Nem hiszek a kimondott szó hitelességében.

1Pét 5,5b-14 - Hasonlóképpen ti ifjak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek! Mindnyájan öltsétek magatokra az alázatosságot, mert Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad [Péld 3,34G]. Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Bízzátok rá minden aggodalmatokat [Zsolt 55,23], mert gondja van rátok. Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen, tudjátok ugyanis, hogy ugyanez a szenvedés vár testvéreitekre is, akik ezen a világon vannak. Minden kegyelem Istene pedig, aki meghívott titeket az ő örök dicsőségére Jézus Krisztus által, maga fog minket - miután kissé szenvedtünk - tökéletesíteni, megerősíteni, megszilárdítani és megalapozni. Neki legyen dicsőség és uralom mindörökkön örökké! Ámen. Szilvánusz, a hű testvér által - úgy gondolom - röviden írtam nektek, kérve-kérve titeket, és tanúságot téve arról, hogy Isten igaz kegyelme az, amelyben éltek. Üdvözöl titeket a veletek együtt kiválasztott egyház Babilonban, és Márk, a fiam. Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával! Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok! Ámen.

Mk 16,15-20 - Azután ezt mondta nekik: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat, akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; a betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölvétetett a mennybe, és ül az Istennek jobbja felől [2 Kir 2,3.11; Zsolt 110,1]. Azok pedig elmentek és prédikáltak mindenütt. Az Úr velük együtt munkálkodott, a tanítást megerősítette, s csodajelekkel kísérte.

Nem hiszek a kimondott szó hitelességében. Mert nyomtalanul elszáll, elvegyül a levegővel, a porral, a szennyel, majd mikor idézni próbálom, próbálják, próbáljuk, már szennyes ruhaként nem képes illatozni még akkor sem, ha elhangzásakor tisztának bizonyult. Ennyire fertőzöttnek érzem a világot, amelyben életre vagyunk meghívva, ítélve. Fontosnak tartom, hogy le legyen írva, mit tisztának hiszek, vallok; mert akkor az talán több lehet, mint emberi szó. Mi értéktelen. Nagyon jellemző ma, hogy semmit sem merünk leírni, nehogy számon kérjék rajtunk. Vagy, ha leírják, akkor úgy írják le, jogászok csűrés csavarásával, hogy bármi kiolvasható lehessen belőle, ha számon kérik. Gondolok például egy szolgáltatói szerződésre. De igaz ez, egy használati utasításra is, amikor annak a legnagyobb része arról szól, hogy a gyártót, forgalmazót, eladót felmentse bármi nemű felelőssége alól.

Az egyik ember ma már teher lett a másik ember számára! Ebből látszik igazából, hogy baj van, súlyos baj van az emberrel, az emberiséggel. Hite vesztett nemzedékké lettünk. Ma már, ha valaki eljön, hogy örömhírt mondjon számunkra, furcsán nézünk rá, kételkedünk benne, hogy mit akar ez tőlem? Nehogy közben kifosszon, kiraboljon, vagy, mit akar rám tukmálni ez? Kényszerült bizalmatlansággal vagyunk egymás iránt. Kihasználnak, visszaélnek hívőképességünkkel, bizalmunkkal, reményünkkel. Hamis próféták, Antikrisztusok korát éljük. A Mammonok bűvöletében tobzódunk. Kinek higgyek?

Egyre nagyobb szükség van a Szentlélek közreműködésére, a személyes Isten élményekre. Arra az elmélyült személyes hitre, amit a Szentírás próbál sugallni, és amire a karizmatikus közösségek igyekeznek rámutatni. Nincsen ma már hiteles szervezet, hatalom. Sajnos, már minden irányból elértéktelenedik, igyekeznek elértékteleníteni minden szervezetet, melyeket az ember alakít, formál, a maga érdekeire, igazságára. Mert a hatalom megszerzése látszik a hatalmon levőknek üzletnek, és nem a szolgálat. Üzlet, üzleti vállalkozás. Mi nem az? Van e még bennünk szociális érzékenység? Képesek vagyunk még olyant tenni, amiért nem várunk fizetséget? Mi az életben maradás ösztöne ma az embernek? Vagy, mennyire szabad, kell, az ösztöneinkre bízni magunkat?

Igazából, mi bennünk az ősi ösztön, amit talán elnyomunk, felcserélünk a korszerű, a divatos szlogenekkel: „valamiből nekem is meg kell élnem”!

Ha a mai szentírási részleteket olvasom, akár Pétert, akár Jézust, egyik sem említ anyagi érdeket, vagy létfenntartást garantáló indokot a buzdításban, a cselekvésre bátorításban. Akkor, miért tegyem azt, amit tanácsolnak? Vissza kellene térnünk a Szentírás szellemiségéhez és lelkiségéhez. Péter ilyent mond például a fiatalokhoz szólva: „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.” De ezt még tovább folytatja: „Bízzátok rá minden aggodalmatokat [Zsolt 55,23], mert gondja van rátok. Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen, tudjátok ugyanis, hogy ugyanez a szenvedés vár testvéreitekre is, akik ezen a világon vannak.”

Azt is mondja, hogy ne akarjunk minden áron a tökéletességre törekedni, és erre hivatkozással a szenvedéseket is elkerülni, úgysem sikerülhet. Vagyis, ne akarjunk minden áron a hasznunkra váló dolgokat elérni, a magunk dicsőségét hajkurászni. Engednünk kell, hogy majd mikor annak ideje eljön, akkor Isten tökéletesítse művünket, alkotásunkat, tetteinket. Lehessen Övé a dicsőség!

Jézus, a mai evangéliumban pedig küldi tanítványait. Akikről bizonyos, hogy hittel megáldottak, a Szentlélekkel felszenteltek. Akik elhiszik, hogy képesek rá, a feladatra, amivel Jézus megbízza őket. Majd eltávozik közülünk, felvétetik. Egészen ránk bízza az Evangélium terjesztését, ami annyit jelent, hogy örömhír. Hiszem-e? „Azok pedig elmentek és prédikáltak mindenütt. Az Úr velük együtt munkálkodott, a tanítást megerősítette, s csodajelekkel kísérte.”

Az első és legfontosabb örömhír azok számára, akik elmentek prédikálni – a Szentlélek keresztség erejével -, hogy az Úr velük van! Magára véve, hogy a tanítást megerősítse, melyeket csodajelek kísérnek! Krisztusra mondom: nevében kell hasonló módon cselekednünk! Nem kell nekünk semmit sem osztani, költségeket csinálni, hogy adhassunk valamit is másoknak, úgy is hiába való, ha bennem nincs örömhír, amit átadhatok! Prédikálni kell, örömöt kell mondanom, még csak tanítanom sem kell. Hirdetni, mi az én örömöm. „Szentlélek, jöjj: 

Szentlélek jöjj, lobogó láng,
Szentlélek jöjj, a világ vár.
Szentlélek jöjj, viharos szél,
Jöjj, áradj szét.

Jöjj el élő vízforrás,
Jöjj, a szívünk Téged vár,
Jöjj, ki fényt adsz lelkünknek,
Jöjj, úgy vágyunk Rád.

Jöjj igazság forrása,
Jöjj, imádunk mindnyájan,
Jöjj, reményünk éleszd fel,
Jöjj kegyelmeddel.

Jöjj, a néped gyűjtsd egybe,
Jöjj, az alvót ébreszd fel,
Jöjj, a bűntől tisztíts meg,
Bátoríts minket.

(Szerző: Emmanuel Közösség szöveg: J.-M- Morin, zene.: P.& V.Mugnier , ford.:Fábry K.)

Ámen