Ma ünnepeljük Magyarok Nagyasszonyát!

Sir 24,23-31 - Jó illatot árasztok, mint a szőlőtő, és virágomból pompás, dús gyümölcs terem. Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek. Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye. Jöjjetek hozzám mind, akik kívántok engem, és teljetek el gyümölcseimmel, mert lelkem édesebb a méznél, és birtoklásom jobb a lépes méznél! Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben. Akik engem esznek, még inkább éheznek, akik engem isznak, még inkább szomjaznak, aki rám hallgat, meg nem szégyenül, s akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe. Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek.”

Gal 4,4-7 - De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett, hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, és elnyerjük a fogadott fiúságot. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki azt kiáltja: „Abba, Atya!” Tehát többé nem vagy már szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor örökös is az Isten által.

Lk 1,26-28 - Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.”

Ma ünnepeljük Magyarok Nagyasszonyát! De erre a napra, az egész világegyház a fenti Igéket olvassa. Ki ez az asszony, akinek méltósága számunkra mégis más, mint bárki másnak? Méltóságában más számunkra? Vagy nekünk kell másképpen értelmeznünk az angyal szavait: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.”? Mert Anyánknak, Anyácskánknak szólíthatjuk Őt! Éppen ezért magunkra érthetjük, hogy „fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki azt kiáltja: „Abba, Atya!” Tehát többé nem vagy már szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor örökös is az Isten által.”?

Az anya közelségét csak a gyermek értheti meg. Akinek él még az édesanyja, az még nem képes ezt a két állapotbeli különbséget átélni. A kettő közötti különbség talán abban van, hogy bizonyosság, és biztonság van az emberben, mert érzi azt a láthatatlan köldökzsinórt, mely belekapcsol az örökkévalóságba. Számunkra Mária, ki Isten anyja, Akit maga az Atya Isten választott erre a feladatra, és Aki elfogadta e feladatot emberi mivoltában, míg világ a világ, ebben a teljességben van! Ugyanakkor István király – minden magyarok első királya, kit szent királyunknak tisztelünk – által „égi jogutódnak felkért királynő, aki a kegyelem rendjében törődik a rá bízottakkal, s nemcsak a Krisztus-hívőkkel. A magyar nép történelmi, egyszersmind mély kegyelem tapasztalata az Istenanya oltalma és pártfogása” – mondja Barsi atya, mai elmélkedésében.

Azonban, ha mi – akik - hisszük, hogy Máriával ez a kapcsolatunk oltalom, remény lehet számunkra, akkor részünk lehet a szent biztonság, mely kegyelem, ami Isten szeretetébe olt bennünket. Ezzel élhetünk, és élnünk is kell! Azonban ez, egyben, felelősségünk is, hiszen a Szentírás szavai szerint: aki többet kap, attól többet is kérnek számon.

E teremtett világban, Magyarként elfoglalt, nekünk adott hely, kegyelem, feladat, Istentől elvárt bizalom! Nehogy úgy tekintsük, hogy hatalom, mert szolgálat ez, Istennek, Máriával és Krisztussal!

Mennyei Atyám! Engem, ki Mária oltalmában, Krisztus hitében, az Ige szövetségében vagyok, Szentlelkeddel tölts el, hogy ne legyek bárki, de lehessek az, aki dicsőségedre lettem, és akit Te dicsőségedben, örökkévalóságodban egykor köszönteni szeretnél! Ámen