Bemutatták Jézust a templomban

1Jn 2,12-17 - Írok nektek, fiacskáim, mert bocsánatot nyernek bűneitek az ő nevéért. Írok nektek, apák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt. Írok nektek, kisdedek, mert megismertétek az Atyát. Írok nektek, fiatalok, mert erősek vagytok, Isten igéje megmarad bennetek, és a gonoszt legyőztétek. Ne szeressétek a világot, sem azokat, amik ebben a világban vannak. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete, mert minden, ami a világon van, a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége. Ez nem az Atyától, hanem a világtól van. Ez a világ elmúlik, és elmúlik a kívánsága is. Aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

Lk 2,36-40 - Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte az Urat, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Izrael megváltását. Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt vele.

Bemutatták Jézust a templomban – a világnak; hogy a világ megismerje azt, Aki nem e világból való. De azért, hogy megértse a világ, mi végre való. Mert a világ szeretete nem önmagáért érdemes, hanem annak dicsőítésére, Aki annak teremtésével felmagasztalja, felemelni kész az embert a maga teljességére!

Ember, lásd meg Uradat, Jézust, aki számodra út, igazság és élet! Aki nélkül tévedést szülsz és tévedésben szenvedsz! „Te megtapasztalhattad, hogy fölismerd: az Úr az igaz Isten, nincs más rajta kívül.” [MTörv 4,35]. Aki közénk jött, megtestesült. „Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell” [Fil 2,6]. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” [Jn 3,16]. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” [Jn 15,13]. „Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek.” [Jn 15,15b]

De én, és mi, mit kezdünk ezzel a barátsággal? Péter azt tanácsolja: „őrizzétek szentül szívetekben az Úr Krisztust (Iz 8,12k). Mindenkor legyetek készen arra, hogy válaszolni tudjatok mindenkinek, aki a bennetek lévő reménység okát kérdezi tőletek.” [1Pét 3,15]. Mert: „nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás Lelkét, amelyben azt kiáltjuk: »Abba, Atyánk!«” [Róm 8,15]. „Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét.” [2Tim 1,7]. Ezért: „törekedjetek a szeretetre, keressétek buzgón a lelki adományokat, különösen pedig azt, hogy prófétálhassatok.” [1Kor 14,1]. „Mert ti szabadságra vagytok hivatva, testvérek, csak a szabadság ne legyen kibúvó a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak!” [Gal 5,13]. „Ha tehát ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség, az együttérzés és a könyörület” [Fil 2,1], „tisztítsátok meg tehát lelketeket az igazságnak engedelmeskedve, a nem színlelt testvéri szeretetben. Figyelmesebben, szívből szeressétek egymást” [1Pét 1,22]. „A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által.” [Róm 5,5]

Most úgy gondolom, érzem, és hiszem, hogy Jézus névadása ezt jelenti a számunkra. Ezt hozza számunkra. Szeretni, Isten szeretetével, ahogy csak bírok, és ahogy csak képessé tudom rá tenni magam. Szentlélek Úr Isten képezz, alakíts, formálj engem akaratod szerint! Ámen