„Ember létedre Istenné teszed magad”

Jer 20,10-13 - Mert hallottam sokak rágalmát, rettenetet mindenfelől: „Jelentsétek! Jelentsük fel őt!” Akik barátságban voltak velem, mind bukásomat lesik: „Hátha rá lehet szedni, legyőzhetjük, és bosszút állhatunk rajta!” De az Úr velem van, mint hatalmas hős, ezért üldözőim elbuknak, és nem győznek; nagyon megszégyenülnek, mert nem járnak sikerrel, örök gyalázatuk nem megy feledésbe. Seregek Ura, aki megvizsgálod az igazat, aki látod a veséket és a szívet, hadd lássam bosszúdat rajtuk, mert eléd tártam ügyemet! Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert megmentette a szegény lelkét a gonosztevők kezéből!

Jn 10,31-42 - Erre a zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azt mondta nekik: „Sok jótettet mutattam nektek az Atyától, azok közül melyik tettért köveztek meg?” A zsidók azt felelték: „Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mivel ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus azt felelte nekik: „Vajon a ti törvényetekben nincs megírva: „Én azt mondtam: Ti istenek vagytok?” [Zsolt 82,6] Ha azokat mondta isteneknek, akikhez az Isten igéje szólt - márpedig az Írás érvényét nem veszti -, miképp mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világra küldött: „Káromkodsz!”, mivel azt mondtam: Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem, de ha cselekszem, akkor, ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy megtudjátok és belássátok, hogy az Atya énbennem van, és én az Atyában.” Erre ismét el akarták őt fogni, de kisiklott a kezük közül. Ezután ismét eltávozott a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt. Sokan jöttek hozzá, és azt mondták: „János ugyan semmi csodajelet sem cselekedett, de mindaz, amit János róla mondott, igaz volt. És ott sokan hittek benne.

„Ember létedre Istenné teszed magad”. Jézusnak ezt vetik a szemére, mint vétkét. Amiből az válik egyértelművé, amit magamon és minden igaz ember önmagán érez – ha önmagából ítéli meg a világot –, hogy képtelenség a magam töredékességéből, bűnös, gyarló mivoltomból szemlélve „a fajtámat”, Istennel azonosítani. Aki szent, felséges, tiszta, igaz, őszinte, megbízható, szavahihető, egyenes, méltósággal teljes, annyira tökéletes, hogy az képtelenség, hogy emberi alakot öltsön – beleférjen és azonosulhasson emberi, anyagi létformába. Én nem gondolnám okvetlenül, hogy azok a zsidók, akik Jézusban nem voltak képesek Istent felismerni, Vele Istent azonosítani, hogy okvetlenül rosszak voltak. Ellenben, nagyon merevek voltak a maguk istenképűségükben. Nem engedték meg maguknak, hogy Isten az legyen a számukra, aki akar lenni. Nos, ez a veszélye mindannyiunknak, akik azt mondjuk, hogy hisszük Istent!

Nem vagyunk mai keresztények sem kevésbé kitéve annak, hogy Az Istent utasítjuk vissza. De, mert nem engedjük, hogy Ő, a maga szabadságában az legyen, Aki a mi szabadságunk elismerésében, elfogadásában és tiszteletében akar szabaddá lenni, és egészen őszintén szeretni. Olyan gazdagon, ahogy azt minden félreértelmezett, félre értett, félre magyarázott, félre ismert, sőt, szándékos elutasításunkkal félre vezetett és félre siklott élethelyzetünkben is megbocsátani kész nekünk. Majd szótlanul kiigazítani a helyzetet, amit elrontottunk.

Megengedi nekem is, minden nap, hogy Őt, az Istent, keresztre feszítsem. És Ő, az Isten, nem ábrándul ki belőlem. Akkor is megmenteni akar, próbál. Megérteni, és indokot talál rá, hogy mégis esélyem lehessen az Életre. Arra az életre, amit Ő ismer, amiről Ő tudja, hogy én számomra ott van hely, Vele közösségben!

Nincs okom gyűlölni, vagy megvetni a zsidókat, csak azért, mert halálra adták Jézust. Nekem Isten arcát kell felismernem Jézusban, Aki szenvedésében, és halálában sem próbál mást közölni, mint életében – tetteiben és tanításában – ami oly őszinte, és nyilvánvaló próbál lenni az utókor számára. Míg mi, emberek, semmit sem változtunk az ókori zsidóság óta. Ugyan olyan kétkedők, kishitük és értetlenek vagyunk, mint ők. Ami még inkább elszomorít, hogy ugyan olyan bűnösök is. Együgyűség lakik bennünk, mert nem ismerjük fel a személyes, megváltó Istent Jézusban. A kiengesztelődni, és irgalmasan szeretni kész Istent. Csupán felhasználni és kihasználni akarjuk Őt a magunk kicsinyes, és önző játékainkhoz.

Uram, Istenem szégyellem magam előtted, minden ember előtt, és magam előtt is. Úgy szeretnék ebből a régi ruhámból kivetkőzni. Kérlek, jöjj, Szentlélek Úr Isten, jöjj! Hogy képes legyek legalább téged úgy tisztelni, szeretni, elfogadni, imádni, hogy ha már tetteim nem, legalább alázatomban képes legyek megdicsőíteni Téged! Ámen