Jézusnak nem kenyere a vitatkozás.

Sir 51,12-20 - hogy megmentetted a benned bízókat, Uram, és kiszabadítottad őket a pogányok kezéből. Fölemeltem a földről szavamat, és könyörögtem, hogy megmeneküljek a haláltól. Kiáltottam az Úrhoz: „Ó, Uram, te atyám vagy, ne hagyj el szorongatásom napján, a kevélyek idejében, amikor segítség nélkül maradok! Hadd dicsérjem nevedet szüntelen, és magasztalva emlegessem!” Imám ekkor meghallgatásra talált. Megszabadítottál a romlástól, és megmentettél a szorongatás napjától. Ezért magasztallak, dicsőítelek, és áldom az Úr nevét! Amikor még ifjú voltam, mielőtt utakra indultam, kértem a bölcsességet, nyilvánosan, imámban. A templom előtt könyörögtem érte, hogy szüntelen feléje törekszem, és az kivirágzott, mint a korán érő szőlő. Szívem örömét lelte benne, egyenes úton járt a lábam, és ifjúkoromtól fogva a nyomában jártam.

Mk 11,27-33 - Ezután ismét Jeruzsálembe mentek. Amint a templomban járt, odajárultak hozzá a főpapok, az írástudók és a vének, és azt mondták neki: „Milyen hatalommal teszed mindezt? Ki adta neked a hatalmat, hogy mindezt megtedd?” Jézus így felelt nekik: „Én is kérdezek valamit tőletek. Feleljetek meg nekem, s akkor én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt. János keresztsége a mennyből volt vagy az emberektől? Feleljetek nekem!” Azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt mondjuk, a mennyből, azt fogja felelni: akkor miért nem hittetek neki? Ha pedig azt mondjuk, az emberektől, félnünk kell a néptől.” Mert mindnyájan azt tartották Jánosról, hogy valóban próféta volt. Azt felelték tehát Jézusnak: „Nem tudjuk.” Jézus erre azt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek, miféle hatalommal teszem mindezt.”

Jézusnak nem kenyere a vitatkozás. A lényegre koncentrál, bölcsen és okosan átlát a farizeusok szándékán. Éppen ezért a gondolatmenetüket akarja megváltoztatni. A gondolkodásuk irányát próbálja átállítani. Belátásra akarja őket bírni.

"Ti, hogy gondoljátok?" Jézus kérdése nem időszerűtlen ma sem. Tőlem is kérdezi, és nem csak ebben a Márk idézetben, hanem ez a kérdés benne hangzódik minden tanításában, és minden cselekedetében: azt kérdezi, hogy minek tekintem, hogyan minősítem? Úgy olvasom a szentírást, mint egy regényt, egy személytelen, csak bennem zajló történetet, vagy Istent hallom meg?

Jézus azt kéri - a szentírás szavain keresztül, hogy én magam, mi magunk, akik olvassuk, nyilatkozzunk meg, mi a mi véleményünk Róla. Ha nem vagyunk hajlandók, hogy állást foglaljunk Vele kapcsolatosan, akkor ne várjuk azt se, hogy majd Ő megnyilatkozzon.

Jézus már kinyilatkoztatta nekünk az Atyát, és önmagát, most rajtam a sor! Az én válaszomra vár.

Hiszek Neked Jézus, hogy téged az Atya küldött, hogy Te az Atyával egy vagy. Benned van üdvösségem! Ámen