Megszólít az Isten.

Zsid 1,1-6 - Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette, s aki - mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével -, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban [Zsolt 110,1]. Mert annyival kiválóbb az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Hiszen melyik angyalnak mondta valaha: „Fiam vagy te, én ma szültelek téged” [Zsolt 2,7]? És ismét: „Én Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz?” [2 Sám 7,14] Amikor pedig újra bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, így szól: „És imádja őt Isten minden angyala!” [MTörv 32,43G]

Mk 1,14-20 - Miután Jánost átadták, Jézus Galileába ment, hogy hirdesse Isten evangéliumát. Azt mondta: „Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.” Amikor a galileai tenger mellett elment, meglátta Simont és testvérét Andrást, amint hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Jézus azt mondta nekik: „Jöjjetek utánam, és én emberek halászaivá teszlek titeket!” Ők azonnal elhagyták hálóikat, és követték őt. Kissé továbbmenve meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint ők is hálóikat javították a hajóban, és azonnal hívta őket. Azok pedig elhagyva apjukat, Zebedeust a béresekkel együtt a hajóban, követték őt.

Megszólít az Isten. Jézus Krisztus által, engem, személyesen szólít! Sok olyan orjás plakátot látni az utcán, amin egy csinos szempár tekint rám, és tekintetével követ is. Ilyen tekintettel legelőször Szűz Mária képen találkoztam. Talán ehhez hasonlítanám Jézus Krisztus szavait, melyek a Szentírásból kiszólnak, hogy rám találjanak, közvetítve Isten állandó kopogtatását ajtómon.

Hogy „betelt az idő”, azt egyedül magamnak, magamon kell megtapasztalnom, hogy számomra betelt, hogy számomra jelenvalóság már az Isten országa. Ez az ország egészen más, mint a hazám, vagy bármely más ország. Nincs földrajza, nincs politikája, nincs hadviselése, nincs diplomáciai kapcsolata, stb. Illetve, ha bármije van, akkor az van, ami bennem él, ahogy én élem meg ennek az országnak a világát, mely az én időmben kezdődik el, de időtlenségben folytatódik, teljesedik ki, válik egyre vonzóbbá, élettel teljesebbé, míg egészen nem érzem majd magamévá.

Hiszem és érzem magamon létét, és vágyom beteljesülését magamon. Igen Isten országának részévé akarok lenni, akarok országolni benne. A Szentírás Újszövetségében 19-szer fordul elő ez a kifejezés, abból, Jézus szájából 16-szor. Legtöbbször úgy említi, hogy már közel van. Márknál egy esetben úgy említi, mint ami titok, amely titokba nincs mindenkinek betekintésre módja, mert vannak kívülállók (l.: Mk 4,11). Úgy is beszél Jézus az Isten országáról, hogy „nem jön el szembetűnő módon”, „az Isten országa közöttetek van.” [Lk 17,20-21]. Aztán, mintha Pál lenne képes, tudna, vagy merné elárulni a titkot, hogy, hogy is van az Isten országa: „az Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben.” [Róm 14,17], és: „Mert az Isten országa nem szavakon alapszik, hanem erőn.” [1Kor 4,20]. Isten ereje, a Szentlélek kegyelmeiben van közöttünk, és bennünk. Hittel kell közelítenünk Isten országához, és bűnbánattal, ha azt akarom, hogy bennem legyen és én benne lehessek. Ezért ez a sejtelem, ami körülveszi ezt a rendkívüli és különleges országot. Igen, Isten minden kinyilatkoztatása, minden dimenziója, melyre bennünket is hív, és egyben felkészít, kicsit más mint amit ebben a világban gondolunk a tárgyi környezetben, e világi szavakkal kifejezve.

Tehát, meg kel tanulnunk, az életünk folyamán, hogy szavainknak van egy másik értelme is, és annak az értelmezésnek sokkal nagyobb súlya, értéke, sőt: értékállósága van. Értékelnünk pedig nem csak szabad, hanem kell is, ha elérni, és Vele eggyé lenni szeretnénk. Istenem, segíts meg, hogy fogalmaid életemmé válhassanak! Ámen