Volt az életemben olyan húsvéti öröm

Ez 47,1-2.8-9.12 - Ezután visszavitt engem a ház kapujához, és íme, víz fakadt a ház küszöbe alatt a keleti oldalon; a ház homlokzata ugyanis kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le, az oltártól dél felé. Aztán kivitt az északi kapun, és körülvezetett a külső kapun kívül levő úton a kelet felé néző útra; és íme, víz tört elő a jobb oldalon. Azt mondta nekem: „Ez a víz a keleti homokdombok felé indul, majd lefolyik a sivatag síkságára és a tengerbe ömlik; amikor beleömlik, annak a vize egészséges lesz. Amerre ez a folyó ér, minden élő és mozgó lény élni fog. Ahová eljut a víz, igen sok lesz a hal; ahová elér a folyó, egészséges lesz és élni fog minden lény. A folyó mentén pedig, annak mindkét partján mindenféle gyümölcsfa nő; lombjuk le nem hull, s a gyümölcsük el nem fogy. Havonta friss gyümölcsöt teremnek, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül szolgál, a lombjuk pedig orvosságul.

1Kor 3,9c-11; 16-17 - Ti Isten épülete vagytok. Mint gondos építőmester, az Istentől nekem juttatott kegyelemmel megvetettem az alapot, de más épít rá. A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki nem rakhat. Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek? Aki lerontja az Isten templomát, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az.

Jn 2,13-22 - Közel volt a zsidók Pászkája, és Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban ökör-, juh- és galambkereskedőket talált, s az odatelepedett pénzváltókat. Akkor kötelekből ostort font, és mindnyájukat kizavarta a templomból a juhokkal és az ökrökkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, az asztalaikat fölforgatta. A galambárusoknak pedig azt mondta: „Vigyétek el innen ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Akkor tanítványai visszaemlékeztek arra, hogy írva van: „Emészt engem a buzgóság házadért” [Zsolt 69,10]. A zsidók azonban megszólították, és azt kérdezték tőle: „Milyen jelet mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed?” Jézus azt felelte nekik: „Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem azt!” A zsidók erre így szóltak: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépítenéd?” De ő a saját testének templomáról mondta ezt. Amikor föltámadt halottaiból, tanítványai visszaemlékeztek, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak, és a szónak, amelyet Jézus mondott.

Volt az életemben olyan húsvéti öröm, amiből bennem, újjá épülni képes lett Isten temploma? Mert hiszen Jézus erről tanít ma. Arról a katarzisról melyet halála és feltámadása közötti, bennem lezajló események válthatnak ki, és tesznek, tehetnek engem – magamat, Krisztus tanulságai által – Isten templomává! Jézus magáról, nem magáért beszél. Jézus cselekvései nem önmagáért valók. Neki küldetése van a világban. Mit gondolok én, mit gondolunk mi? Istennek mi a szándéka velem? Csak azért vagyok, hogy eggyel több ember legyen, akit teremtett erre a világra, és eggyel több, aki szenved, kínlódik azon, hogy mit akar tőlem, velem, az az öreg Isten? Jézus kinyilatkoztatja, hogy mit akar a Atya velem kezdeni: legyek a Lélek temploma, a szeretetének tanúja. Hogy hogyan? Arra pedig egészen sajátos, személyes eszköz rendszert adott nekem. Azzal kezdjek valamit, szándéka szerint. Bizony, általam, velem és nekem is. Vagy nélkülem, de akkor nem nekem, és nem értem. Egy globális istenképnek a része vagyok, vagy kivonom magam belőle. Vagy értem a szándékát, és a többi emberen keresztül is folytatott teremtői akaratát, vagy nem, és akkor állandóan, egy életen keresztül, mindenkivel és így Vele is csak konfrontálódok, ellenkezek, és magamra maradok, kiközösítem magam a Nagy Tervből. Minden vallás, minden hit, minden buzgóság akkor ér valamit, és akkor válik javamra, és általam közösségivé, majd szentté, ha az Isten szándékát célozza meg. Legalább megcélozni, ha már el nem vagyok képes találni.

Akár 26, 36, 46, vagy 56 éves a templomom, melyet nem magam építettem, hanem bennem épült, mert mások rakták; le kell bontani, majd magam kell, hogy felépítsem. Azt a személyes Isten templomot, mely bennem, Istennel teremt közösséget, személyességet, intimitást. Amíg ezt nem vagyok képes felépíteni, nem vagyok képes házasságot, sem családot építeni. De így Krisztus közösségét sem. Csupán emberi erőlködés minden jó szándékom, és kudarcom. Talán ezért van az a sok depressziós ember, mert nem ismerte fel, mit kell lebontania, és mit kell újjá építenie.

Hogy is fogalmaz Pál? Megvetett alapra más épít. De azt, ami nem Krisztusban, a krisztusi alapra illik, azt le kell rombolni, és újra kell rakni, az Isten lelke által, akivel a krisztusi alapokra felnőhetek. Ki kápolnává, ki templommá, ki katedrálissá, ki bazilikává. Vagyis a bennem lakó Lélek által nekem kell építenem, építkeznem, hogy Krisztusba épülhessek, és Krisztussal megszentelődjek!

Már itt, ebben az életben újjá kell születnem, amikor már nem testi emberként, hanem lelki emberként válhatok a teljesség részévé, az örökkévalóság várományosaként! Add meg nekem ezt a segítséget Atyám, hogy eljuthassak erre a világi létformára! Ámen