De emlékezz rá ember

Dán 12,1-3 - Abban az időben felkel azonban Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója, és olyan idő jön, amilyen a nemzetek keletkezése óta addig az időig még nem volt. Abban az időben megszabadul népedből mindenki, aki be van írva a könyvbe. Akkor azok közül, akik a föld porában alszanak, sokan felébrednek: némelyek örök életre, mások pedig, hogy örök gyalázatot lássanak. Akkor a tanultak ragyogni fognak, mint az égboltozat fénye, s akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.

Zsid 10,11-14.18 - Mert minden pap naponta szolgálatban áll, és gyakran mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem törölhetik el a bűnöket; ő pedig egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökké trónol Isten jobbján, arra várva, hogy ellenségeit lábai zsámolyává tegyék [Zsolt 110,1]. Mert egy áldozattal mindörökre tökéletesekké tette a megszentelteket. Ahol pedig ezek bocsánatot nyertek, nincs többé bűnért való áldozat.

Mk 13,24-32 - Azokban a napokban, a szorongattatás után a nap elsötétedik, a hold nem sugározza fényét, a csillagok lehullanak az égről [Iz 13,10], és az erők, amelyek az egekben vannak, megrendülnek. Akkor meglátják majd az Emberfiát, amint eljön a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel [Dán 7,13]. Elküldi angyalait, és egybegyűjti választottait az ég négy tája felől [Zak 2,10], a föld végétől az ég határáig. Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor azt látjátok, hogy mindezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtóban. Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak. Azt a napot és az órát azonban senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya.

De emlékezz rá ember: „egy áldozattal mindörökre tökéletesekké tette a megszentelteket. Ahol pedig ezek bocsánatot nyertek, nincs többé bűnért való áldozat.”

A tudat világát kaptuk, hogy az ember számára érthető és élhető legyen Isten kinyilatkoztatása! Nem maradhatunk benne abban a sárba, amibe beleestünk, ha egyszer már Krisztus kirángatott abból! Ez tévedés, és téveszme, erről akar megvilágosítani Pál. De azért, hogy végre, amikor állunk elhiggyük, hogy állunk, és, hogy többé el ne essünk, csak azért, mert nem hisszük el megváltottságunkat, megmentettségünket! Higgyük el már végre, hogy szeret az Isten, engem, aki most vagyok, és olyanként, amilyen vagyok. Persze, visszazuhanhatok újra és megint újra a sárba, de az már egy másik pocsolya, nem az előbbi. Ezt világosan kell tudnom. De amíg élek, mindig van lehetőségem arra, hogy Jézus által nyújtott kezet megfogjam, és felálljak. Nekem nem az egyházban, nem a papokban kell hinnem, hanem Istenben. De engedjem meg Istennek, hogy ott és akkor, és az által segítsen, ahogy azt Ő jónak látja. Mert Isten az Ő szeretetével sem akar, és nem is fog soha engem képtelenné téve a cselekvésre megsegíteni. Ő azt akarja, hogy én rádöbbenjek arra, hogy nekem képességem van rá, hogy elfogadjam az Ő segítségét. Nekem kell vágyakoznom rá, nekem kell tennem is érte, hogy az én üdvösségem valósággá legyen. Nincs nélkülem bennem Isten országa! Isten bármennyire is vágyakozik arra, hogy bennem megszülessen, ha én más felé kódorgok, mert félreértem, félre ismerem Őt, akkor és addig amíg ez így van, nem lehetek Vele egy, oszthatatlanul eggyé!

Igen, tudom Uram, hogy időt azért adsz nekem a Te időtlenségedben, hogy abból használjak legalább egy részt arra, hogy keresselek, kutassalak, megismerésedre akaratodra, velem való szándékodra rádöbbenjek, megértsem és megismerjelek. Add, hogy bölcsen tudjak élni a lehetőségemmel, miközben e bölcsességre ráébresztek másokat is. Mert azt már tudom, hogy rám bíztál másokat is! Ámen