz, amivel hitelesíti szavait. Bizonyosságát adja, hogy szavai nem önvallomása, nem önkiteljesítése, és nem is hatalmi törekvéseiről szólnak, hanem valakit képvisel a nép előtt, Akinek küldetését jött teljesíteni!
A Mester arról tesz bizonyosságot, hogy az, aki küldetést kap, annak a kapcsolatai alakítják az életmódját. Az életmódja az, ami küldetéssé válik, és nem valami személytelen, személytől idegen teljesítményt produkál, vagy vállalkozást teljesít, melyért jutalom, fizetség jár. A küldött életmódja nem teljesítmény orientált feladat ellátásáról szól. Sokkal inkább harmónikus kapcsolatot.
Biztos, hogy mindegyikünk el tudja mondani a maga történetéből, hogy kik azok a személyek, akik pozitívan befolyásolták életét, és kik azok, akik rossz irányba vitték el.
Nem mindegy kikkel barátkozunk! De mindenek előtt, tudom-e azt, hogy ki vagyok én? Ha magam szeretetével bajban vagyok, akkor hogyan lehetek képes bárki mást is szeretni? Minden az „én”-ből indul ki. Ugyanis mindent és mindenkit az „én” szemüvegén keresztül látok, és minősítek.
Az „én”, számomra az kell legyen, akit elfogulatlanul képes vagyok megítélni, szeretni, és szeretve bírálni, mégis elfogadni. Hiszen a személyiségem fejlődésének alapja, hogy őszinte, elfogulatlan és nyitott vagyok önmagammal szemben. De ezt magatartásomat, viszonyomat is Isten jelenlétébe helyezem, aki mint Teremtőm van jelen az életemben. Figyelmeztet Pál: „nagy árat fizettek értetek! Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben.” [1Kor 6,20] Ha már képes vagyok erről gondolkodni, elmélkedni, már jó úton vagyok, csak ne elégedjek meg ennyivel!
Azonban, a személyiségem alakításában azt nem szabad a szemem elől téveszteni, hogy a „tanítvány nem önmagáért tanítvány, hanem Krisztusé!” Az Istennek a találkozási helye én vagyok. Ha Jézus Krisztusban van életem, akkor én lehetek az, aki kapcsolatot jelenthetek Isten és ember között, akivel rajtam keresztül lehet Neki kapcsolata. De ehhez önmagammal békességbe kell lennem, magammal békét kell kötnöm. Magam, nem a magam számára kell, hogy értéket jelentsen. Én Isten szemében vagyok értékes, és ezt az értéket kell nekem képviselnem.
Én úgy gondolom, hogy Krisztus, aki Mesterként számít rám, hogy tanítványává neveljen, elsődlegesen, mint tanítványi létem sarokpontjára, a kapcsolataimra akarja helyezni a hangsúlyt.
Ilyen módon, az önmagammal való kapcsolat után sietve a második nagy kérdés az, hogy én, milyen kapcsolatban vagyok Istennel?
Látom és ismerem a Szentírásból, de erről beszél maga Jézus is, hogy milyen kapcsolatban van önmagával, és Istennel.
Hasonlatosságra kell építenem kapcsolatomat! Jézushoz hasonlóvá kell válnom, amikor a személyiségem alakításáról, önnevelésemről gondolkodom. Olyan kapcsolatban kell lennem önmagammal, amilyen kapcsolatban van Jézus önmagával. Olyan kapcsolatra kell törekednem Istennel, amilyen kapcsolatban van Jézus az Istennel!
Ha Isten Apa, számomra Apa, akkor az Apa és fiú kapcsolatom Vele, meghatározója, formálója életemnek. Isten a szeretet, ezt Jézus tanítja. Aki meg tudja különböztetni mit jelent az, hogy félek Istentől, és mit jelent az, hogy félem az Istent. Mert e kettő fogalom nem azonos!
Hűséges és állandó atyai szeretettel szeret, aki esőt és napfényt ad igazaknak és gonoszoknak, és ingyen bocsát meg (Mt 4, 45). Gyöngéd és feltétel nélküli, anyai szeretettel szeret, mint a tyúkanyó (Mt 23, 37). A tékozló fiú példája (Lk 15,11-32) nagyon világosan rámutat Isten apai és anyai arcára, mely emberi szeretetre konvertált Isten végtelenül bőséges szeretete. Ehhez kell tudnom társulnom, példát véve Jézusról.
Ha Jézust Mesteremként akarom tisztelni, becsülni és követni, akkor az sem elhanyagolható, hogy milyen Vele a kapcsolatom.
Jézus tanítványát a Mester hívja meg (Ján 15, 16; Mk 3, 13).
A tanítvány, aki elfogadja a meghívást, leül a Mester lábaihoz (mert benne akar meggyökeresedni).
A tanítvány hallgatja a Mestert (Mt 13, 18; Ján 10, 27).
Azért hallgatja a tanítvány a Mestert, mert hisz a Mesternek, jobban, mint Mózesnek, hagyományoknak, vallásosságnak, stb. (2Tim 1, 12).
Hitével és a Mestertől elsajátított tudással követi a Mestert a keresztig, mint szeretett tanítványa (Ján 19, 26). Az első keresztényeket “az Út követőinek” nevezték (ApCsel 9, 2)
Aki követi, az engedelmeskedik a Mesternek.
Jézus elmondja, mi a tanítvány lényege: „Ha megtartjátok szavaimat, valóban tanítványaim lesztek” [Ján 8, 31]. A tanítvány döntő jellemzője az, hogy megtartja és éli Jézus szavait. Add el amid van, mondja Jézus a gazdag ifjúnak. Pazarold el magad, pocsékold el magad. Ami alatt azt értem, hogy ne mérlegeljek, kinek mondom el örömhíremet, kivel osztom meg azt, amim van, a lényeg az, hogy szabad legyek a szeretetre, mely rajtam keresztül áradni akar, és tanítvánnyá tenni másokat is! Ez Jézus terve.
És ehhez Jézus megígérte a Szentlelket. Milyen kapcsolatom van a Szentlélekkel?
Fel kell vállalnom, hogy vak vagyok. Nem vagyok a tudás birtokában úgy, ahogy a Szentlélek. Ráhagyatkozás! Ez a kulcsszó. Megengedővé tenni magam rá, hogy ne az történjen, amit én akarok megtenni, hanem lehessen az, amire a Lélek indít.
A Szentlélek személy, személyként kell viszonyulnom hozzá. Ő az életvezetési tanácsadóm!
Ugyanakkor sok bennem a hazugság, a lomhaság, a rendetlenség, a zavar, melyeket a Szentlélek leleplezni kész, és félreállítani utamból, csak engednem kell. Képes kivezetni a játszmákból, melyekbe bele kergetem magam, vagy, melyekbe bele visznek.
Ugyanakkor a Szentlélek, ha engedem, akkor Jézust formálja meg bennem. A Szentlélek közösséget képes teremteni bennem és általam, de mások által is. jöjj Szentlélek, vezess ma engem! Mondjam bátran minden nap kezdetén!
Azt mondtuk, hogy közösséget teret a Lélek. Nem közömbös az sem, hogy a többiekhez, mint testvérekhez, milyen a kapcsolatom. Nem arról van szó, hogy nekik milyen a kapcsolatuk velem, hanem a kérdés az, hogy nekem milyen a kapcsolatom velük!
Ez befolyásolja azt is, hogy nekik milyen lesz a kapcsolatuk velem. Mert testvérek vagyunk, amiért egy a mi Apánk. Teremtőnk és gondoskodónk.
Az első parancs tulajdonképpen három. És e háromban benne van, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Felebarátom az, akinek szüksége van rám. Az irgalmas szamaritánus példája érvényes magyarázatul ide.
Jézus, feltalált valamit, ami működésbe hozza a szeretetet: a megbocsátást! A megbocsátás az Isten szabadalma. Minden emberi kapcsolatot az határoz meg, hogy megbocsátás. Ha nem vagyok képes emberi hibákat, bűnöket megbocsátani szívből, akkor az vissza fog hatni minden más emberi kapcsolatomra is. Amiért minden embert kategóriákba sorolok. Ez azért rossz, az meg azért. Nem mindegy az, hogy minden ember az ítéletemre számíthat-e, vagy a megbocsátásomra. Nem elég az, ha szimpátia alapján ítélem meg az embereket. Sőt hiba, hiszen aki elsőre szimpatikus, később csalódást okozhat. A csalódás elnehezít a megbocsátásban!
Az képes szeretni, aki képes megbocsátani. Tanulni kell mindkettőt. Amikor megbocsátok, akkor felszabadítom a másikat. (Mt 18,21-22)
Ha meg tudok bocsátani, akkor azt is el tudom hinni, hogy nekem is megbocsátanak. Ha valakinek meg akarsz bocsátani, keress egy indokot, amiért képes lehetsz megbocsátani! „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” [Lk 23, 34]
Hogy megbocsáss, arra neked is szükséged van. Nem biztos, hogy Te kiengesztelődhetsz a másikkal, de megbocsáthatsz Neki! (Mt 5,43-48; Lk 6,26-36).
Van még egy kapcsolat, amit ápolni, használni lehet és kell is annak, aki Krisztus követője akar lenni. Ez pedig az, ami minden részében Istent közvetíti, és ez a dolgok és a természet, mellyel szabadon gazdálkodhatok. Mégis, okosan kell bánnom ezekkel, pontosan azért, hogy ne váljon bálványommá.
Az anyagi világ csupán eszközöm lehet, félve, hogy soha ne váljon célommá birtoklássá. Függőség, kapzsiság, stb. Az emberek akkor nem hisznek Istenben, ha egy hazugságban hisznek, amit Istenként tisztelhetnek.
Jézus, Mester, mindenkor kész tanítani. Rajtam múlik, hogy hajlandó vagyok-e tanulni Tőle! Akarok Mesteremhez hasonlóvá lenni! Segíts engem Istenem! Ámen
