Nincs emberség Jézus emberségén kívül

ApCsel 12,1-11 - Ugyanebben az időben Heródes király felemelte kezét, hogy az egyházból néhány emberre lesújtson. Így karddal kivégeztette Jakabot, János testvérét. Mivel pedig látta, hogy a zsidóknak tetszik ez, még tovább ment, és elfogatta Pétert. Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. Miután elfogatta őt, börtönbe vetette, és őrizetbe adta négy, egyenként négyszemélyes katonai őrségnek. Az volt a szándéka, hogy Húsvét után a nép elé vezetteti. Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig szüntelenül könyörgött érte Istenhez. Amikor Heródes éppen arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt kettős lánccal megbilincselve, az őrök pedig az ajtó előtt őrizték a börtönt. De íme, megjelent mellette az Úr angyala, és fény ragyogott fel a cellában. Az angyal meglökte Péter oldalát, fölkeltette, és így szólt: „Kelj fel gyorsan!” Erre a láncok lehullottak a kezéről. Az angyal pedig azt mondta neki: „Övezd fel magad és vedd fel saruidat!” Ő megtette, az angyal pedig azt mondta neki: „Vedd magadra a ruhádat, és kövess engem!” Péter az angyal nyomában kiment, és nem tudta, hogy valóság-e az, ami az angyal által történik. Azt hitte, látomása van. Miután átmentek az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától kinyílt előttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle. Péter pedig magához térve azt mondta: „Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amire a zsidó nép számított.”

2Tim 4,6-8.17-18 - Engem ugyanis már kiöntenek, mint italáldozatot, elköltözésem ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár már rám az igazság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő eljövetelét. De az Úr mellém állt, és erőt adott nekem, hogy az igehirdetés befejeződjék általam, s tudomást szerezzen róla az összes pogány. Ezért megszabadultam az oroszlán torkából [Zsolt 22,22]. Az Úr megszabadít minden gonosz ármánytól, és meg fog menteni mennyei országa számára. Dicsőség neki mindörökkön örökké! Ámen!

Mt 16,13-19 - Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ők ezt felelték: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.” Erre megkérdezte őket: „És ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Jézus azt felelte neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. És mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.”

Nincs emberség Jézus emberségén kívül. Erre utal az is, számomra, hogy az, aki nem tud mit kezdeni Isten emberségével, megtestesülésével, megtestesült és emberben kifejeződő világlátásával, mentalitásával, értékrendjével, moráljával, az önvédelemre játszik. Az önvédelmi reflexet valaki saját érdekeinek érvényesítésére fejti ki más érdek ellenében. Ilyen értelemben minden önérdek érvényesítés természetellenes, amiért a természet minden érdeket szolgáló akar lenni. Az önvédelmi reflex, ha hatalommal párosul, akkor kiírtja látószögéből azt, ami a saját értékítéletét bírálni, minősíteni próbálja. Így van ez a diktatórikus ideológiákkal is. Azért diktatórikus, mert nem képes másképpen megvédeni álláspontját, csak úgy, ha ellenségének tekinti az ellenvéleményt, amelyről tudja, hogy nem képes ellene másképpen védekezni, csak erőszak alkalmazásával. Az öncélú érveket csak erőszakkal lehet megvédeni, megtartani, hiszen, minden más érv csak azzal szemben érvényesíthető. Akkor is ha másnak öncélú érve, vagy a közösség érvelésével találja szembe magát. Az önérdek érvényesítésével szemben csak áldozattá lehet lenni. Mert az, aki nem hajlandó a közös érdeket saját érdekké silányítani, öncélúvá tenni, és azt diktatórikus eszközökkel érvényre juttatni, az kiszolgáltatja magát az öncélú hatalomnak. Tulajdonképpen így lesznek a mártírok, a vértanúk.

Végül is, ezek után már csak egyetlen kérdés marad: az Isten törvényét vallási alapon ítélem-e meg, vagy természeti alapon? Ha Isten törvényét olyan, ember és világrend felett álló, és minden rendet magában egybefoglaló, tiszteletben tartónak értelmezek fogadok el, akkor Isten törvényét kénytelen vagyok minden vallás felett álló, természeti törvényességnek tekinteni. Az már ezen belül tárgyalható, hogy az Isten törvényét vallási alapon értelmezem, vagy sem. A probléma megközelítésénél mindig annak kell lenni a rendező elvnek, hogy hogyan vagyok képes Isten törvényét általános rendezési elvként tisztelni. E tiszteletben részesíteni, a maga helyén, a természet minden szereplőjét, résztvevőjét, alanyát. Nem követelve a tiszteletért cserében, vagy legalább is minél kevesebb áldozatot, vértanúságot. Tudva, hogy töredékességem miatt képtelen vagyok úgy alkalmazkodni a törvényekhez, hogy az ne kérje, és ne fogadja el mások áldozatát, illetve, ne legyek kénytelen – a tisztelet részeként (!) – áldozatot hozni, amiért mi mindannyian töredékességünkkel vagyunk jelen a természet rendjében.

Ha így tekintek Péterre és Pálra, vagy Heródesre, akkor személyük megsegíthet engem abban, hogy kellő szelídséggel és alázattal vegyek részt a természet rendjében. Fejlődve, tanulva, beilleszkedésre bírva magamat a rendbe, mely nem biztos, hogy bármikor is – életem során – elérhet arra az ideális állapotra, melyre Isten, törvénye által szánta a világot. Az üdvösség eléréséhez mindegyikünk a maga alkalmazkodásával segítheti hozzá másikunkat. Alkalmazkodás, tolerancia, tisztelet, szelídség, alázat, melyet gyűjtő fogalomként a törvény, Isten törvénye szeretetként ír le.

Ha mindegyikünk úgy élne, hogy nem tudom miért, de jó úgy hogy van, és ami nincs az azért nincs, mert éppen most nem lehet; ellenállunk minden kényszeredettségnek, függőségektől elkötjük magunkat, tudva, hogy ez általánosságban lehet igaz, azonban konkrét esetben nem feltétlenül, és nem minden esetben képes teljesülni, akkor lehet, hogy sokkal többet tudnánk egymásnak segíteni, boldogságára eljuttatni, amivel több siker élményünk lehetne és jobban ráérezhetnénk arra, hogy e világnál, mivel lehet több és még kívánatosabb az Isten közelségére eljutni. Hogy a halál nem borzalom, nem félelmetes, hanem kapu, mely közelebb visz bennünket öröklétünkhöz.

Szent Péter és Pál apostolok, vezessetek bennünket közelebb ahhoz a csodához, melyért magatokat áldoztátok, Isten segítségével, Jézus Krisztus áldozatával, a Szentlélek erejével! Ámen