Jézus nem e világ fiaihoz beszél
Mal 3,19-20a - Bizony, íme, eljön majd az a nap, lángolva, mint a kemence, és minden kevély és minden gonosztevő olyan lesz, mint a tarló, és az eljövendő nap lángra lobbantja őket, -- mondja a Seregek Ura, -- és nem hagy rajtuk sem gyökeret, sem hajtást. Nektek azonban, akik nevemet félitek, felkel az igazság napja, ami gyógyulást hoz szárnyain; kimentek és ugrándoztok, mint a csorda fiatal borjai.
2 Tessz 3,7-12 - Jól tudjátok, miként kell minket követni, éspedig abban, hogy nem viselkedtünk köztetek rendetlenül, nem ettük ingyen senki kenyerét, hanem megdolgoztunk érte, fáradsággal, éjjel-nappal munkálkodva, hogy ne legyünk terhére egyikteknek sem. Nem mintha nem lett volna jogunk hozzá, hanem hogy magunkat követendő példakép gyanánt állítsuk elétek. Amikor ugyanis még nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. Hallottuk azonban, hogy egyesek izgágán élnek köztetek, nem dolgoznak semmit, és hiábavalóságokkal töltik idejüket. Az ilyeneknek meghagyjuk, és könyörgünk nekik az Úr Jézus Krisztus nevében, hogy csöndben munkálkodva, a saját kenyerüket egyék.
Lk 21,5-19 - Amikor néhányan megjegyezték a templomról, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt: „Jönnek majd napok, amikor mindezekből, amit itt láttok, nem marad kő kövön, amelyet le ne rombolnának.” Erre megkérdezték őt: „Mester! Mikor fognak ezek bekövetkezni, és mi lesz előtte a jel?” Ő pedig így szólt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: „Én vagyok”, és: „Elérkezett az idő”„; de ti ne menjetek utánuk. Mikor háborúkról és lázadásokról hallotok, meg ne rémüljetek; ezeknek előbb meg kell történniük [Dán 2,28]; de ez még nem a vég.” Azután ezt mondta nekik: „Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen. Nagy földindulás lesz több helyen, dögvész, éhség, rettentő tünemények és nagy égi jelek. Mindezek előtt pedig kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Átadnak benneteket a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak titeket az én nevemért. Alkalom lesz ez számotokra, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: ne gondolkodjatok előre, mi módon védekezzetek. Mert olyan szájat és bölcsességet adok majd nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak titeket szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, és közületek egyeseket halálra adnak. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de egy hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket.
Jézus nem e világ fiaihoz beszél, amikor azt mondja: "egy hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket." Ezt értenie kell annak, akihez azonban szólni akar. A vértanúság kegyelméről, jelentőségéről és érdeméről van itt szó, melyre önmaga is készül bemutatni. ("Ti innen alulról vagytok, én meg felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én azonban nem vagyok ebből a világból." (Jn 8,23)). Mert Jézus mindenben az első, Akit az Atya küld pontosan azért, hogy nekünk példát adjon. Minden szép és minden ami e világon jó, ugyanúgy nem állandó, mint a szenvedés, és kín sem. De mindent a maga helyi értékén kell tudnunk elfogadni, megélni, és javunkra használni.
Minden, ami örömünket szolgálja, erőt kell, hogy adjon ahhoz, ami az után jön, és, aminek elviseléséhez kell ez az állapot. Ebből kell erőt meríteni, és nem szabad, hogy elbizakodottá tegyen. Tudni kell, hogy mi mire való.
" Véssétek hát szívetekbe: ne gondolkodjatok előre, mi módon védekezzetek. Mert olyan szájat és bölcsességet adok majd nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani." Ebben a békességes időben kell felkészülni, Isten kegyelmeivel eltelni, hogy a megpróbáltatás idején oda tudjunk figyelni arra, aki bennünket a maga dicsőséges országa építésére építőkőként oda akar állítani, be akar építeni mesterművébe. A verejték, az áldozat kié? Hinnem kell, hogy az építőmester verejtéke áldozata nagyobb, mint azé a tégláé, amit beépít az építményébe. Krisztus áldozata, az Atyának volt nagyobb áldozata. Mert azt kellett feláldoznia, Aki számára volt a legkedvesebb, akit leginkább szeretett. Lehet, hogy az Atya számára nem az volt a nagy áldozat, hogy látta a Fiút, hogy emberi testében mit kellett elviselni. Mert számára az áldozat az volt inkább, amit Isteni mivoltában kellett alázattal elviselnie: a meg nem értés, az elutasítás, a kárhozat. Hogy az Istenfiút bűnösnek ítéli az ember! Mikor Ő, az embert akarja magához emelni. Az Isten - az Atya gondolkodása úgy nem evilági, ahogy a Fiúé sem! De éppen úgy, annak a gondolkodása sem lehet evilági, aki nem erről a világról való, ám e világban van, hogy hirdesse, megvallja, tanúja legyen annak a másvilágnak, mi felülről való. Segíts engem Uram értenem, élnem, vallanom a Te igazságodat! Ámen