A tanítvány az, aki kész megtérni

MTörv 31,1-8 - Elment tehát Mózes és elmondta mindezeket az igéket egész Izraelnek. Aztán ezt mondta nekik: „Százhúsz esztendős vagyok immár; nem járhatok többé ki és be, legfőképpen azért nem, mert az Úr azt mondta nekem: „Nem mégy át ezen a Jordánon.” Az Úr, a te Istened megy át tehát előtted, s ő majd eltörli ezeket a nemzeteket előled, úgyhogy örökükbe léphetsz, és átmegy előtted Józsue, miként az Úr mondta. Úgy fog tenni az Úr ezekkel a népekkel, mint ahogy Szihonnal és Óggal, az amoriták királyaival s azok földjével tette: el fogja törölni őket. Éppen ezért, ha majd őket is a kezetekbe adja, úgy tegyetek velük, ahogy parancsoltam nektek. Férfiasan viselkedjetek, legyetek bátrak, ne féljetek, s ne rettegjetek, ha meglátjátok őket, mert az Úr, a te Istened maga vezérel majd téged, s nem marad el tőled, s nem hagy el téged.” Majd előszólította Mózes Józsuét és azt mondta neki egész Izrael előtt: „Légy erős és bátor, mert te viszed be ezt a népet arra a földre, amely felől megesküdött az Úr, hogy atyáiknak adja, s te sorsolod ki azt közöttük. Az Úr, aki vezérel titeket, maga lesz veled: nem marad el tőled, s nem hagy el téged, ne félj és ne rettegj.”

Mt 18,1-5.10.12-14 - Abban az órában a tanítványok odajöttek Jézushoz és azt mondták: „Ki a legnagyobb a mennyek országában?” Erre ő odahívott egy kisgyereket, közéjük állította és így szólt: „Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki ugyanis kicsivé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyereket az én nevemben, engem fogad be. Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet sem e kicsik közül. Mert mondom nektek: angyalaik a mennyekben mindig látják Atyám arcát, aki a mennyekben van. Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és azok közül egy elkóborol, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken, nem megy-e el és nem keresi-e meg az eltévedtet? Amikor pedig megtalálja, bizony, mondom nektek: jobban örül annak, mint a kilencvenkilencnek, amely el sem veszett. Ugyanígy a ti Atyátok, aki a mennyekben van, nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsik közül.

A tanítvány az, aki kész megtérni. Jézus mire gondol akkor, amikor a megtérésre szólít, mint tanítvány jelöltet? Jézus meghív, hogy tanítványa legyek, és válaszomat várja. De azzal nem elégszik meg, hogy igent mondok. A feltételeit kéri, hogy fogadjam el. Nem alkuszik: ha „nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába”! Jézus természetesen nem az anyagi lét szerinti gyerekre vonatkoztatja kijelentését, hanem a lelkiekre. Arra, aki a világ dolgaitól függetlenülten kész arra, hogy „Isten országát, és annak igazságát” [Mt 6,33] kutassa, megszívlelje, és erre alapozza életét. Az élet talán még el sem kezdődött, csak készülünk rá! Ha készülünk, és, ha a készületben hajlandók vagyunk megszívlelni, Mesteremként hallgatni a krisztusi tanítást.

Csak feltétel nélküli tanítványság van! Én nem vagyok abban a helyzetben, ne képzeljem, hogy feltételeket szabhassak! „Mit gondoltok?” Teszi fel a kérdést Jézus a tanítványoknak.

Kicsivé lenni, alázatossá válni! Ami annyit tesz, hogy megengedővé válok Isten feltételeinek! Aki tanítványává választ, aki felépíteni kész, hogy majd küldetésben megacélozzon, véglegesítse isten-ember mivoltomat. Isten teljessége az ember számára az, ha úgy helyezkedik el ebben a világban, ahogy Jézus is: amikor az Atya a tőlem elvártakat teljesítve, nem tud mást mondani már számomra, mint amit mondott Jézusnak: »Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok«. [Mt 17,5] – mikor Ő színében elváltozott!

Márk, evangéliumának utolsó mondatai ezek: „Az Úr Jézus, (…), fölvétetett a mennybe, és ül az Istennek jobbja felől. Azok pedig elmentek és hirdették az igét mindenütt. Az Úr velük együtt munkálkodott, s a tanítást az azt kísérő csodajelekkel megerősítette.” [Mk 16,19-20] Hiszem e Jézus szavait: »Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom.« [Jn 5,17], úgy, mint jelenidejű szavak? És e jelenidejű szavaknak képes vagyok engedelmeskedni, elmenni és hirdetni az igét?

Ha másért nem, akkor azért, amiért Jézus ígéretét bírom: „Atyám házában sok hajlék van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra?” [Jn 14,2], mely azoknak szól, akik küldetését teljesítik, gyermekként, gyermeki szelídséggel.

„A Mester küldött, hogy jó hírt hozzak: él, és élete van számodra, akarod, testvérem?”

Bátorság Lelke, szeretet Lelke, a Mesteri Szív Lelke ragadj el engem! Ámen