Vagyis, nem minden került lejegyzésre abból, ami történt

ApCsel 5,12-16 - Az apostolok keze által pedig sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan egy szívvel voltak együtt Salamon csarnokában. Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, de a nép nagyra becsülte őket. Az Úrban hívő férfiak és nők sokasága egyre növekedett. A betegeket kivitték az utcákra, hordágyakra és ágyakra rakták őket, hogy amikor Péter arra megy, legalább az árnyéka érje valamelyiküket, s megszabaduljanak betegségeiktől. Sőt, Jeruzsálem szomszédos városainak néptömege is odaáradt, hozták a betegeket és a tisztátalan lelkektől megszállottakat, s ezek mind meggyógyultak.

Jel 1,9-13.17-19 - Én, János, a ti testvéretek és társatok a szorongatásban, a királyságban és a Jézusban való béketűrésben, a Patmosz nevű szigeten voltam Isten igéjéért és Jézus tanúbizonyságáért. Elragadtatásba estem az Úr napján, és hátam mögött olyan nagy hangot hallottam, mint a harsonáé, amely így szólt: „Amit látsz, írd le egy könyvbe, és küldd el a hét egyháznak, amely Ázsiában van, Efezusban, Szmirnában, Pergamonban, Tiatírában, Szárdeszben, Filadelfiában és Laodíceában!” Megfordultam, hogy lássam a hangot, amely velem beszélt; és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a hét arany gyertyatartó között az Emberfiához hasonlót, bokáig érő ruhába öltözve, és a mellén arany övvel körülövezve [Dán 7,13; Ez 9,2.11G; Dán 10,5]. Amikor megláttam őt, a lába elé hullottam, mint egy halott. A jobbját rámtette, és azt mondta: „Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó [Iz 44,2.6], az élő, bár halott voltam; de íme élek örökkön-örökké; nálam vannak a halál és az alvilág kulcsai. Írd föl tehát, amiket láttál, és amik vannak, és amiknek ezek után kell megtörténniük [Dán 2,29]!

Jn 20,19-31 - Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. Aztán újra szólt hozzájuk: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Amikor ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: „Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.” Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívnak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. A többi tanítvány elmondta neki: „Láttuk az Urat!” Ő azonban így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalára nem helyezem, én nem hiszem!” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött a zárt ajtón át, megállt középen, és így szólt: „Békesség nektek!” Azután azt mondta Tamásnak: „Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás azt felelte: „Én Uram és én Istenem!” Jézus erre azt mondta neki: „Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.” Jézus még sok egyéb jelet is művelt tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és a hit által az ő nevében életetek legyen.

Vagyis, nem minden került lejegyzésre abból, ami történt, ami bizonyossága annak, hogy a feltámadott az Isten fia. Aki ebben a feltámadása utáni állapotában bár egészen olyan, mint a tanítványok, látásra, és hallásra, de még tapintásra is, azonban abban eltér a mi valóságunktól, hogy a tárgyak, az e világi közeg nem jelent akadályt számára. Képes rá, ahogy a levegő, a fény, a füst, vagy a víz – akár, közlekedjen, jelen legyen ott, ahol lenni akar. A kérdés már csak az, hogy erre csak addig volt képes, amíg fel nem ment az Atyához?

Azonban, ami le van írva, az azért áll itt, hogy higgyem, „hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és a hit által az ő nevében” életem legyen! Ezt János mondja. Jézus pedig azt mondja: „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.” Ebből azt kell megértenem, hogy ha elém tárul az Írás, és abból az én hitem gazdagodik, erősödik, táplálkozik, az kegyelem, az misztérium, az beavatás az Isten valóságába a Szentlélek által. Hogy ne kelljen látnom több bizonyosságot, mint amit láthatok, de mégis higgyek Benne, és követhessem Őt, Krisztust, egészen a feltámadásomig. Életem legyen, számomra ez azt jelenti, hogy ne csak ez a rész, ami most az én részem lehet, hanem egészen, ami Jézus élete. Vele lehessen azonosult az élet jelentése. Mely tart, és nem ér véget a halállal. Hogy pontosan mit jelent ez, nem tudom. Csak egyet tudok, Jézust hiszem, történeti és történelmen túli valóságát, szavait, cselekedeteit. Minden napomat annak akarom szentelni, abban akarom megélni, hogy Őt és általa az Atyát megértsem, megismerjem, és megvalósítsam akaratát, szándékát. Az legyek, aki Ő, az Isten akar lenni általam! Más nem fontos. Így legyen akarom. Ámen