Az az igazság, hogy minden szó, a szeretet nyelvén

ApCsel 1,1-11 - Az első könyvben, Teofil, szóltam mindarról, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva addig a napig, amelyen felvétetett, miután a Szentlélek által parancsot adott apostolainak, akiket kiválasztott. Kínszenvedése után élve megmutatta magát nekik, számos csalhatatlan jellel bizonyította be számukra, hogy él, és negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik. Amikor együtt étkezett velük, meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére: „Azt hallottátok tőlem, hogy János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.” Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: „Uram, talán most állítod helyre Izrael országát?” Ő azonban azt mondta nekik: „Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időket és a korszakokat, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg. A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában, egészen a föld határáig.” Miután ezeket mondta, a szemük láttára felemelkedett, és felhő takarta el a szemük elől. S miközben nézték őt, amint az égbe ment, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában. Így szóltak: „Galileai férfiak, miért álltok és néztek az égre? Ez a Jézus, aki felvétetett mellőletek, úgy jön el ismét, ahogy az égbe felmenni láttátok.”

Ef 1,17-23 - hogy Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt. Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy tudjátok, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag dicsőséges öröksége a szentek számára, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, akik hiszünk. Hatalmas erejének hatékonyságát Krisztusban mutatta meg, amikor feltámasztotta halottaiból és jobbjára [Zsolt 110,1] állította a mennyekben, minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uralom, és minden név fölé, amelyet nemcsak ezen a világon említenek, hanem a jövendőben is. Mindent a lába alá vetett [Zsolt 8,7], s megtette őt mindenek fölött álló főnek az egyházban, amely az ő teste, és annak a teljessége, aki mindent mindenben betölt.

Mk 16,15-20 - Azután ezt mondta nekik: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat, akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; a betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölvétetett a mennybe, és ül az Istennek jobbja felől [2 Kir 2,3.11; Zsolt 110,1]. Azok pedig elmentek és prédikáltak mindenütt. Az Úr velük együtt munkálkodott, a tanítást megerősítette, s csodajelekkel kísérte.

Az az igazság, hogy minden szó, a szeretet nyelvén – Isten országában – egészen más jelentőséget kap, mint a világ számára. Amit a világ elértéktelenít, még az is értékálló tud maradni, ha en magamat elvonatkoztatom a világtól, és Jézus Krisztusban kutatom, keresem, akarom megtalálni az igazságot.

Ezt olvasom az ApCsel -ben: „A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt majd el benneteket”. Ami értelmezhetetlen, ha a hit fogalma nem jelent értéket, kézzelfogható tudást a számomra Istenről. Vagyis, ha a kegyelem atmoszférájában nem vagyok jelen, a Szentlélek erejének sem lehet érvényessége rám. Azt jelenti, hogy kitérek előle. Beleborzongok, hogy ez elképzelhető, pedig bizony magam is éltem úgy az életemet, hogy bár gondoltam rá, de tudatosan nem bíztam rá magam.

Hibás szóhasználat, fogalom, ha azt mondjuk, hogy Jézus eltávozott az élők közül. Az „elmegyek” úgy értendő, hogy „fölvétetett a mennybe”! Ahogy Ő maga mondta, „előre megyek” l.:Jn 14,3). „Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm.” [Jn 16,7] Itt is a szóhasználat értéke más a világ számára, mint Isten gyermekei számára. Jézus maga fogalmazza ezt meg: „a világ nem lát többé, ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok majd. Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek.” [Jn 14,19-20] Bizony, nekünk nem, hogy látni lehet Őt, de élhetünk is Vele, Általa. Kényszerült vagyok, hogy ide idézzem Loyolai Szent Ignác egy „szikráját”: „Bizonyos légy a felől, hogy Isten mindig kész bőkezűségre, csak mibennünk mélységes alázatosságot találjon.” Hitünkben való alázatosságunk tehet minket látóvá, érzővé, a Vele való egységbe beleélőkké. A hitem, tudom Istenem, hogy a Benned való megajándékozottságom élménye. Segíts meg Uram, hogy kegyelmed által, és szeretetedben eltelve lehessek hitedben teljes. Ámen