„Az ő parancsai nem nehezek”, és mégis …

1Jn 4,19 - 5,4 - Szeressük tehát Istent, mert Isten előbb szeretett minket. Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, és a felebarátját gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát? Az a parancsunk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született. És mindaz, aki szereti azt, aki szült, szereti azt is, aki tőle született. Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük. Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek. Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot: a mi hitünk.

Lk 4,14-22a - Jézus pedig a Lélek erejével visszatért Galileába, és a híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógáikban, és mindenki dicsőítette. Azután elment Názáretbe, ahol felnövekedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és fölállt olvasni. Odaadták neki Izajás próféta könyvét. Amikor felnyitotta a könyvet, arra a helyre talált, ahol ez van írva: „Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét” [Iz 61,1-2; 29,18; 58,6]. Aztán összehajtotta a könyvet, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.” Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a kedves szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. De utána megjegyezték: „Nem József fia ez?”

„Az ő parancsai nem nehezek”, és mégis … Sokszor érzem úgy, hogy nehéz megélni, megvallani, még a keresztények körében is érthetően kommunikálni a szeretet értelmét. Persze, tudom, hogy a hitelesség az első és legfontosabb érv amellett, hogy a szeretet érthetővé váljon. És nehéz az embertől elvonatkoztatni azt, amit mond. Úgy hallgatni a másikat, hogy ne rá figyeljek, hanem arra a szellemre, Lélekre, Aki a másik emberen keresztül akar hozzám eljutni, hozzám szólni. Márpedig, a Szent, az a bűnös emberben is szent marad, csak úgy képes megszentelődést hozni a világba. De ehhez, nekem kell a közvetlen szentségi állapotot magamban felindítani, felfokozni, hogy vevőkészülékévé legyek. Meghallani, amikor az Isten szól, legyőzve az embert, a bűnt, a gyarló és esendő teremtményét – önmagamat is. Isten szeretet művének ez a csodálatos személyessége, hogy Ő képes erre, és képessé tehet engem is, és minden bűnös embert rá: a szeretet képes egyedül legyőzni a világot, mely fertőzött, szennyezett. Hiszem ezt? János erről beszél, hogy hitünk legyen abban, hogy Isten megtalálja azt a kommunikációs módot, eszközt, utat, amin keresztül velem kapcsolatra képes jutni. Azonban képtelen rá, ha az erre irányuló hit nincs meg bennem!

De nézzük meg most ennek problémáját az Evangéliumban. Jézus által, ott a názáreti zsinagógában Isten valami nagyon fontos dolgot közöl a gyülekezettel, felidézve, kimondva Jézus száján, hangján keresztül Izajás szavait. Megismétli a történelemben már elhangzott szavakat - a zsidó vallási történelemben már elhangzott szavakat, Jézus szájába adva, hogy érthető legyen, kire vonatkoznak a szavak. Majd Jézus hozzáfűzi azokat a gondolatokat, amelyeken keresztül Isten időszerűvé teszi a prófétai szavakat, hogy kétségük se legyen a szavak megértésében. Vagyis: nem csak felidézi Jézus a korábbról ismert isteni kinyilatkoztatást, hanem a saját szavaival érvényesíti is azt. És lám, ha a hit nem elég, akkor a kétség nyer teret. „Nem József fia ez?” Hogy jön ahhoz József fia, hogy bennünket oktasson, tanítson, eligazítson, Isten és miközénk férkőzzön?

Mi már tudjuk, hogy a Lélek ott fúj, ahol akar. Mert Jézus szavai ezek: „A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született." [Jn 3,8] Igen, Jézus tudja, mert bölcsessége az Atyától van, hogy „így van vele mindenki, aki a Lélekből született".

Az utóbbi, Jézus szavait én, mi, hogy hallgatjuk? Úgy, ahogy a zsinagógabeli emberek, vagy hittel? Bizony, ezt is hittel kell meghallanom, és értenem. Az én hitem az, ami által eldől, hogy a Lélektől születettnek tartom magam? Beleélem magam a keresztség szentségi állapotába, vagy felitatta annak cseppjeit az izzadtságom, az életért való küzdelemben? Hol van a hitem, kiben van a hitem, és mire elég a hitem?

Rá kell jönnöm, hogy nem Isten parancsai a nehezek, hanem én, az ember vagyok nehézkes, elnehezedett annyira, hogy a hitemet hagyom meggyengülni. Mihez és kihez társuljon a Lélek kegyelme, ha én gyenge vagyok? Nekem kell bizonyítanom, hogy készen vagyok a befogadására, a Vele való együtt élésre.

Uram, Istenem, Jézus Krisztus szavaira adj értő fület, érzékeny szívet, és szellememnek elég bátorságot ahhoz, hogy magamra érteni, és általa hinni tudjak! Ámen