Életre valóknak gondolt ki bennünket az Isten!

Tób 3,1-11a.16-17a - Telve nagy szomorúsággal, sírva fakadtam, s imádkozni kezdtem panaszkodva: „Igazságos vagy Uram, s minden tetted igazságos és minden utad irgalom és igazság, s te ítéled meg a világot. Ezért tehát Uram, emlékezzél meg rólam, és tekints reám. Ne állj bosszút bűneim és hanyagságaim, sem pedig atyáim bűnei miatt, amelyeket elkövettek előtted. Mert nem engedelmeskedtünk parancsaidnak, ezért átadtál minket fosztogatásra, fogságra, halálra, szóbeszéd, gúny és intő példa lettünk a nemzeteknek, akik közé szétszórtál minket. És most számosak igaz ítéleteid, amelyeket végrehajtasz rajtam bűneim és atyáim bűnei miatt, mert nem éltünk parancsaid szerint és nem jártunk hűségesen előtted. Nos tehát tégy velem úgy, ahogy neked tetszik, parancsold meg, hogy visszatérjen lelkem, hadd költözzek el a föld színéről, s visszatérjek a földbe. Jobb nekem meghalni, mint életben maradni, mert hamis gyalázkodást hallottam, s igen nagy a szomorúság bennem. Parancsold meg Uram, hogy megszabaduljak e szorongattatásból és bocsáss el az örök helyre. Ne fordítsd el tőlem arcodat Uram, mert jobb nekem meghalni, mint ilyen szorongatást látni életemben és ne kelljen gyalázkodást hallanom.” Történt pedig ugyanezen a napon, hogy Sára, Ráguel leánya, a médiai Ekbatanában atyjának egyik szolgálóleánya részéről becsmérlést hallott. Hét férfinek adták ugyanis feleségül, de Azmódeus, a gonosz szellem megölte őket, mielőtt megtörtént volna vele, ami az asszonyokkal történni szokott. A szolgálóleány ezt mondta neki: „Te ölted meg férjeidet! Íme, már hetet adtak hozzád és egyikkel sem volt szerencséd. Miért büntetsz minket férjeid miatt, mivel meghaltak? Menj utánuk te is, ne lássunk tőled soha se fiút, se leányt.” Ezen a napon elkeseredve és könnyezve fölment a leány atyjának felső szobájába azzal a szándékkal, hogy felakasztja magát. De elgondolkodott és így szólt: „Ne gyalázzák esetleg apámat és mondják: „Egyetlen kedves lányod volt és keserűségében felakasztotta magát”„, és idős atyámat szomorúsággal viszem az alvilágba. Helyesebb lesz, ha nem akasztom fel magam, hanem kérem az Urat, hogy haljak meg és ne halljam már a gyalázkodást életemben.” Ez után az ablaknál kitárt karral fohászkodott és ezt mondta: „Légy áldott Uram, irgalmas Isten, legyen áldott szent és tiszteletreméltó neved mindörökké. Áldjon téged minden műved örökké. Ugyanabban az időben mindkettőjük imádsága meghallgatást nyert a fölséges Isten színe előtt, és elküldte Ráfael angyalt, hogy gyógyítsa meg mindkettőt: Tóbit szeméről távolítsa el a fehér foltokat, hogy láthassa Isten világát, Sárát pedig, Ráguel leányát, adja feleségül Tóbiásnak, Tóbit fiának, kötözze meg Azmódeust, a gonosz szellemet, mert az előbbiekkel szemben Tóbiást illeti a jog, hogy őt elnyerje. Ekkor Tóbit visszatért az udvarról házába, Sára pedig, Ráguel leánya, lejött a fenti szobából.

Mk 12,18-27 - Ekkor odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: „Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és hátrahagyja feleségét gyermek nélkül, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének [MTörv 25,5-6; Ter 38,8]. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el azt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik. Elvette az asszonyt hasonlóképpen mind a hét, és nem hagytak utódot. Mindezek után végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor tehát, amikor feltámadnak, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Mert hétnek volt a felesége.” Jézus azt felelte nekik: „Nyilván azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak föltámadnak, nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak felől pedig, mármint hogy feltámadnak, nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokornál, hogy miként mondta neki Isten, amikor szólt: „Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?” [Kiv 3,6] Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagyon tévedtek.”

Életre valóknak gondolt ki bennünket az Isten! Méghozzá Isteni életre, akik számára a halál nyereség. Ezért a hitünk által törekszünk az Írás ismeretére, hogy abból, Isten hatalmának emlékezetét magunkra vehessük. Ennek útja az imádságos élet. Ahogy tette ezt Tóbit és Sára is: mindenért igaz hittel, és türelemmel, elfogadással hálát és áldást mondani Istennek, abban elmélyedve, hogy Isten a rám mért szenvedésben is az én javamat akarja szolgálni. Ez az életszeretet alakíthat lelki emberré.

De ide hozom P. Edward Hopkins LC, a mai napra szóló elmélkedésének részletét is, melyet a Regnum Christi tett közzé:

„A hit logikája. Hogyan válaszol Jézus erre a vitára? Nem pazarol időt arra, hogy annak helytelen kiindulópontjára mutasson. „Nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát?” Hit nélkül mindig félre fogjuk érteni a Szentírást és Isten hatalmát, mindkettőt a saját szegényes dimenzióinkba erőltetve. Mindenki, aki egyedül értelmére hagyatkozik Istennek és szándékainak a megértéséhez, saját magának formál egy - a korlátozott eszének megfelelő - istent. A hit segít különbséget tenni az evilági és a túlvilági értékek között. Egykor majd angyalok módjára teljes egységben lehetünk Istennel, olyan egységben, mely a házasság lelki egységét messze túlszárnyalja (vö. Ef 5:21-33). Hogyan alkalmazom a hitemet életem nehéz és értelmetlennek tűnő helyzeteiben: szenvedésben, nehézségekben és kihívásokban? Keresztre feszítem az Igazságot saját elképzeléseim keresztjén?

Az élők Istene. Amint hitünk megmenti értelmünket, Jézushoz hasonlóan mi is érvelhetünk a Szentírás szavaival. Kiszakadhatunk emberi körülményeink szegénységéből. Amíg Ő a mi Urunk és mi hozzá tartozunk, benne életet nyerünk. Így nem csak a feltámadás nyer értelmet, hanem Isten jelenléte az életemben - minden gyötrődésem, zavartságom és elesésem ellenére. Az irgalmasság valósággá válik számomra, mert közelebb visz egy teljesebb élethez, ahol Istennel lehetek, a leghűségesebb barátommal, aki sose hagy el. Ő az az Isten, akiben hiszek? Életem mely részeit nem áldoztam még fel hitemnek?”

Istenem, törd meg embertelen emberségemet, hogy általad elképzelt emberré lehessek; akiből kegyelmedből angyallá lehet az életem! Ámen