A Világmindenség és az én világom nem ugyanaz

Ter 28,10-22a - Jákob tehát elindult Beersebából, és Hárán felé tartott. Eljutott egy helyre, és ott, amikor a nap leszállt, le akart pihenni. Fogott tehát egy ott heverő követ, a feje alá tette, és elaludt azon a helyen. Álmában azt látta, hogy egy létra áll a földön, a teteje pedig az eget éri, és Isten angyalai fel és le járkálnak rajta. Az Úr a létrára támaszkodott, és azt mondta neki: „Én vagyok az Úr, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsáknak Istene! A földet, amelyen alszol, neked és utódodnak fogom adni. Annyi utódod lesz, mint a föld porszeme. Kiterjedsz nyugatra és keletre, északra és délre. Benned és utódodban nyer áldást a föld minden nemzetsége. Íme, én veled leszek, és őrződ leszek, bárhová mégy, és visszahozlak erre a földre. Nem hagylak el, amíg nem teljesítem mindazt, amit mondtam!” Amikor Jákob felébredt az álomból, így szólt: „Valóban az Úr van ezen a helyen, és én nem is tudtam!” Aztán megrémülve azt mondta: „Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja!” Ezért Jákob, amikor reggel felkelt, fogta a követ, amelyet a feje alá rakott, és felállította emlékjelül, majd olajat öntött rá. Azt a várost pedig elnevezte Bételnek - azelőtt Lúzának hívták. Fogadalmat is tett Jákob, ezekkel a szavakkal: „Ha velem lesz az Úr, és megőriz az úton, amelyen járok, ha ad nekem kenyeret, amit megeszem, és ruhát, amit felveszek, s ha szerencsésen visszatérek atyám házába: az Úr lesz az én Istenem. Ezt a követ pedig, amelyet emlékjelül ideállítottam, Isten házának fogják hívni, és neked áldozom a tizedét mindannak, amit adsz majd nekem!”

Mt 9,18-26 - Amíg ezeket mondta nekik, íme, odajött egy elöljáró, leborult előtte és azt mondta: „A lányom most halt meg, de gyere, tedd rá a kezedet és élni fog.” Jézus fölkelt és követte őt a tanítványaival. És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról odament, s megérintette a ruhája szegélyét. Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Jézus megfordult, meglátta őt és azt mondta neki: „Bízzál lányom! A hited meggyógyított téged.” És abban az órában meggyógyult az asszony. Amikor Jézus bement az elöljáró házába és látta a fuvolásokat és a tolongó tömeget, így szólt: „Távozzatok! Nem halt meg a kislány, csak alszik.” De azok kinevették. Mikor kiküldték a tömeget, ő bement, megfogta a lány kezét, és a kislány fölkelt. Ennek a híre elterjedt azon az egész vidéken.

A Világmindenség és az én világom nem ugyanaz. És e kettő közé, vagy, pontosabban: e kettőbe egyként oltja bele Isten a maga világát: „Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött.” [Jn 1,9] Hogy, ami lett, Általa legyen, Vele legyen az, ami jó, és ami beteljesíti Isten akaratát. „Jézus megszólalt, és azt mondta nekik: »Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.«” [Jn 8,12] „Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen;” [Jn 6,40]

E világra jöttem, hogy világra jussak! Unokám kívánsága az volt, hogy névnapjára kapjon intelligens gyurmát. Ami azt tudja, hogy a nap fényétől megváltozik a színe. Isten világa is ezt akarja produkálni bennem, rajtam, velem. Megváltozzon az én fényem, az én kisugárzásom. Jézus gyógyít. Világot gyújt a bűnös emberben, hogy világossága legyen a világnak! „Övé lesz az élet világossága”, - Övé lesz az Isten, hogy Ő Istené legyen! „Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek.” [Jn 15,15] „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” [Jn 20,21] „Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.” [Mt 5,16]

Jézus csodáival elsősorban nem azt akarja elérni, hogy csodálkozzunk, hogy csodálatot keltsen, hanem azt, hogy higgyünk Neki! Lássuk jótetteit, és Isten, az Atya dicsőítésére bírjon ez minket! Mivel tudom dicsőíteni az Atyát? Azzal, hogy örömhírét, amivel engem Vele közösségre elvezet, arról hírt adjak, azt megosszam a világgal. Fényt gyújtsak ott, ahol sötétség van! Ezt olvasom a 1Péter levelében: „Mert az az Isten akarata, hogy jót cselekedve elnémítsátok az oktalan emberek tudatlanságát;” [1Pét 2,15]

Isten cselekvő részévé kell lennem! Mutasd meg Uram, Atyám, én Istenem, nyilatkoztasd ki magad a számomra, hogy értsem, mit kell tennem?

Mit mond az Isten Jákobnak? Hallom én, az én fülemmel, és az én szívemmel? „Én vagyok az Úr, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsáknak Istene! A földet, amelyen alszol, neked és utódodnak fogom adni. Annyi utódod lesz, mint a föld porszeme. Kiterjedsz nyugatra és keletre, északra és délre. Benned és utódodban nyer áldást a föld minden nemzetsége. Íme, én veled leszek, és őrződ leszek, bárhová mégy, és visszahozlak erre a földre. Nem hagylak el, amíg nem teljesítem mindazt, amit mondtam!”

Azt mondja az Isten, hogy „benned és utódodban”, akkor hát e szavak nem csitultak el Jákobban, hanem újra és újra hangoznak fel utódaiban. Bennem is visszhangozza az Isten e szavakat! Mindegyikünkben, akik hisszük, hogy az Örökkévaló Isten gyermekei vagyunk, Aki Ábrahám, Izsák és Jákob Istene is! Ma, itt, engem szólít, sürget az Isten, hogy én is váljak cselekvő részévé, aki által, akin keresztül nyer áldást „a föld minden nemzetsége”. Így kell lennem Isten cselekvő részévé: engedni, hogy áldásává legyek. Nem nagyképűség ez, nem valami rendkívüli dolog az, amit vár tőlem az Isten. Egyszerűen azt várja el tőlem, hogy engedjek Neki, hogy általam lehessen Ő a világ megszentelésére. Mert üdvösséget akar hozni a világnak. Erre hívja meg szövetségre azt, aki világosságra hajlandó és világítani hajlandó.

Legyél Atyám, Istenem! Ki a Fiúban hozzám hasonlóvá lettél, hogy Benne én Hozzád hasonlóvá lehessek! Engedelmességet fogadok Neked, megengedővé akarok válni Neked! Ámen