Hiszem-e, hogy „olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted"?

1Pét 5,1-4 - A presbitereket, akik köztetek vannak, kérem - mint elöljárótársuk és Krisztus szenvedésének tanúja és az ő dicsőségének is részese, amely a jövőben ki fog nyilvánulni: - legeltessétek Isten nyáját, amelyet rátok bíztak. Viseljétek gondját, ne kényszerűségből, hanem szabad akaratból Isten szerint; ne rút nyerészkedésből, hanem buzgóságból; nem uralkodva a választottak fölött, hanem szívből, mint a nyájnak példaképei. S ha majd megjelenik a pásztorok Fejedelme, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koronáját.

Zs 22 - Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem. Felüdítette lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért. Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem. Asztalt terítettél számomra azok előtt, akik szorongatnak engem; olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted. Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.

Mt 16,13-19 - Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ők ezt felelték: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.” Erre megkérdezte őket: „És ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Jézus azt felelte neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. És mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.”

Hiszem-e, hogy „olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted. Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.”? Pedig, ezt kell elhinnem, mint amit megtapasztalok, és ebben élni. Különben nem lehetek Isten nyájának egyede, de elöljárója sem.

Ebből az állapotból indulva juthatok csak el oda, hogy belőlem a Szentlélek kiszólhasson, és ajkamról így hangozhasson el a megvallás, Jézus dicsőítése: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Nekem már könnyű lehet megvallanom őt, mert már Pétertől hallom, és a feltámadás örömét élem. Élem?

Ha hívő vagyok, hitemből valónak kell lennie minden szónak. „Boldog vagy! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van.” Hallok-e valami ilyesmit, ami a mennyekből szól, és lefoglal engem? Érzem, és élem, hogy Istenben, Jézus Krisztusban magáénak vall? Ne hagyjon nyugton a szeretet, ami körbe zsong, belém akar avatkozni, hogy többé ne legyek kívüle, és nélküle való pernye. Csupán csak por, mit felkaphat a szél, és oda taszíthat, ahova akar, ráborulva, elhomályosítva mind azt, ami szent. Hanem be akar tölteni, át akar alakítani, hogy én is szentté váljak, én is ragyoghassak általa, visszaverhessem a nap fényét, szeretetét, megsokszorozva azt. „Kinek tartotok engem”, mit vízhangoztok? Visszahallatszik rólam, belőlem az, ami Jézusból? Megértettem Őt? Mit jelent számomra, mit tudok én Róla elmondani, ami a legfontosabb, amit mindenkinek tudnia kell? Mert általam, velem is akar Jézus valamit üzenni a világba. ’Akartam, hogy legyél, részemként, testemként, ezért olajjal kentelek meg – megjelöltelek, lefoglaltalak magamnak; szívedet betöltöm szeretetemmel, hogy semmi hiányt ne szenvedj, hogy hirdetője legyél az Isten jóságának, végtelen jóságának!’

Jézus küldte az Ő tanítványait: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.” [MK 16, 15-18] Nem azt mondta, hogy azt mondjátok nekik, amit hallani akarnak, hanem, hogy az üzenetet adják át mindenkinek. Aki meghallja az meghallja.

Uram, add meg nekem e szolgálat alázatát, és bölcsességét! Ámen