"Emlékezetére" tegyük annak

Ter 14,18-20 - Melkizedek, Szálem királya pedig kenyeret és bort hozott eléje, mert a fölséges Isten papja volt. Megáldotta őt, és így szólt: „Áldja meg Ábrámot a fölséges Isten, aki az eget és földet teremtette, és áldott legyen a fölséges Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet!” Erre ő tizedet adott neki mindenből.

1Kor 11,23-26 - Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség [Jer 31,31] az én véremben. Tegyétek ezt, ahányszor csak isszátok, az én emlékezetemre!” Mert amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.

Lk 9,11b-17 - Amikor a tömeg ezt megtudta, utánament. Ő magához engedte őket, beszélt nekik Isten országáról, és azokat, akiknek gyógyulásra volt szükségük, meggyógyította. A nap azonban már lemenőben volt, ezért a tizenkettő odament hozzá, és azt mondták neki: „Bocsásd el a tömeget, hogy a környékbeli falvakba és tanyákra menjenek, szállást vegyenek és ennivalót keressenek, mert itt puszta helyen vagyunk.” Ő azonban azt mondta nekik: „Ti adjatok nekik enni!” Azok ezt felelték: „Nincs több, mint öt kenyerünk és két halunk, hacsak nem megyünk el mi, és nem veszünk élelmet ennek az egész népnek.” A férfiak ugyanis mintegy ötezren voltak. Ekkor azt mondta tanítványainak: „Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban!” Úgy is tettek, és letelepítették valamennyit. Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, az égre tekintett, megáldotta, megtörte, és tanítványainak adta, hogy adják a tömegnek. Mindnyájan ettek és jóllaktak. Azután fölszedték, ami utánuk megmaradt: tizenkét kosár maradékot.

"Emlékezetére" tegyük annak, aki halálával váltott meg minket! Minden kenyértörést, és minden borivást cselekedhetünk így, ha azt szeretetközösségben tesszük együtt, és Vele! Felnézve az égre, és kimondani: "Emlékezzünk!"  Ebben a cselekményben talán az a meghatározó, hogy létre jöjjön bennünk és közöttünk Krisztussal a közösség, ott és akkor, amikor emlékezni akarunk, és bizonyossá tenni, hogy Vele akarunk közösségre jutni.

De mi szándékunk van azzal, hogy Vele közösségre jussunk? Tanításának meghallására vágyakozunk, érteni akarjuk Őt, és gyógyulni akarunk általa. Éppen ezért, mielőtt az emlékezésre elszánnánk magunkat, bűnbánatot kell tartanunk. Azt a tanítását is kell értenünk, amikor azt mondja, mielőtt kéritek bármire is az Atyát, minden haragtól, minden hibás függőségünktől el kell távolodnunk. Ne legyen olyan bármihez tartozó kapcsolatom, ami megakadályoz abban, hogy szemtől szembe, személyes kapcsolatba kerüljek Vele. A legtisztább személyességre lépni Istennel. Tudva, hogy az Atya és a Fiú egy! E személyes életállapotra jutni Vele, ki más segíthet nekem, mint a Szentlélek, és az én segítőim, az angyalaim. Akiket hívnom kell, kérnem kell az Ő segítségüket.

Szentlélek, és megtámogatásomra, segítségemre az Atya által rendelt angyalaim, jöjjetek, vezessetek a Fiú által nekem ajándékozott szentségi életre! Ámen