Türelemre van szükségünk

ApCsel 13,26-33 - Férfiak, testvérek! Ábrahám nemzetének fiai és a köztetek lévő istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje hozzánk küldetett. Mert Jeruzsálem lakói és a vezetőik nem ismerték el őt, hanem ítélkezésükkel beteljesítették a próféták szavait is, amelyeket minden szombaton felolvasnak. Mert bár nem találtak benne semmi okot sem a halálra, a kivégzését kívánták Pilátustól. Miután mindent végrehajtottak, ami meg volt írva róla, levették őt a fáról, és sírba helyezték. De Isten feltámasztotta őt halottaiból, és több napon át megjelent azoknak, akik vele együtt jöttek fel Galileából Jeruzsálembe. Ezek tanúságot tesznek róla a mai napig a nép előtt. Mi is az atyáknak tett ígéretet hirdetjük nektek, mert azt Isten nekünk, az ő fiainak teljesítette, amikor föltámasztotta Jézust, amint meg is van írva a második zsoltárban: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged” [Zsolt 2,7].

Jn 14,1-6 - Ne nyugtalankodjék szívetek. Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra? És ha már elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek.” Tamás erre azt mondta neki: „Uram, nem tudjuk, hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat?” Jézus azt felelte neki: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam.

Türelemre van szükségünk, azt mondja, állítja Jézus. Még pontosabban: türelmesnek kell lennünk, semmit nem szabad elkapkodnunk. Ha Krisztuséi vagyunk, akkor az időtlenségé vagyunk. Az idő semmi kapkodásra nem adhat okot. Az ne legyen a miránk jellemző, hogy az időre hivatkozva sürgetünk döntést kicsikarni. Hiszen aki így cselekszik az, azt hirdeti, hogy Isten döntését nekem meg kell előznöm. És ez téves értelmezése életünknek, küldetésünknek. Mi nem az időért vagyunk, az idő van értünk. Az idő, e világ sürgetése. Ugyanakkor, ha elhisszük, hogy nem e világból valók vagyunk, akkor a sürgetést nem az idő tengelye felől kell hallanunk, hanem a térből. Mégpedig abból a térből, amire Jézus utal: „ahol én vagyok, ti is ott legyetek”. Pál erről beszél, amikor a korinthusi hívekhez így szól: „Krisztus szeretete sürget minket”, de más fordításban így olvassuk: „Krisztus szeretete ösztönöz minket” [2Kor 5,14]. A türelmességünk ösztönző lehet, míg a türelmetlenség bajt hozhat, gondot okozhat, ami eltereli figyelmünket a lényegesről. Mert a gondot kezelni kell, mely időt igényel, és kapkodóvá tesz végül. Hiszen érezzük, hogy van fontosabb dolgunk – mint az a gond, amit magunk okoztunk magunknak és környezetünknek -, legalább is lenne, de amit fontosabbnak tartok, arra nem marad időm. Amikor az időhiány a bajom, akkor evilági ember vagyok. Ez figyelmeztető: elveszítettem Istennek a kapcsolatomat, kiestem a szinkronból!

Isteni bölcsességre vall, aki nem rabja az időnek. Akit nem az idő kerget, űz, fojtogat, terel, vagy tart sakkban, hanem az időben megtalálja helyét, tisztelni képes azt, hogy keretek között kénytelen mozogni, mely nem kényszer a számára, hanem körülmény, amit el kell fogadni. Sőt, felül lehet azon emelkedni! De, mert képessé teszem magam rá, hogy mindig a legfontosabb legyen amire koncentrálok, és a többiről képessé leszel lemondani, elengedni.

Uram, Istenem! Add nekem bölcsességedet. Azt a képességet, ami érzékennyé tesz és megtart a Veled való közösségben; hogy a Te közösségedből legyen életem, és lehessek képes életet adni, sugározni környezetem számára! Ámen