„Uram, ha akarod, ...”

Ter 17,1.9-10.15-22 - Amikor pedig Ábrám kilencvenkilenc esztendős lett, megjelent neki az Úr, és azt mondta: „Én vagyok a Mindenható Isten: járj előttem, légy tökéletes, Isten ezután azt mondta Ábrahámnak: „Te is tartsd meg tehát szövetségemet, és utódod nemzedékről nemzedékre. Ez a szövetségem közöttem és közöttetek, és utódod között, amelyet meg kell tartanotok: metélkedjék körül közöttetek minden férfi, Majd azt mondta Isten Ábrahámnak: „Sárait, a feleségedet, ne Sárainak hívd, hanem Sárának, mert megáldom, s tőle adom neked azt a fiút, akit majd megáldok, hogy nemzetekké legyen, s népek királyai származzanak tőle!’’ Arcra borult erre Ábrahám, és nevetett, mert azt gondolta magában: „Százesztendős embernek fog fia születni, s a kilencvenesztendős Sára fog szülni?’’ Istennek pedig azt mondta: „Csak Izmael maradjon életben előtted!’’ Így szólt erre Isten Ábrahámhoz: „Nem! Sára, a feleséged fiút fog szülni neked. Nevezd el őt Izsáknak, s én fenntartom szövetségemet vele és utódjával örökre. Izmaelre vonatkozólag is meghallgattalak: íme, megáldom és megszaporítom, és nagyon megsokasítom: tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy néppé teszem. De a szövetségemet Izsáknak tartom fenn, akit Sára szül majd neked, egy esztendő múlva ilyenkor.’’ Amikor aztán befejezte beszédét, amelyet vele folytatott, Isten felemelkedett Ábrahám elől.

Mt 8,1-4 - Amikor pedig lejött a hegyről, nagy tömeg követte őt. És íme, odajött egy leprás, leborult előtte és azt mondta: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!’’ Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: „Akarom, tisztulj meg!’’ Erre az mindjárt megtisztult a leprától. Ekkor Jézus azt mondta neki: „Vigyázz, senkinek se szólj erről, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak [Lev 13,49] és ajánld föl az adományt, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik.’’

„Uram, ha akarod, ...”; és Jézus válasza: „Akarom, ...”. Mi Jézus akarata? Akarata a magáé? Vagy, az akaratában egy az Atya akaratával? Mustó Péter mondja: „Amióta felismertem, hogy dönthetek amellett, hogy elfogadom azt, ami van, azóta tudom, hogy nem csak determinált vagyok. Tudom, hogy szabad vagyok. ... nem az ellenállás erősödik bennem, hanem az élet szeretete.” Valahogy így képzelem el Jézus azon kijelentését, hogy „Akarom”. Az Atya akarata az élet szeretete.

Ha valaki lelke mélyéből óhajtja a változást, a gyógyulást, az egyező az Isten akaratával; ahhoz társulni kész az Isten. De, hogy a lélekből fakadjon fel ez az igényem, arra meg kell érni.

Mikor találja Isten ezt az állapotomat elérkezettnek? Azt egyedül Ő tudja. Az én dolgom az, hogy készüljek rá, érleljem arra magam, hogy bekövetkezhessen. Engedelmesség, megengedővé lenni rá! Folyamat.

Az élet arról szól, hogy készünk. Életre készülünk. Most még csak az élet előszobájában vagyunk. Isten Igéje pontosan Életet akar adni a számunkra. Az Ige éltetni akar! Életté akar lenni az Emberben. Itt, és most is már az életet jelenti. Ha az Életre akar elvezetni, akkor már az életnek kell lennie, különben nem válhatna az életemmé. Azonnal, máris, a jelent akarja betölteni az Isten, velem, bennem! Én legyek az Ő élete. Ő akar engem éltetni.

Akarom, tisztulj meg! - Akarom, hogy élj! Jézus élni tanít! Életre tanít! Életet kínál!

Legyél, hogy lehessek általad! Ámen