Jézus, ahogy tanításában, csodáiban, úgy az imában

Sir 48,1-14 - Illés próféta jött ezután; tűzhöz volt hasonló, - a szava lángolt, mint a fáklya -, éhínséget hozott rájuk, és megfogyatkozott a száma azoknak, akik gonosz akarattal bosszantották, és nem tudták szívlelni az Úr parancsait. Az Úr szavával elzárta az eget, és három ízben tüzet hozott le az égből. Ilyen dicső volt Illés a csodáival! Ki is dicsekedhetne hozzád hasonlóan, aki felhoztál megholtat az alvilágból, a halál sorsából az Úristen igéje által, aki romlásba döntöttél királyokat, játszva megtörted hatalmukat, és sírba taszítottál ágyukról dicsőségeseket, aki ítéletről értesültél Sínai hegyén, és megtorló büntetésekről a Hóreben, aki királyokat kentél fel megtorlásra, és prófétát tettél meg utódodnak, aki felvitettél tüzes forgószélben, tüzes ló húzta kocsin, akiről meg van írva, hogy az ítélet idején csillapítod az Úr haragját. Kiengeszteled az apa szívét fiával, és helyreállítod Jákob törzseit! Boldogok, akik meglátnak téged, és barátságoddal dicsekednek, mert mi élünk ugyan életünkben, de halálunk után ilyen nevünk nem lesz! Miután Illést a forgószél elrejtette, Elizeus telt el szellemével. Nem félt fejedelemtől életében, és senki sem múlta felül hatalomban. Semmi sem volt számára lehetetlen, sőt még holttestében is prófétai erő lakozott.

Mt 6,7-15 - Az imádságban pedig ne fecsegjetek, mint a pogányok, akik úgy gondolják, hogy a bőbeszédűségükért nyernek meghallgatást. Ne hasonlítsatok tehát hozzájuk; mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek őt. Ezért ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg a Gonosztól. Mert ha megbocsátjátok az embereknek botlásaikat, nektek is meg fog bocsátani mennyei Atyátok. De ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti botlásaitokat.

Jézus, ahogy tanításában, csodáiban, úgy az imában, amire tanít minket, arra vezet el, hogy összekapcsoljon bennünket az Atyával.

Arra gondolok ma, amikor e tanítást olvasom, és elmélkedem róla, hogy ez az ima összekapcsol engem Jézussal, aki imádkozza a Miatyánkot. És én most, ebben a pillanatban az Ő állandóan hangzó imádságába egy Miatyánk erejéig belekapcsolódok. Vele mondom, Jézussal a Miatyánkot. Megkísérelem, hogy a lelkemet az Ő lelkéhez kapcsoljam. A csillagok együtt állása ilyen: én beleállok az Ő fénynyalábjába, hogy az én imádságom és fényre gyulladjon.

Igen Atyám, Te talán pontosan erre vágytál akkor, amikor a mi életünket bele oltottad Jézuséba. Abba az életbe, Akié egy Veled. Jézus értette ezt, hiszen így imádkozott, hogy mi mind egyek legyünk Velük!

Boldognak érzem most magam. Egy végtelen boldogság lesz úrrá rajtam. Pedig az előbb még valami nagyon bizonytalan érzés, kétség, értetlenség, és keserűség ült a lelkemen.

Sirák szavai ide illenek, a szavaival fohászkodom most, és adok hálát e pillanatért: „Boldogok, akik meglátnak téged, és barátságoddal dicsekednek”. Legyen áldott a neved Uram, és áldó szavaim nyomán és növekedjen a Te dicsőséged! Ámen