Az Atya cselekvő része a Fiú, Jézus.
1Kor 15,1-8 - Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, és amelyben álltok. Általa üdvözülni is fogtok, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek, különben hiába lettetek volna hívőkké. Mert mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is kaptam: hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és harmadnapon feltámadt, az Írások szerint. Megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még élnek, egyesek pedig elszenderültek. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Mindnyájuk után pedig mint félresikerültnek, megjelent nekem is.
Jn 14,6-14 - Jézus azt felelte neki: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam. Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és láttátok őt.” Ekkor Fülöp kérte őt: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!” Jézus így válaszolt neki: „Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: „Mutasd meg nekünk az Atyát”? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az igéket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a tetteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, hát legalább a tetteimért higgyetek. Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd végbe, amelyeket én teszek, sőt nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek az én nevemben, megteszem azt, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem azt.
Az Atya cselekvő része a Fiú, Jézus. De figyeljünk csak oda, mi a mi küldetésünk Jézustól? „Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd végbe, amelyeket én teszek, sőt nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához megyek.” Jézus stafétabotját azokra bízza, hagyja, akiket Neki adott az Atya: „Bármit kértek az én nevemben, megteszem azt, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban.” A mi dolgunk, hogy sóvá legyünk, hogy bőséges termést hozzunk, hogy bennünk és általunk váljon a világ számára bizonyossággá, hogy Isten, élő valóság! Át kell vennünk Jézus feladatát, folytatnunk kell, amit elkezdett. Az örökségünk Jézus tanítása, nevében cselekvőkké válni, megdicsőíteni a Fiút, hogy a Fiúban megdicsőüljön az Atya! Nem azért kell hasonló dolgokat tennünk, hogy büszkék lehessünk magunkra, hanem, hogy dicsőségére váljunk a Fiúnak. Közösségben lenni Jézussal azt jelenti, hogy nevében és nevével élni. Akkor mindazt, aki által megdicsőül az Atya, azt megdicsőíti az Atya. Ezért ismétli, idézi Péter a levelében: „írva van: »Szentek legyetek, mert én szent vagyok!«[Lev 19,2]” [1Pét 1,16]
Jézus kész cselekedni általunk, velünk, mert nem vonult ki a világból, csupán helyet adott nekünk. Elvette bűneinket, hogy teljes figyelmünket a feladatunkra tudjuk összpontosítani: szeretetté válhassunk a világ számára, Jézus nevében, Jézus követségében, nyomában. Szentlélek jöjj testesülj meg bennem, hogy általad, „az Atya, aki bennem lakik”, ő cselekedje meg a tetteit! Ámen
