Vajon, miről ismerhető fel az Isten országa?

Filem 7-20 - Nagy örömömre és vigasztalásomra szolgált ugyanis, testvér, a szereteted, mert a szentek szíve enyhülést talált benne. Ezért bár Jézus Krisztusban parancsot is adhatnék rá, hisz kötelességed megtenni, mégis a szeretetre hivatkozva inkább kéréssel fordulok hozzád, én, az öreg Pál, aki most Krisztusért fogságot szenvedek. Fiamért, Onezimuszért könyörgök, akinek bilincseimben adtam életet. Egykor haszontalan volt számodra, most pedig számodra is, számomra is hasznos. Úgy küldöm vissza hozzád, mint saját szívemet. Szerettem volna magam mellett tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem fogságomban, amelyet az evangéliumért viselek, beleegyezésed nélkül azonban mégsem teszem, hogy jótéteményed ne kényszerből fakadjon, hanem önként vállald. Hiszen talán épp azért hagyott ott egy időre, hogy egyszer s mindenkorra visszakapjad, de már nem mint szolgát, hanem mint többet, mint szeretett testvért, mert nekem teljesen az, de neked még inkább: test szerint is, az Úrban is. Ha tehát együtt érzel velem, fogadd őt úgy, mint engem. Ha megkárosított vagy tartozik valamivel, írd az én terhemre. Én, Pál sajátkezűleg írom: Én térítem meg. Nem is beszélek arról, hogy te többel tartozol nekem: saját magaddal. Igen, testvér, szeretném, ha örömömre szolgálnál az Úrban: teljesítsd hát szívem vágyát Krisztusban.

Lk 17,20-25 - Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt válaszolta nekik: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem fogják azt mondani: „Íme itt van,” vagy „Amott”. Mert az Isten országa köztetek van.” A tanítványoknak pedig ezt mondta: „Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni. Ha azt mondják majd nektek: „Íme, itt van”, „íme, ott van”; ne menjetek el és ne fussatok oda. Mert mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig látszik, olyan lesz az Emberfia is az ő napján. De előbb még sokat kell szenvednie, és el kell, hogy vesse ez a nemzedék.

Vajon, miről ismerhető fel az Isten országa? Miről ismerheti meg a világ? Egyáltalán, kell, hogy a világ felismerje? Talán még nekünk sem kell ezt boncolnunk, hiszen azt mondja Jézus: „az Isten országa nem jön el szembetűnő módon.” „Mert az Isten országa köztetek van.”

Pál egy rabszolgát, aki elszökött gazdájától, Filemontól Pálhoz, azzal küldi vissza hozzá, hogy azt mondja: egy időre elhagyott, hogy visszakapja mindenkorra, mindörökre; „úgy küldöm vissza hozzád, mint saját szívemet”. Tehát Pál azt mutatja meg, hogy a törvényen felül is tud a keresztény igazságot megítélni. Ellentétekkel dolgozni, anélkül, hogy Isten igazsága, és a törvény meghasonlást okozna benne. Aztán azt mondja Pál Filemonnak, hogy azért is küldi vissza, hogy a szolgáján ő maga tegyen tanúságot a krisztusi szeretetről: „hogy jótéteményed ne kényszerből fakadjon, hanem önként vállald”. Ezt a szándékát azzal is megtámogatja Pál, hogy a szolga minden okozott kárát magára vállalja. A hitre tért szolga, már nem lehet többé az, Krisztusban fogadja testvérévé. Ahogy az apa visszafogadja a példabeszédben a tékozló ifjút. Így lesz közöttünk Isten országa. Ha megbocsátókká tudunk lenni a törvény felett állóan is. De, mert a hite által nyer megbocsátást a másik, vagyis, mert ő, az a másik, belátja bűnét, és vágyakozik Isten megbocsátó szeretetére. Jézus szavai jutnak itt az eszembe: „én sem ítéllek el”, mikor a házasságtörő asszonnyal végül kettesben marad (Jn 8,11).

Aki Isten bocsánatát elnyerheti, a fölött én sem ítélkezhetek. Ki az, akinek Isten meg nem bocsát? Talán, e körül népesedhetne be Isten országa; láthatatlan módon, de terjedhet, terebélyesedhet itt a földön, a bűn világában.

Rajtam vegyél erőt először Istenem, hogy minden bűn felett átláthassak, és a Te szeretetedet, irgalmadat tudjam sugározni! Ámen