De vajon, mi tekinthető üdvösségünk szolgálatára valónak?

Iz 49,1-6 - Hallgassatok rám, szigetek, és figyeljetek, népek, a távolból! Az Úr hívott el engem az anyaméhtől fogva, anyám méhétől emlegette nevem. Olyanná tette számat, mint az éles kard, keze árnyékában rejtett el engem; olyanná tett, mint a hegyes nyíl, tegzébe dugott engem. Így szólt hozzám: „Szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni.” De én azt mondtam: „Hasztalan fáradoztam, hiába és feleslegesen fecséreltem erőmet! De igazságom az Úrnál van, és munkám jutalma Istenemnél.” Most pedig így szól az Úr, aki az anyaméhtől fogva szolgájának alkotott engem, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izrael hozzá gyűljön; mert becses vagyok az Úr szemében, és Istenem lett az én erőm; ezt mondta: „Kevés az, hogy szolgám légy, hogy helyreállítsd Jákob törzseit, és Izrael maradékát visszatérítsd; a nemzetek világosságává teszlek, hogy eljusson üdvösségem a föld végéig.”

ApCsel 13,22-26 - Ennek elvetése után Dávid királyt támasztotta nekik, aki mellett tanúságot is tett, mondván: „Szívem szerint való férfit találtam, Jessze fiát, Dávidot, aki megteszi majd minden akaratomat” [Zsolt 89,21; 1 Sám 13,14; Iz 44,28]. Az ő ivadékából támasztotta Isten az ígéret szerint Izrael üdvözítőjét, Jézust, akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének [Lk 3,3]. Mikor pedig János bevégezte pályafutását, azt mondta: „Nem az vagyok, akinek tartotok engem; íme, utánam jön, akinek a lábáról a saruit sem vagyok méltó megoldani.” Férfiak, testvérek! Ábrahám nemzetének fiai és a köztetek lévő istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje hozzánk küldetett.

Lk 1,57-66.80 - Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült. Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és örvendeztek vele együtt. Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak nevezték. De az anyja így szólt: „Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.” Erre azt mondták: „De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.” Intettek tehát apjának, hogyan akarja őt nevezni. Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Mindnyájan elcsodálkoztak. Erre azonnal megnyílt a szája és a nyelve, megszólalt, és magasztalta az Istent. Félelem szállta meg összes szomszédjukat, s ezen dolgoknak elterjedt a híre Júdea egész hegyvidékén. Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és kérdezték: „Mi lesz ebből a gyermekből?” Mert az Úr keze volt vele. A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában volt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.

De vajon, mi tekinthető üdvösségünk szolgálatára valónak? Az ember, mert emberré lett, kell legyen olyan társa, aki megerősíti számára, hogy van Isten irgalmas szeretete. A létező valóságot, ha van is hitem, meg kell tapasztalnom, meg kell élnem. A természeti lény természetében kell, hogy tapasztalatot szerezzen. Ez az, talán az ok, amiről Hoffer József atya beszélt tegnap: "az ember, élete második felében, mikor már tisztázni sikerült önmagát, arra kell, hogy fordítsa figyelmét, hogy miben válhat segítségére társadalmának, környezetének."

Ekkor már nem az önmegvalósítás a célom, hanem pontosan az, hogy hogyan vagyok képes "zárójelbe tenni önmagamat", és a közös célért tevékenykedni. Persze, ennek feltétele, hogy képbe legyek önmagammal, és a közös céllal is. Kereszténységem, ami azonos Krisztus azonosságommal, kell, hogy a fő helyre kerüljön. Amiért érdemes, sőt ildomos zárójelbe tenni önmagamat. Mert önmagamnál fontosabb Jézus, illetve az Atya, akihez elvezetni akar Jézus.

Jánosnak pontosan ez sikerült, és minden szentnek is ez a közös jellemvonása, hogy önmaga érdeke elé tudta helyezni azt a közös érdeket, amit Jézus képviselt. És hinni tudtak az Igazságban, önmaguk kényszeredett igazságával szemben.  "Nem az vagyok, akinek tartotok engem, íme utánam jön", kinek lába nyomába sem léphetek. Nem magának követelte a dicsőséget, hanem annak, akinek nevében jött. Az ember így kerülhet méltóságára, ha nem követeli magának az asztalnál az első helyet, mert tudja, hol a helye!

Istenem segíts meg helyesen, a Szentlélek bölcsességével, alázatával és szelídségével legyek képes önmagamat ismerni, szeretni, elfogadni. Mert Neked arra van szükséged, akit bennem megálmodtál, megvalósítottál, életre hívtál és éltetsz! Ámen