A gonosz okvetetlenkedése, beavatkozása minden esetben veszély

Iz 58,7-10 - Íme, törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a bujdosó szegényeket vidd be házadba! Ha mezítelent látsz, takard be, és testvéred elől ne zárkózz el! Akkor majd előtör, mint a hajnal, világosságod, és sebed gyorsan beheged; színed előtt halad igazságod, és az Úr dicsősége zárja soraidat. Akkor majd, ha szólítod, az Úr válaszol, ha kiáltasz, így szól: „Íme, itt vagyok!” Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a hamis beszédet, ha lelkedet adod az éhezőért, és a meggyötört lelket jóllakatod, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli verőfény.

1Kor 2,1-5 - Én is, amikor hozzátok mentem, testvérek, nem a beszéd vagy a bölcsesség fölényével mentem, hogy hirdessem nektek Isten titkát. Mert nem akartam másról tudni köztetek, mint Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. Gyöngeségben, félelemben és nagy rettegésben voltam nálatok. Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyságából, hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.

Mt 5,13-16 - Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízetlenné válik, mivel sózzák meg? Semmire sem jó többé, mint hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem lehet elrejteni a hegyre épült várost. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy aztán a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek, aki a házban van. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.

A gonosz okvetetlenkedése, beavatkozása minden esetben veszély. Legyek bár erőtlen, gyenge, vagy, akár áldott különböző karizmatikus erőkkel. Mert a gonosz bölcsessége, okossága, e világ erőivel mindig jelen van.

Arra gondolok, hogy, ha Isten kegyelméből képességem van rá, hogy ízt adjak a földnek, máris ott van a gúnyolódása a gonosznak: ’persze, azért teszed, mert magadnak akarsz dicsőséget szerezni; kérkedsz vele, hogy neked van, amiből adj, így könnyű neked, és még le is nézed a többieket’. Vagy: ’mit villogsz, nem vagy te szentjánosbogár!’ Ugye, akkor a jól nevelt keresztény inkább visszafogja magát, csak nehogy strébernek látszódjon a sok langyos keresztény között. Pedig Jézus, pontosan azt mondja: ’amit kaptál mennyei Atyádtól, azt oszd meg a többiekkel. De úgy, hogy az, amit tőled kapnak, azzal látva láttasd Atyátokat, hogy dicsőítsék őt!’

Ezt tanítja Izajás is: ha van kenyered, osszad meg azokkal, akiknek nincs, akinek nincs otthona, azzal osszad meg a tiedet, „testvéred elől ne zárkózz el”!

Mert hamis az a beszéd, vagy cselekvés is, ami titkolja azt, ami Isten üzenetét hordozza, akit megbéklyóz a gonosz álnoksága, és sértettség köntöse mögé bújtatja kishitűségét, aggódását, vagy kisebbrendűségének érzését. Az ilyen ember sem engedi, hogy a sötétségben felragyogjon képessége, esetleg homálya, melyben Isten déli fényessége akarna tündökölni. Látva kell láttatni, hogy nem fölényesség az, amivel kérkedni próbál az, aki hirdeti Jézus Krisztustól kapott örökségét. Mert, gyöngeségében Krisztus ereje az pontosan, ami a benne lakó léleknek erőt ad, bizonyosságot rá, hogy mindegyikünk „Isten erején nyugodhat” meg, és ezt kell hirdetnie. Még akkor is, ha ezért egyesek megróják, kritizálják, vagy rá méltatlannak ítélik meg. Akit ezért, nem ítélhetünk meg, de imádkozhatunk azokért, akik gonoszság által visszatartani próbálnak!

Legyek ez, vagy legyek az, Uram Te tudod, mikor miért kell kérnem a Te kegyelmedet. Csak ne legyek soha a gonosz által megfeszített, inkább Krisztus keresztjének hordozója, Vele a Te dicsőségednek szolgálatára képes, add meg nekem, bűnösnek! Ámen