A „volna” Jézus szájából hangzik el

1Kor 15,1-8 - Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, és amelyben álltok. Általa üdvözülni is fogtok, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek, különben hiába lettetek volna hívőkké. Mert mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is kaptam: hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és harmadnapon feltámadt, az Írások szerint. Megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még élnek, egyesek pedig elszenderültek. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Mindnyájuk után pedig mint félresikerültnek, megjelent nekem is.

Jn 14,6-14 - Jézus azt felelte neki: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam. Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és láttátok őt.” Ekkor Fülöp kérte őt: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!” Jézus így válaszolt neki: „Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: „Mutasd meg nekünk az Atyát”? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az igéket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a tetteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, hát legalább a tetteimért higgyetek. Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd végbe, amelyeket én teszek, sőt nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek az én nevemben, megteszem azt, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem azt.

A „volna” Jézus szájából hangzik el. De rögtön, utána elhangzik tőle az is, hogy „de mostantól fogva”. Talán érthetem úgy is, hogy sürgetőleg hangzik el Jézus szájából. Akkor, amikor búcsúzik a tanítványoktól. A hit erejére, a hit képességére hivatkozik Jézus. „Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem?” De hát, Jézus azt reméli, hogy mióta együtt vannak, sikerült érthetővé, világossá tenni, legalább a tizenkettő számára, hogy „az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a tetteit”, általa.

„Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek.” Ezen az „ismereten”, Jézus misztériumot érthet. Nem azt az ismeretet, amit jelenthet egy ember megismerése az által, hogy vele lehetek, vagyok, hanem arra az ismeretre akarja felhívni Fülöp és az apostolok figyelmét, ami a lelkükben válhat azzá. Azonosítható azzal az ősismerettel, amit Istenről a Lélek, bennem, és minden megkeresztelt emberben őriz Istenről. Van ilyen élményem? Igen, ismerhetem Istent, és felismerhetem Jézusban az Istent, Aki bennem való, létező, és létezni próbál általam.

Bizony, az Atya énbennem is jelen van, hasonlóan Jézushoz. Úgy, ahogy az apostolokban is. Hiszen Jézus emberré lett, hozzám és mindannyiunkhoz hasonlóan! De Jézus, képes volt rá, hogy úgy legyen az Atyában, ahogy az Atya Benne volt. Ennyiben különbözünk mi tőle, hogy mi csupán Jézus Által, Vele, vagyunk képesek eggyé lenni az Atyával. Ma még, világi valóságunkban. Mert még csak barátai lehetünk. De erre való a Jézusban való hitünk, hogy Általa juthassunk az Atya teljességére, közösségére.

Mit mond még Jézus? „Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd végbe, amelyeket én teszek, sőt nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához megyek.” Jézusba vetett hitünk vezethet el bennünket arra a cselekvésre, amire Jézus jutott: Nem gondolnám, hogy okvetlenül a csodákra gondol. Hogy, ugyanazokra a tettekre lehetünk képesek, melyekre Ő - talán azt érti ez alatt Jézus, hogy mi is az Atyához mehetünk majd. Általa, hiszen Ő az Út, mely az Atyához vezethet minden embert, a hite által! És itt csúcsosodik ki Jézus jelentősége – a számunkra: hogy Jézus bármire hajlandó, csak azért, hogy azokra a tettekre képesekké legyünk, amire Ő képes lehetett, emberként, anyagi, testi mivoltában is már. Csak azért, hogy mások - mi keresztények bizonyosan mindnyájan -, higgyünk az Atya szándékában, akaratában, céljaiban, és ugyanakkor eszközeiben is, melyeket felajánl és kínál a számunkra, csak azért, hogy képessé lehessünk eljutni a Velük való közösségre.

Csak rajtunk múlik: képes lehetek okosan, bölcsen kérni? Ami szerintem olyasmit jelent, hogy Isten misztériumának titkait felismerve, ettől a világtól függetlenítve magam, az örökkévalóság hitével vágyakozva a magam teljességére eszközöket kérni. Tudva, hogy nekem magamnak is kell bizonyos dolgokat teljesítenem. Például a hitemet úgy formálni, megtisztítani a romlandóság gondolatiságától, hogy romolhatatlanná lehessen a lélek, és a lényeg belőlem, mely örökkévalóvá válhat belőlem. De, mert képessé válok Istennel az azonosságra.

„Bármit kértek az én nevemben, megteszem azt, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem azt.” Jézus, az Atya dicsőségét akarja szolgálni. Tehát, Jézusba vetett hitem cselekvésében, megélésében, megértésében, és Vele való azonosulásommal, a Háromszemélyű Egy Isten megdicsőülését szolgálhatom magam is!

Nem tudom Uram, hogyan lehetek rá képes! Jézus Krisztus nevére Istenem, mégis, segíts nekem, hogy tudatlanul, vagy akaratlagosan, de minden gondolatommal, szavammal, tettemmel, képességeimmel, erőmmel, létezésemmel, Jézus Krisztusban hitem legyen mozgatóm, hogy Te megdicsőülj bennem! Ámen