Hol van a törvény helye?

Ez 47,1-9.12 - Ezután visszavitt engem a ház kapujához, és íme, víz fakadt a ház küszöbe alatt a keleti oldalon; a ház homlokzata ugyanis kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le, az oltártól dél felé. Aztán kivitt az északi kapun, és körülvezetett a külső kapun kívül levő úton a kelet felé néző útra; és íme, víz tört elő a jobb oldalon. Ekkor a férfi, akinek kezében mérőzsinór volt, kiment kelet felé és ezer könyököt mért, majd átvezetett a vízen, és az bokáig ért. Majd ismét ezer könyököt mért, és átvezetett a vízen, és az térdig ért. És ismét ezer könyököt mért, és átvezetett a vízen, és az vesékig ért. Azután még ezer könyököt mért, és nem tudtam többé átmenni a folyón, mert a vizek mély folyammá áradtak, amelyen már nem lehetett átgázolni. Ekkor azt mondta nekem: „Láttad ezt, emberfia?” Majd ismét visszavitt a folyó partjához. Amikor visszatértem, íme, a folyó partján igen sok fa volt mindkét oldalon. Azt mondta nekem: „Ez a víz a keleti homokdombok felé indul, majd lefolyik a sivatag síkságára és a tengerbe ömlik; amikor beleömlik, annak a vize egészséges lesz. Amerre ez a folyó ér, minden élő és mozgó lény élni fog. Ahová eljut a víz, igen sok lesz a hal; ahová elér a folyó, egészséges lesz és élni fog minden lény. A folyó mentén pedig, annak mindkét partján mindenféle gyümölcsfa nő; lombjuk le nem hull, s a gyümölcsük el nem fogy. Havonta friss gyümölcsöt teremnek, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül szolgál, a lombjuk pedig orvosságul.

Jn 5,1-3a.5-16 - Ezek után volt a zsidók ünnepe, és Jézus fölment Jeruzsálembe. Van Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy fürdő, amelyet héberül Betezdának neveznek, és öt oszlopcsarnoka van. Ezekben feküdt a betegek, vakok, sánták, bénák sokasága. Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendő óta beteg volt. Mikor Jézus meglátta őt, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta van így, megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram, nincs emberem, aki, amikor felkavarodik a víz, bevigyen engem a tóba. Mire pedig én odaérek, más megy be előttem.” Jézus azt mondta neki: „Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!” Az ember azonnal meggyógyult, fogta az ágyát és járni kezdett. Azon a napon pedig szombat volt. Ezért a zsidók azt mondták a meggyógyított embernek: „Szombat van, nem szabad az ágyadat vinned.” Azt felelte nekik: „Aki meggyógyított engem, ő mondta nekem: „Vedd ágyadat, és járj.” Erre megkérdezték tőle: „Ki az az ember, aki neked azt mondta: „Vedd ágyadat és járj”? A meggyógyult azonban nem tudta, hogy ki volt az, mert Jézus eltávozott a helyszínen levő tömegből. Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: „Íme, meggyógyultál, többé már ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled.” Az ember elment, és megvitte a hírt a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók pedig üldözték Jézust azért, mert ezeket szombaton tette.

Hol van a törvény helye? Melyik a törvény, ami igazságra vezet? Mindig ott hibázzuk el, ahol ragaszkodunk valami olyanhoz, aminek értelmét nem kutattuk, aminek tartalmát, értékét restek vagyunk megismerni, mégis ragaszkodunk hozzá. Lehet az is, hogy pontosan gőgünk, egónk az, ami miatt a betű fontosabb, amire hivatkozni lehet, mert azt úgysem kérdezi már senki sem, hogy hogyan élem meg. Azt meg olyan könnyen- sőt, még igyekszünk is leminősíteni magunkban, hogy Isten az, aki számon kérhet rajtunk mindent, és bármit. Ha így cselekszünk, az biztos, hogy olyankor tévedéseink áldozatává leszünk. De azért, mert ilyenkor a világhoz mérjük magunkat, kerülve annak felelősségét, hogy Isten az igaz bíró. Ami, ha így van, akkor az azt jelenti sajnos, hogy még a hitünk nem elég erős. Nincs mélysége. Ami, ha így van, akkor pedig pontosan azzal kellene többet foglalkoznunk, erősíteni, dolgozni rajta, hogy megerősödjünk a hitben, Isten szeretetében. Tulajdonképpen ezért olyan túl sokat nem is kellene pedig tennünk, csak kitartással, állhatatossággal minden nap. Ahogy a sportoló teszi az eredményért: rendületlen kitartással edz. Itt, a lélek dolgában, az edzés az imádság, illetve az Istennel való együttlét megteremtése, és fenntartása. A magam egyéniségéhez a legmegfelelőbb módszer megtalálása, kialakítása. Ez az egyéni lelki út, amire vannak minták, de a minták csak minták, hogy azokból mit tudok magam számára használni, és hogyan, az rajtam múlik. Ami azonban egyes élethelyzeteim szerint változhat, sőt változnia is kell. Istenünk a szabadság, a szabad szerelem híve: minden szabad, ami a szeretetből való! De, minden hibás, ami önmagam szeretetéből van. Jézus, nekem is szól, hozzám is intézi a szavait, amikor észreveszi, hogy megbénultan fekszem ott, de elvárja, hogy arcomra legyen írva, hogy szeretnék, akarok meggyógyulni, bénultságomból felkelni. De, ha megtörtént, az után is, minduntalan találkozni akar velem, rám pillant, hogy hogyan vagyok, mire mentem az Ő erejével. Mire használtam a kegyelmet, amit kaptam tőle? magam javára fordítom? Bűneimet pátyolgatom vele, vagy szeretetre tanít, és vezet? Én vagyok Isten számára az alany, de egyben az állítmány is, hogy amit állítok, az az Igét hirdesse, ami gyógyulásomból forrásozik! Észre kell vennem a gyógyulásomat, az engem felszabadító kegyelmet. Ha nem veszem észre, az azt mutatja, hogy még mindig az egóm tart fogva, még nem engedem a szívemhez közel a kegyelmet. Hagynom, engednem kell, viselnem kell, hogy csontomon, ízületeimen, tudatomon, megcsontosodott szokásaimon át, átformáljon az Isten irgalma, könyörülete, kegyelme. Isten szeretete ragyogtatni akar, átláthatóvá, víztisztává akar változtatni. Ha hagyom, akkor vagyok az alázat felé vezető úton. Megengedővé válni Istennek akaratára, a legszentebb képesség az Ember számára! Add Uram fényedet, hogy ragyogtatni tudjalak! Megtanulni hagyd nekem, hogy ne a törvényre, hanem a mögöttes dologra, a szeretetre tudjak figyelni. Ámen