A középszerűségtől tarts távol minket Urunk!

2Tim 4,9-17a - Siess, jöjj hozzám mielőbb! Démász ugyanis elhagyott a világ szeretete miatt, és elment Tesszalonikibe, Krescensz Galáciába, Títusz pedig Dalmáciába. Egyedül Lukács van velem. Márkot is vedd magadhoz, és hívd el: jó hasznát tudom venni a szolgálatban. Tichikuszt elküldtem Efezusba. A köpenyemet, amelyet Troászban Karpusznál hagytam, arra jöttödben hozd magaddal, úgyszintén a könyveket is, de legfőképpen a pergameneket. A rézműves Alexander sok rosszat tett velem; az Úr majd megfizet neki tettei szerint [Zsolt 62,13; 28,4]. Te is óvakodj tőle, nagyon ellene szegült ugyanis szavainknak. Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki cserbenhagyott, - ne tudassék be nekik! De az Úr mellém állt, és erőt adott nekem, hogy az igehirdetés befejeződjék általam, s tudomást szerezzen róla az összes pogány. Ezért megszabadultam az oroszlán torkából [Zsolt 22,22].

Lk 10,1-9 - Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. Azt mondta nekik: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról-házra. Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: „Elközelgett hozzátok az Isten országa.”

A középszerűségtől tarts távol minket Urunk! Ami ma oly általános. Vagy mindenki a maga bőrét menti, vagy, egyszerűen elkerüli a felelősség terhét. Az ok persze lehet az is, hogy gyengék vagyunk, mert nem készültünk fel az életre, nem készítettek fel bennünket az életre. Bárhogyan is van, ezt a közösség, Krisztus közössége sínyli meg, de azon túl minden közösség is ennek látja kárát. Tegnap egy előadást hallottam arról, hogy a II. Vatikáni zsinat a közösségi szellem bevezetését szorgalmazza, melynek egészséges volta teheti a nagy közösség létét hitelessé. Minden kis közösséget vezetővel kell ellátni, illetve vezetőt kell a közösségnek választani. A közösség soha nem lehet vezető nélkül. Ha egy közösségnek nincs vezetője, akkor az nem közösség, akkor az egy csorda, vagy csürhe. Fontos, hogy a közösségi emberek elfogadjanak közülük egy személyt, akit vezetőjükként tisztelnek. A középszerűség oka, ha senki nem vállalja el a vezetést, és ha senki nem fogad el egyet sem maguk közül vezetőnek.

Krisztus, amikor letelepítette azt a több ezres hallgatóságát, akiket a csodálatos kenyér és hal szaporítással jóllakatott, akkor azokat is ötvenes csoportokban helyezte el.

Amikor a Hit évét meghirdette XVI. Benedek pápa, akkor a megújulásra, az újra építkezésre bíztat. Erre szóló gondolatokat idézek ide:

Idézetek a Hittani Kongregáció: Javaslatok és lelkipásztori útmutató a Hit évéhez c. tanulmányból:

»A hit mindig ugyanaz, s ugyanakkor mindig új fények forrása«

»A Hit éve segíteni akar abban, hogy újra megtérjünk az Úr Jézus Krisztushoz, és újra fölfedezzük a hitet, hogy az Egyház minden tagja a feltámadott Úr hiteles és örvendező tanúja legyen a mai világban, s így képes legyen utat mutatni sokaknak, akik keresik a „hit kapuját”. Ez a „kapu” felnyitja az ember szemét az Úr Krisztusra, aki jelen van közöttünk „minden nap a világ végezetéig” (Mt 28,20) Ő pedig megmutatja, hogyan lehet megtanulni az „élet művészetét” „a Vele való intenzív kapcsolatban”. (XVI. Benedek pápa: Beszéd az Új Evangelizációs Pápai Tanácsa által szervezett találkozó résztvevőihez 2011.X. 15-én.)«

JAVASLATOK:

»”Tudom, hogy kinek hittem” [2Tim1,12] – Szent Pál e szavai segítenek megérteni, hogy a „hit elsősorban az ember személyes ragaszkodása Istenhez; ugyanakkor ettől elválaszthatatlanul az Istentől kinyilatkoztatott egész igazság szabad elfogadása.” (A Katolikus Egyház Katekizmusa 150.p.) A hit, mint az Úr iránti személyes bizalom, és a hit amelyet a Krédóval megvallunk, elválaszthatatlanok, kölcsönösen feltételezik és hívják egymást.

… A Hit évére szóló következő javaslatok szeretnék segíteni mind a Krisztussal való találkozást a hit hiteles tanúin keresztül, mind a hit tartalmának mélyebb megismerését. … A hit örömteli fölfedezése erősítheti a közösséget és az egységet is az Egyház nagy családját alkotó sokféle közösség között. «

»IV. Plébániák, közösségek, egyesületek, mozgalmak szintjén

2. … Minden hívő ara hivatott, hogy tudatosan, tevékenyen és gyümölcsözőn vegyen bene részt, hogy az Úr hiteles tanúja lehessen.

6. Hasznos lesz támogatni a népmissziókat és egyéb kezdeményezéseket a plébániákon, és a munkahelyeken, hogy segítsük a híveket fölfedezni a keresztségkor kapott hit ajándékát

és a róla való tanúságtétel felelősségét, …(II. Vatikáni zsinat: Apostolicam actuositatem, 2.p.)

9. Az egyesületek és mozgalmak arra hivatottak, hogy legyenek mozgatói olyan kezdeményezéseknek, amelyek saját karizmájuk értékeivel és együttműködve a helyi lelkipásztorral, beilleszkedjenek a Hit évének nagy eseményébe. Az új egyházi közösségek és mozgalmak találékonyan és nagylelkűen találják meg a legmegfelelőbb módot arra, hogy hívő tanúságtételüket felajánlják az Egyház szolgálatára.

10. Minden hívő arra hivatott, hogy fölélessze magában a hit ajándékát, keresse módját, hogyan közölheti másokkal hitének és szeretetének tapasztalatait (Vö. XVI. Benedek pápa: Porta fidei apostoli levél 14.p.), párbeszédet folytatva hívő testvéreivel, de más keresztény felekezetek tagjaival, más vallások híveivel, s még azokkal is, akik nem hisznek, vagy közömbösek. Így várható, hogy az egész keresztény nép teljesíti küldetését azok felé, akikkel együtt él és dolgozik, tudva, hogy „az üdvösség üzenetét kapta meg, amelyet közölnie kell mindenkivel” (II. Vatikáni zsinat: Gaudium et spes 1.p.).

»Befejezés

„A hit életünket végig kísérő társa, mely képessé tesz arra, hogy mindig új módon csodálkozzunk rá arra, mit tett értünk Isten. Jelen történelmünkben az ’idők jeleire’ figyelve a hit arra kötelez mindannyiunkat, hogy a Föltámadott Úr eleven jeleivé váljunk a világban.” (XVI. Benedek pápa: Porta fidei apostoli levél 15.p.). A hit egyszerre személyes és közösségi cselekedet: Isten ajándéka, amelyet az Egyház nagy közösségében élünk meg és közölnünk kell a világgal. … a Hit éve kiváltságos alkalma legyen a keresztény ember legdrágább kincsének, Jézus Krisztusnak, az ember Megváltójának, a Mindenség Királyának, „a hit szerzőjének és beteljesítőjének” [Zsid 12,2] másokkal való megosztásának.”«

Uram, amikor Hozzád fordulok esedezve, könyörögve, akkor nem magamért kérem a hitet magamnak, hanem, hogy szolgálatodra a szereteted cselekvőjévé válhassak! Ámen