Most a Lélek figyelmeztetésére kell, hogy füle legyen annak, aki …

Jel 3,1-6.14-22 - A szárdeszi egyház angyalának írd meg: Így szól, akié az Isten hét lelke és a hét csillag: Ismerem cselekedeteidet, hogy van neved, hogy élsz, de halott vagy! Légy éber, és erősítsd meg a többieket, akik közel vannak a halálhoz, mert műveidet nem találom teljesnek Istenem előtt. Emlékezz tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad, tartsd meg azt, és tarts bűnbánatot. Ha pedig nem leszel éber, úgy érkezem hozzád, mint a tolvaj, és nem fogod tudni, melyik órában jövök hozzád. De van néhány neved Szárdeszben, akik nem szennyezték be ruháikat, és velem fognak járni fehérben, mert megérdemlik. Aki győz, így fog fehér ruhába öltözni, és nem törlöm ki nevét az élet könyvéből [Zsolt 69,29], és megvallom nevét Atyám és angyalai előtt. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak! A laodíceai egyház angyalának írd meg: Így szól az Ámen, a hűséges és igaz tanú, aki Isten teremtésének kútfeje [Zsolt 89,38; Péld 14,5; 8,22G]: Ismerem cselekedeteidet, hogy sem hideg nem vagy, sem meleg; bár hideg volnál vagy meleg! De mivel langyos vagy, és sem hideg, sem meleg, kezdlek téged kivetni a számból. Mert azt mondod: „Gazdag vagyok, és igen sok kincsem van [Óz 12,9], nem szorulok rá semmire”, és nem tudod, hogy nyomorult és szánalmas vagy, szegény, vak és meztelen. Tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált színaranyat, hogy meggazdagodj; öltözz fehér ruhába, hogy ne legyen látható meztelenséged szégyene; s kend be szemed szemkenőccsel, hogy láss. Mert akiket szeretek [Péld 3,12], azokat korholom és megfenyítem; buzdulj tehát föl, és tarts bűnbánatot. Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat, és kinyitja nekem az ajtót, bemegyek hozzá, vele étkezem, és ő énvelem. Aki győz, annak megadom, hogy velem üljön trónomon, mint ahogy én is győztem, és Atyámmal ülök az ő trónján. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak!”

Lk 19,1-10 - Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta. Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt. Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: „Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: „Bűnös embernél száll meg!” Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.” Jézus azt mondta neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.”

Most a Lélek figyelmeztetésére kell, hogy füle legyen annak, aki azt mondja magáról: én hiszem az Istent! Mert ki más volna az Egyház, ha nem azok, akik Krisztushoz tartozóknak valljuk magunkat. Krisztus márpedig nem akar mást, ma sem, most sem, itt sem, mint azt, hogy bennünk Isten lelke legyen a meghatározó. Mert tudnunk kell, hogy „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya! A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei.” [Róm 8,14-17]

Tudnunk kell Pállal együtt mondani, harsogni: „Nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.” (1Kor 2,2) De ennek a harsogásnak onnan mélyről a lelkünk legrejtettebb, Istennek fenntartott rejtekéből kell kiszakadnia.

„Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak!” Én az Úr, a te Istened mondom neked: nem akarom, hogy langyos legyél! „Tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált színaranyat, hogy meggazdagodj; öltözz fehér ruhába, hogy ne legyen látható meztelenséged szégyene; s kend be szemed szemkenőccsel, hogy láss. Mert akiket szeretek [Péld 3,12], azokat korholom és megfenyítem; buzdulj tehát föl, és tarts bűnbánatot.” „Íme az ajtódnál állok és zörgetek. Úgy vágyom rá, hogy meghalljad szavamat, és kinyissad nekem az ajtódat; akkor én bemegyek hozzád, veled étkezem, és te pedig velem.” És akkor, én az Úr, a te Urad, a te Istened boldogan kiáltok fel: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.”

Bizony, a világ fiai aggódnak e világ intézményesült keretei miatt, míg azok, akik Isten gyermekei, csak használják azokat olyan mértékben, amilyen mértékben üdvösségüket szolgálják. Így kell lenni ezzel akkor is amikor az Egyházról gondolkodunk. Mert e világ úgy formálja a maga hasznára a kereteket, ahogy az számára jó, ellenben Isten úgy tekint azokra, mint amelyek teremtő akaratából szeretetét szolgálják.

Istenem, bölcsességedet add, hogy rám telepedve, nemesítsen. De ne önmagamért, ne is kényelmemért, hanem azért, hogy a rám bízottak üdvösségére lenni lehessek! Ámen