Pál mai gondolata nagyon érdekes megközelítésre irányítja figyelmemet

Róm 7,18-25a - Tudom ugyanis, hogy a jó nem lakik bennem, azaz a testemben; mert megvan bennem az akarat a jóra, de a jót megtenni nem tudom. Hisz nem teszem a jót, amelyet akarok, hanem azt teszem, amit nem akarok, a rosszat. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, már nem én teszem azt, hanem a bűn, amely bennem lakik. Így tehát én, aki a jót akarom tenni, azt a törvényt találom, hogy a rossz áll hozzám közel; mert belső emberi voltom szerint gyönyörűségemet találom Isten törvényében, de más törvényt érzek tagjaimban, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a bűn törvényének foglyává tesz, amely tagjaimban van. Ó, én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg e halálnak testétől? Isten kegyelme, Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Így tehát én magam az értelmem által Isten törvényének szolgálok, a test által azonban a bűn törvényének.

Zs 118,66-68.76-77.93-94 - Taníts jóra, okosságra, tudományra, mert hiszek parancsaidban. Amíg megalázás nem ért, tévelyegtem, most azonban teljesítem immár, amit elrendeltél. Jóságos vagy te: jóvoltodban taníts meg engem rendeleteidre. Vigasztaljon meg engem irgalmad, miként szolgádnak ígérted. Szálljon rám irgalmad, hogy éljek, mert törvényedről elmélkedem. Sohasem feledem rendeleteidet, mert általuk adsz életet nekem. Tied vagyok, ments meg engem, mert parancsaidat kutatom.

Lk 12,54-59 - Ezután a tömeghez is szólt: „Amikor látjátok, hogy nyugatról felhő támad, mindjárt azt mondjátok: „Jön az eső”, és úgy is lesz; amikor délről fúj a szél, azt mondjátok: „Forróság lesz”, és meglesz. Képmutatók! Az ég és föld jeleiből tudtok következtetni, ezt az időt miért nem tudjátok hát megítélni? Miért nem jöttök rá magatok, hogy mi az igazság? Mikor pedig ellenfeleddel az elöljáróhoz mész, útközben igyekezz megegyezni vele, nehogy a bíróhoz hurcoljon, s a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig börtönbe vessen. Mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó fillért meg nem fizeted.”

Pál mai gondolata nagyon érdekes megközelítésre irányítja figyelmemet. A pálfordulót megélt ember kénytelen szembesül egy nagyon nehéz kettősséggel. Ebből fakad Pál kétségbeesett kiáltása: „ki szabadít meg ettől a halálra szánt testtől?” Mely „más törvényt tapasztalok tagjaimban, mely a bűn törvényének rabjává tesz ...” Ki ismeri ezt, mert én igen. Egészen jól. Pál nem azt mondja, hogy ezt érzi, hanem azt mondja, hogy ezt tapasztalja. Ha tapasztalat, akkor bizonyosság, ami jóval több, mint egy érzés. De, és ezért fontos a megtérés, minden keresztény számára: mert a megtérés által lehetek képes elszörnyülködni, beleborzadni abba, hogy e kettősséggel kell együtt élnem. Bűnös vagyok, de nem úgy, hogy ettől szabadulhassak. Ez van! De mégsem. Képes vagyok lélekben elhatárolódni a bűnös mivoltomtól. Vagyis, képes vagyok, ismerhetem azt, amivé lenni lehetek. És ettől kezdve látok egy halovány kitörési lehetőséget, amire törekedhetek, igyekezhetek. A pillanat, amiben elfogadom bűnösségemet, nem örökkévalóságom. Vár valaki rám, aki meg akar szabadítani súlyos terhemtől. Elengedhetem, mert az, amit elkövettem, elengedhető, van esélyem a szabadulásra. Teljesen mindegy, hogy ebbe a jelen állapotomba milyen okból kerültem, nem kell benne megposhadnom!

(Az ész - a szellem, és a lélek közötti összefüggésekre, e kettő viszonyára próbálja a figyelmemet felhívni II. János Pál pápa a Fides est ratio kezdetű enciklikájában: „27. Senki, sem a filozófus, sem az egyszerű ember nem képes megkerülni e kérdéseket. A rájuk adott válaszoktól függ a keresés legnagyobb része: lehetséges-e egyetemes és abszolút igazság elérése, vagy sem? Önmagában minden igazság, még egy részigazság is, ha valóban igazság, egyetemesnek mutatkozik. Ami igaz, annak mindenki számára és mindig igaznak kell lennie. De ezen az egyetemességen túl az ember még keres valami abszolút valóságot, ami képes választ adni a kérdéseire és értelmet adni mindennek: egy végső létezőt, ami minden dolog alapja. Hogy más szavakkal éljünk, az ember végső magyarázatot keres, valami legfőbb értéket, amin túl további kérdés vagy érv nincs és nem is lehet. Vélemények elbűvölhetik az embert, de meg nem nyugtatják. Mindenki számára elérkezik a pillanat, amikor akár elfogadja, akár nem, szükségessé válik számára, hogy saját létezését egy abszolút igazság támassza meg, mely bizonyosságot ad s többé kétségbe nem vonható.

Az évszázadok során valami ilyen igazságot próbáltak fölfedezni és kifejezni a filozófusok, amikor tanítást vagy iskolát hívtak életre. A filozófiai tanításokon túl vannak más kifejezési formák is, melyekkel az ember próbálja megformálni a maga „filozófiáját”: a személyes meggyőződések és tapasztalatok, családi vagy kulturális hagyományok, vagy életprogramok, melyekben egy mester tekintélyére hagyatkozik. Mindezekben a jelenségekben az az eleven vágy szólal meg, hogy az ember el akar jutni az igazság bizonyosságához és abszolút értékéhez.” Majd később, a 48. pont végén ezt a megállapítást teszi: „A hit nyitottsága legyen összhangban az ész merészségével.”)

Istennek adjunk hálát, Testvérek! Mert „megszabadít minket Urunk, Jézus Krisztus által!” Már csak az a kérdés, hogy én akarom, elfogadom, elhiszem, kész vagyok rá? Képes vagyok elengedni bűnös voltomat, vagy ragaszkodom hozzá? Felszabadító kegyelem Isten szeretete, kegyelme, irgalmassága, kiengesztelődésre, megváltásra szóló felhívása! Isten szeretetére vagyok teremtve! Engednem kell, hogy a Lélek – a hitem által – meggyőzze elmémet arról, hogy nem vagyok, nem kell, hogy e földhöz, e világhoz tapadjak.

Erről tanít Jézus: oktalanok, „a mai idők jeleit miért nem ismeritek fel?” Ez a jel: van szabadulásra módom! Most és mindörökké, míg életem tart, és szabadságomat elhinni képes lehetek! Köszönöm Istenem! Ámen