Nemzetet megtisztelő Kereszténységünk forrás legyen
ApCsel 10,25-26.34-35.44-48 - És történt, hogy amikor Péter belépett, Kornéliusz elébe jött, és a lábaihoz borulva hódolt neki. Péter azonban fölemelte őt és így szólt: ,,Kelj föl, én magam is ember vagyok!' Akkor Péter beszélni kezdett: ,,Valóban azt tapasztalom, hogy Isten nem személyválogató, ellenkezőleg, kedves előtte bármelyik nép fia, aki féli őt és igazságot cselekszik. Miközben Péter ezeket a szavakat mondta, a Szentlélek leszállt mindazokra, akik az igét hallgatták. A körülmetéltségből származó hívek, akik Péterrel jöttek oda, elcsodálkoztak, hogy a Szentlélek kegyelme a pogányokra is kiáradt. Hallották ugyanis őket nyelveken beszélni és magasztalni Istent. Ekkor Péter azt mondta: ,,Vajon megtagadhatjuk-e a keresztség vizét azoktól, akik a Szentlelket éppúgy elnyerték, mint mi?' Elrendelte tehát, hogy kereszteljék meg őket Jézus Krisztus nevében. Ekkor megkérték őt, hogy maradjon náluk néhány napig.
1Jn 4,7-10 - Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet. Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül a mi bűneinkért.
Jn 15,9-17 - Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!
Nemzetet megtisztelő Kereszténységünk forrás legyen, Kultúra és Hitvallás, Bizalom és Remény, hogy a Szeretet lehet éltetőnkké! Erre kell, hogy megérezzük, megéljük magunkon Krisztus szeretetét, melyet kiáraszt ránk. Szeretni így váljunk képessé.
Kereszténységünkből fakadjon életünk, akarjunk utat mutatni, előre menni Krisztussal, és lámpást tartani az Emberiség elé.
Nem azért mert jobbak volnánk bárki másnál, de azért, mert szeretnénk jobban igazodni Krisztus tanításához – a ma emberénél. Lelkesíteni akarunk minden embert arra, hogy próbáljuk meg! Ha együtt van és egyként van hitünk abban, hogy a Szeretet a záloga annak, hogy minden ember boldogulhat, megtalálhatja örömét a maga életében, akkor van remény arra, hogy minden embernek könnyebb, erőlködésektől mentesebb, betegségektől és szenvedésektől is könnyebbé lehet az élete.
Mert Isten országa ott van, ahol szeretet van, az a szeretet, amiről Jézus beszél a János evangéliumában, és amit XVI Benedek pápa, a keresztény szeretetről szóló tanításában (Deus caritas est) így ír: „nem a lélek vagy a test szeret – az ember, a személy szeret mint egy és egyetlen teremtmény, akihez mindkettő hozzátartozik. Csak e kettő valóságos egységében lesz az ember egészen önmaga. Csak így érlelődhet a szeretet – az erosz – a maga igazi mivoltává.” Az Embernek Istenhez hasonulása azt jelenti, hogy megismerni képes és magáévá tenni is képes, hogy őt feltétel nélkül egyedül az Isten képes szeretni, mely szeretetet próbálja a maga képességei szerint visszaigazolni úgy, hogy maga is úgy próbál viszonyulni a másik emberhez, ahogy hozzá Isten, vagyis az Istentől felé forduló szeretettel szeretni a másik embert. Megint ide idézném a pápa szavait: „igen, az ember egyesülhet Istennel – ez az emberiség ősálma –, de ez az egyesülés nem összeolvadás, elmerülés egy névtelen istenség óceánjában, hanem olyan egység, melyet a szeretet teremt, melyben mindketten – Isten és ember – önmaguk maradnak, s mégis teljesen egyek lesznek: „Aki az Úrhoz tartozik, egy lélek lesz vele” – mondja Szent Pál (1Kor 6,17).” Mert Isten „szeret, s e szeretetét nevezhetjük az erosznak, mely ugyanakkor teljesen agapé.”
Még annyit tennék ehhez hozzá, csak röviden a pápa szavaiból idézve, melyben utal Jézus parancsára: („Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!” [Jn 15,17]) „a szeretet azért „parancsolható”, mert előzően ajándékba kaptuk.”
Nekünk fel kell ismernünk, és ezt kell hirdetnünk a világnak, hogy a bibliai hit, a mi hitünk, nem ellentétes a szeretet emberi ősjelenségével, ellenben az egész embert szólítja meg, hogy megtisztítsa szeretet-keresésében, és új dimenziókat szeretnénk nyitni számára. De ehhez újra kell értelmeznie és újra kell fogalmaznia a világnak, minden embernek a hitet, és felfedezni magát a bibliai hit általi istenképben és emberképben.
Tudnunk kell kiválasztottságunkról, különben, szeretet nélkül, semmik vagyunk!
Isten szeretete tesz, tehet bennünket valakivé! Ezt nem szabad szemünk elől téveszteni, ezért kell megmaradnunk Krisztus szeretetében.
Uram, Istenem, szoríts magadhoz, hogy érezzem szeretetedet, mely csontjaimon, inaimon, idegeimen, de még érzékszerveimen is és érzelmességemen át is lefoglal. Csak, hogy ne magammal legyek elfoglalva, hanem Veled, akiről tanúskodnom, hírt vinnem kell, hisz azért küldtél a világba! Add, hogy felkentségemnek kegyelmedből megfelelni legyek képes! Ámen
