Amim van, sem az enyém!

1Sám 17,32-33.37.40-51 - Amikor aztán eléje vitték, Dávid így szólt hozzá: „Senkinek se csüggedjen el a szíve e miatt; én, a te szolgád, elmegyek és megvívok a filiszteussal.” Azt mondta erre Saul Dávidnak: „Nem bírsz te szembeszállni és megvívni ezzel a filiszteussal, mert te gyermek vagy, az meg harchoz szokott ember kora ifjúságától kezdve.” Majd azt mondta Dávid: „Az Úr, aki megszabadított az oroszlán mancsai meg a medve mancsai közül, Ő fog megszabadítani engem e filiszteus kezéből.” Azt mondta erre Saul Dávidnak: „Eredj, s az Úr legyen veled!” s vette botját, amelyet mindig a kezében hordott, kiválasztott magának öt jó sima követ a patakból, s betette azokat pásztortáskájába, amely nála volt, s kezébe vette parittyáját, s kiment a filiszteus elé. Erre a filiszteus, előtte haladó fegyverhordozójával együtt, ballagva és egyre jobban közeledve Dávid felé tartott. Amikor aztán a filiszteus feltekintett és meglátta Dávidot, semmibe sem vette, hiszen egy vörös, szép külsejű ifjú volt előtte. Erre a filiszteus így szólt Dávidhoz: „Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?” Aztán a filiszteus megátkozta isteneivel Dávidot, és azt mondta Dávidnak: „Gyere csak ide hozzám, hadd adjam húsodat az ég madarainak s a mező vadjainak!” Dávid ekkor így szólt a filiszteushoz: „Te karddal, dárdával s pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izrael hadainak Istene nevével megyek ellened, amelyeket te gyalázattal illettél a mai napon. Az Úr pedig a kezembe fog adni téged, megöllek, leveszem rólad a fejedet, és még ma az ég madarainak és a mező vadjainak adom a filiszteusok táborának hulláit, hadd tudja meg az egész föld, hogy van Izraelnek Istene! Tudja meg ez az egész gyülekezet, hogy nem kell kard és dárda az Úrnak a győzelemhez, mert ő a harc ura, s ő a kezünkbe is fog adni titeket!” Amikor aztán a filiszteus nekikészült, s elindult, s Dávid felé közelített, Dávid sietve a filiszteus elé futott, hogy megküzdjön vele, és benyújtotta kezét táskájába, kivett belőle egy követ, azt parittyájával megforgatta, s elhajította, s homlokon sújtotta vele a filiszteust, úgyhogy a kő belefúródott homlokába, s az arcával a földre bukott. Így győzte le Dávid a filiszteust parittyával és kővel, s miután leverte, meg is ölte a filiszteust. Mivel ugyanis kard nem volt Dávid kezében, odaszaladt, megállt a filiszteus felett, megfogta kardját, kirántotta hüvelyéből, s megölte őt és levágta fejét. Amikor a filiszteusok látták, hogy hősük meghalt, megfutamodtak.

Mk 3,1-6 - Majd ismét bement a zsinagógába. Volt ott egy ember, akinek a keze el volt száradva. Lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombatnapon, hogy vádolhassák. Akkor ő ezt mondta a béna kezű embernek: „Állj középre.” Aztán megkérdezte tőlük: „Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat, életet megmenteni vagy veszni hagyni?” Azok csak hallgattak. Ő erre haragosan körülnézett rajtuk, elszomorodott szívük keménységén, és így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. A farizeusok, mihelyt kimentek, azonnal tanácsot tartottak ellene a Heródes-pártiakkal, hogy hogyan veszítsék el őt.

Amim van, sem az enyém! De ezzel tisztában kell lennem!

Pontosabban: tudnom kell mi van a birtokomban, mi a képességem, erősségem, ami pontosan engem jellemez! De, amiről azt is tudom, hogy nem a magam érdeme az, hogy bírom. Ha már ezekkel a kérdésekkel elbántam, akkor, hogy képességeimmel élni tudjak, tudnom kell elengedni magamtól. Ami azt jelenti, hogy, ha tisztázom magamban, úgy ésszel, mint szívvel is, hogy Isten kegyelméből van értékem, akkor engednem kell, hogy azt Ő használja, váltsa a maga hasznára. Ezt mondjuk egyszerű szóval úgy, hogy szolgálatára lehetek. De azt is tudnom kell, hogy Isten a hatalmát nem érdemként akarja használni, hanem velem és általam a másik ember javára. Mert Isten, aki Atya, az embert, jószerivel, minden embert üdvösségre akar bírni, vagyis szeretni. Amihez társakat keres. Bennem és benned, és mindazokban, akik képesek rá, hogy elviselik azt, hogy csodára képesek Isten kegyelméből, és nem azért mert olyan jó fejek. Bizony, legnagyobb ellenségünk önmagunk, az a hatalmas nagy egónk, amit e világ tisztelni akar, de nem használ semmit. Csak annak, aki minden értékét e világban akarja elpuffogtatni, és muníciót nem készít, nem táraz be a túlvilágra, az élet utáni létezésre.

Jézus maga mondja: aki e világ érdemeire pályázik, az kierőszakolhatja magának, de akkor már ne várjon ajándékot, jutalmat Istentől, hiszen már megszerezte itt és most. Türelmetlenségünk, okoskodásunk az, ami megakadályozza, vagy megelőzi alázatosságukat és szelídségünket. Nem engedjük meg, se időben, se térben, hogy a csoda, a kegyelem elérjen bennünket. Sietünk, kapkodunk, mindent a magunk erejéből, a törvény ismeretéből, és érvényesítésével próbálunk elérni. Azt mondja Jézus, hogy nem jó ez így. Inkább adjál időt magadnak rá, hogy szeressél, szeretettel legyél képes megoldani az életedet. Akkor beengedtél az életedbe engem is. Akkor velem együtt leszel képes megélni az életedet, mert én vagyok a szeretet!

„Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. [...]Amikor imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik az emberek szeme láttára szeretnek imádkozni a zsinagógában meg az utcasarkon, hogy mutogassák magukat! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. [...]Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat.” [Mt 6,2;5;16]

Ahogy Dávid. Képes volt megvallani is, hogy nem a maga erejéből akarja a helyzetet megoldani, hanem Isten végtelen bizalmát elfogadva. Nem én bízok Istenben, hanem elfogadom, hogy Isten megbízik bennem. Hogy nem élek vissza az erőmmel, képességeimmel, hanem használom, de az Ő dicsőségére. Nem a magam dicsőségét keresem!

Mi a fontosabb? A törvénnyel kihátrálni a felelősség elől, vagy jót tenni? Istennek furcsa a gusztusa: megteremti a világot, de a világi gondolkodást nem díjazza. Mert a világot nem azért teremtette, hogy azt ellene fordítsa az ember, hanem azért, hogy azt használja arra, hogy képes lehessen az ember Istenét dicsőíteni. Bizonyosságom legyen minden, mi teremtett valóság a számomra, hogy Isten szeretetébe akar vonzani engem, bennünket. Az életem út, ami az égbe kellene, hogy elvezessen, és eljuttasson másokat is! Uram, Istenem, Atyám! Elküldted a Fiút, de küld el hozzám Szentlelkedet, hogy mit hallhatok, láthatok, érezhetek, és tudhatok, az Életemmé lehessen, és végül örök életemmé! Ámen