A kezdet, a végeláthatatlan kezdet!

1Jn 2,18-21 - Fiacskáim, itt az utolsó óra! És amint hallottátok, hogy jön az Antikrisztus, már most is sok antikrisztus támadt, amiből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk jöttek elő, de nem voltak közülünk valók. Ha közülünk valók lettek volna, bizonyára velünk maradtak volna; de ki kellett derülnie annak, hogy nem mindnyájan közülünk valók. Ti azonban fel vagytok kenve a Szent által, és mindent tudtok. Nem is azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot, hanem mint olyanoknak, akik ismerik, és azt is, hogy semmi hazugság nem származik az igazságból.

Jn 1,1-18 - Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta. Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek. Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tesz róla, és hirdeti: „Ő az, akiről ezt mondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Mi mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet. Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

A kezdet, a végeláthatatlan kezdet! Minden ember ebben a kezdetben van elrejtve, míg: fel nem ismeri, hogy minden, de minden „általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett”! Rá kel ébrednünk, hogy nem csupán volt, de van „egy ember, akit Isten küldött”. Mert minden ember, akit Isten beleállít a kezdetébe, az egyben küldött is, Isten által küldött. A világnak Krisztus kell, még akkor is, ha erre nem akar ráébredni. Ezért kell annak, aki ezt felismeri, a kezdetet elfogadni, ajándékként, és reményként, hogy hite lehessen az Igazság, mely Krisztusból forrásozik, és Istenhez vezet.

Az az életről szóló végtelen igazság, hogy nincs élet Rajta kívül. Minden kezdet, és minden idő a végtelenben Van, a végtelennek része. Ez a végtelen teljesség pedig maga az Isten, akiben van a gravitáció, a vonzás. Bár, „Istent soha senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki”, hogy tudomásunk legyen az Igazságról, és, hogy ne legyünk többé a föld rabszolgái, rabjai, hanem tudjuk, hogy szabadok, és barátai vagyunk a világosságnak, a szabadságnak, a megismerhetőnek, Aki ismeretlen, de életet ad nekünk, hogy ez az élet juttasson el bennünket az Ő teljességére, ha szabadságunkban vágyunkat iránta ki nem oltjuk!

Rajtunk semmi sem múlik, csak a magunk sorsa, jövője, hogy ami megismerhetővé akar lenni a számunkra, azt meg akarjuk-e ismerni, vagy sem!

Legyél, számomra kezdet és a vég, az alfa és az Omega. A jövőmet el ne veszíthessem, segít engem Istenem! Ámen

A holnap elé

A küszöbön állsz,
hogy kezdett légy!
Vissza ne nézz,
csal leendő lépteidre
figyelj, hova
Isten is veti tekintetét.
Hogy kőbe ne üssed lábad[1]!
Vagy, ha ütöd is,
ne legyen hiába:
botlásodra felfigyelni
lehessél képes,
hogy abból nemesedjen élted!
Tudd meg végre:
Ő az aki féltett!
Ezt üzeni: vidd hírül,
minden népnek,
annak is ki ellenséged.
Ne félj, reméljed!
Hogy hitében fakad
minden napon az élet.