Ehhez a szentírási részhez

Ám 7,12-15 - Á- moszhoz pedig így szólt Amaszja: „Eredj innen, próféta! Fuss Júda földjére, ott edd kenyeredet, és ott prófétálj! De Bételben ne prófétálj többé, mert ez királyi szentély és a királyság temploma!” Fe- lelt erre Ámosz és mondta Amaszjának: „Nem vagyok én próféta, sem próféta fia; pásztor vagyok én, és vadfügét szedegetek. De az Úr meghívott engem, amikor a nyájat tereltem, és mondta nekem az Úr: „Menj, prófétálj népemnek, Izraelnek!”

Ef 1,3-14 - Áldott legyen Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene és Atyja, aki Krisztusban minden mennyei, lelki áldással megáldott minket. Mert kiválasztott minket őbenne a világ megteremtése előtt, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk előtte a szeretetben. Eleve arra rendelt minket, hogy fiaivá fogadjon Jézus Krisztus által, akaratának jóságos tetszése szerint, és magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. Benne van számunkra a megváltás az ő vére által, a bűnök bocsánata, kegyelme gazdagságának megfelelően, amelyet igen bőségesen juttatott nekünk minden bölcsességgel és ismerettel. Megismertette ugyanis velünk akaratának a titkát jóságos tetszése szerint, amelyet elhatározott benne az idők teljességének megvalósításáról: hogy Krisztusban mint Főben újra összefogjon mindent, ami az égben és ami a földön van. Benne részesei is lettünk az örökségnek, mi, akik erre rendeltettünk annak végzése szerint, aki mindent akaratának végzése szerint cselekszik, hogy magasztaljuk az ő dicsőségét, mi, akik már azelőtt is reméltünk Krisztusban. Benne ti is hallottátok az igazság igéjét, hittetek is neki, és megkaptátok a megígért Szentlélek pecsétjét, aki foglalója örökségünknek, amíg Isten teljesen meg nem váltja tulajdonát dicsőségének magasztalására.

Mk 6,7-13 - Közben magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével elküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett. Meghagyta nekik, hogy az útra vándorboton kívül semmit ne vigyenek; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben. Sarut kössenek, de ne öltözzenek két köntösbe. Azt mondta nekik: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem mentek onnan. Ha pedig valahol nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek ki, rázzátok le lábatokról a port is, bizonyságul ellenük.” Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot. Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és azok meggyógyultak.

Ehhez a szentírási részhez Máté és Lukács is hozzá teszi: „úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok.” [Mt 10,16; Lk 10,3]

Ebben a figyelmeztetésben különösen jelentőséget kap az, hogy értsem: Jézus számára mit jelent az okosság, és az egyszerűség? Ami úgy látszik, feltétlen szükségeltetik ahhoz, hogy a küldetés sikerrel járjon. Mondhatom-e azt, hogy minden kórban mást jelent e két szó? Talán a jelentése nem kell, hogy változzon, azonban a jelentés tartalma koronként változhat.

Azonban ez Jézussal kapcsolatosan is egy tulajdonságra figyelmeztet bennünket: legyünk fegyelmezettek! És ahhoz, hogy fegyelmezettek legyünk, az kell, hogy semmihez se ragaszkodjunk jobban, mint amennyire arra a küldetésünkhöz szükséges. Jézus egy végtelenül fegyelmezett ember volt. Kategorizált életet élt. Mi fontos és mi nem. Amiben nem tűrt lazaságot, hogy ma ez a fontos, holnap meg az. Nem is engedte meg magának azt, hogy a fontosság kérdését aprópénzre váltsa, felszeletelje, mint az almát. Hogy egy gerezdje fontosabb ma számomra, mint a másik, mert ma ezt fogyasztom, vagy azt kívánom.

Azt hiszem, hogy Jézusnak, az emberi mivoltának alárendelése istenmivoltának, pontosan ezt jelenti, hogy képessé tette magát arra – a Szentlélek erejével-, vagy szülei a nevelése során, esetleg az Atya, emberi természetének alakításában, talán mindhárom eredményeként lett, az, Aki képes volt erre az önfegyelemre. Jézus jellemét pontosan azokon a tettein és tanításain keresztül ismerhetjük meg, amit leírtak a Szentírásban Vele kapcsolatosan.

Szelíd volt a bűnösökkel, minden emberrel kapcsolatosan, és okos volt az engedelmességben, a megengedésben. Az okosságához tartozik az is, hogy feleslegesen és üres szólamokkal soha nem vette el tanítása élét. Tudta mindig azt, hogy mennyit kell, és mennyit szabad mondani, és azt hogyan kell mondani ahhoz, hogy eljusson ahhoz, akihez el kellett jutnia. Mégis, soha nem kérte számon tanítását. Időt adott mindenkinek, hogy tanításához felnőjön! Azonban az emberi butaság, együgyűség bosszantotta, kilendítette béketűréséből.

Add meg Atyám, hogy Szentlelked által minden nap, mit megengedsz számomra ebben a világban, a Te megdicsőítésedre szolgáljon nekem, így kerüljek egyre közelebb teljességemhez! Ámen