Korképet rajzol az Apostolok cselekedetei: hogy jön létre egy krisztusi közösség.

ApCsel 11,21b-26; 13,1-3 - Az Úr keze velük volt, úgyhogy a hívek nagy számban tértek meg az Úrhoz. Hírük eljutott a jeruzsálemi egyház fülébe, ezért elküldték Barnabást Antióchiába. Amikor odaérkezett és látta Isten kegyelmét, megörült, és mindnyájukat arra buzdította, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban, mert derék férfi volt,telve Szentlélekkel és hittel. Nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz. Barnabás azután elutazott Tarzusba, hogy felkeresse Sault, és mikor megtalálta, elhozta Antióchiába. Egy álló esztendőn át jelen voltak az összejöveteleken, s nagy tömeget tanítottak. Antióchiában nevezték először a tanítványokat keresztényeknek.

Az antióchiai egyházban több próféta és tanító is volt, köztük Barnabás és Simon, akit Nigernek neveztek, a cirenei Lúciusz, továbbá Manaén, Heródes negyedes fejedelem tejtestvére, és Saul. Miközben ezek az Úr szolgálatát végezték és böjtöltek, a Szentlélek azt mondta nekik: „Különítsétek el nekem Sault és Barnabást a munkára, amelyre meghívtam őket!” Erre böjtöt tartottak, imádkoztak, rájuk tették kezüket, azután útnak indították őket.

Mt 10,7-13 - Menjetek és hirdessétek: „Elközelgett a mennyek országa!” Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! Ne legyen se aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az övetekben, sem úti tarisznyátok, se két köntösötök, se sarutok, se bototok! Méltó ugyanis a munkás az eledelére. Ha egy városba vagy faluba bementek, tudakozódjatok, hogy ki az arra méltó benne, és maradjatok ott, amíg tovább nem mentek. Amikor beléptek a házba, köszöntsétek azt! Ha méltó rá a ház, szálljon rá a ti békétek; ha pedig nem méltó, a békétek térjen vissza hozzátok.

Korképet rajzol az Apostolok cselekedetei: hogy jön létre egy krisztusi közösség.

Azt mondja: „az Úr lelke velük volt”. Ha ezt leírja valaki, akkor azt azért írja le, mert megérezte, megtapasztalta. Bár, valószínűleg csak utólag lehet ezt kimondani, de az biztos, hogy úgy lehet ezt megfogalmazni, ha kifejeződésre jutott a közösség tagjainak hitben való buzgósága és közössége.

Aminek a következménye az volt, hogy „a hívek nagy számban tértek meg az Úrhoz”. Talán ez az, amit egy megáporodott mai közösség nem hisz el, hogy minden generációnak újra, meg újra meg kell térnie.

A hit olyan adomány, amit nem lehet átörökíteni. Az mindenkinek az Isten ajándékaként adománya. Amely adományt el lehet értékteleníteni, vagy Isten kegyelmeiből arra bátorítani, buzdítani, „állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban”.

Ehhez kellenek derék férfiak, „telve Szentlélekkel és hittel”. A már megtértek bizonyossága. Mely tanúja lehet annak, hogy a hit életet ad, életre kelt, éltet! Vagyis, hogy egy közösségben kellenek többen, akik prófétái és tanítói a közösségnek. Akik húzzák magukkal azokat, akik bátortalanok, bizonytalanok, mert hitéletük a közösségben nyer biztonságot. Az Ő dolguk az, hogy szolgáljanak, böjtöljenek. A Szentlélekben eltelve élő és személyes kapcsolatot teremtsenek a Szentlélek erejéből Istennel, és biztosítsák a következetes, tudatos, istenfélő életet a közösség számára. Halló és hallgató, értő és istenfélő emberek nélkül a közösség csak káoszt terem. Egy ember nem lehet magja egy közösségnek, ahhoz eleve közösségben kell lenni, hogy egymásnak is biztonságot és bizonyosságot nyújtsanak.

Barnabás rendelkezett azokkal a „derék”, vagy remek emberi tulajdonságokkal, bizonyára Isten kegyelméből, aki képes volt közösséget teremteni. De őt, erre a közösség építésére, a jeruzsálemi egyház tartotta, látta érdemesnek. Vagyis kiválasztódott más közösség vezetésére a maga közösségéből. Kinevelődött, miközben megtanulta a böjt, az imádság kegyelmi erejét, amit elhagyni nem szabad. Ahhoz, hogy a szolgáló szeretet eszköze lehessen továbbra is.

Bizony, kevés, hogy imádkozunk jó vezetőkért. Az imán túl alkalmassá kell lennünk arra, hogy kitermeljük vezetőinket. Vagyis, előbb kell lenni egy közösséggé, Isten erejéből és alázatossággal. A közösség ereje abban mutatkozik meg, hogy igényli a vezetőt, és képes is magára venni, vállalni a vezetőt. Akitől a közösség elvárja és el is fogadja a szolgálatát – a Szentlélek hitével –, majd segíti, hogy alkalmassá lehessen a vezetői feladatra. A közösség így szenteli meg, áldja meg a maga vezetőjét, és vezetőjén keresztül önmagát is. Hiszen az Úr keze nem erőszakos kéz, de ha igénylik, akkor bizonyosan mellé áll a közösségnek.

Istenünk add meg nekünk a bölcsesség lelkét, hogy képesek és érettek legyünk közösségedet így építeni! Ámen