Melyik közössége – Istennek – ne látná szükségét az ördögűzésnek?
1Kir 11,4-13 - Amikor ugyanis már vén volt, feleségei arra csábították szívét, hogy más isteneket kövessen, s így szíve nem volt teljesen az Úrral, az ő Istenével, mint Dávidnak, apjának a szíve, hanem Astartét, a szidoniak istennőjét s Molokot, az ammoniták bálványát tisztelte Salamon, és azt cselekedte Salamon, ami nem tetszett az Úrnak, s nem követte oly teljesen az Urat, mint apja, Dávid. Ekkoriban építtetett Salamon templomot Kámosnak, a moabiták bálványának, a Jeruzsálemmel szemben levő hegyen, meg Moloknak, Ammon fiai bálványának, s ugyanígy járt el minden idegen feleségével, akik az ő isteneiknek tömjéneztek, s áldoztak. Megharagudott erre az Úr Salamonra, hogy elfordult az elméje az Úrtól, Izrael Istenétől, aki kétszer is megjelent neki, s éppen azt parancsolta meg, hogy ne kövessen más isteneket, s ő mégsem tartotta meg, amit az Úr megparancsolt neki. Azt mondta azért az Úr Salamonnak: „Mivel ezt tudtad, s mégsem tartottad meg szövetségemet s parancsaimat, amelyeket meghagytam neked, azért elszakítom tőled királyságodat és szolgádnak adom. Mindazonáltal apád, Dávid miatt nem a te napjaidban cselekszem meg ezt, hanem fiad kezéből szakítom majd el, s nem is veszem el az egész királyságot, hanem egy törzset meghagyok fiadnak, szolgám, Dávid miatt s Jeruzsálem miatt, amelyet kiválasztottam.”
Mk 7,24-30 - Ezután továbbment onnan, és Tírusz és Szidon vidékére ment. Betért egy házba, de nem akarta, hogy valaki is megtudja; mégsem maradhatott titokban. Mindjárt hírét vette egy asszony is, akinek a lányában tisztátalan lélek volt; odajött és a lábaihoz borult. Az asszony pogány volt, szír-föníciai nemzetiségű, s kérte őt, hogy űzze ki lányából az ördögöt. Ő azt mondta neki: „Hadd lakjanak jól először a gyermekek; mert nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és a kutyák elé dobni.” De az csak kérlelte: „Ez igaz, Uram! Csakhogy a kiskutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból!” Erre ő azt felelte neki: „Mivel ezt mondtad, menj, kiment az ördög lányodból.” Amikor hazaért, a kislányt az ágyon fekve találta, és az ördög már kiment belőle.
Melyik közössége – Istennek – ne látná szükségét az ördögűzésnek? Aki ma olyan mértékben hódít, hogy már észre sem vesszük, jámbor keresztények! Legyünk akár mi azok a gyermekek, kiknek Istentől való eledeléből morzsái hullanak a földre, hogy abból csipegessenek, csipegethessenek a kiskutyák, már akik éheznek, akik szükségét látják a morzsáknak. Engedjük közelebb magunkhoz e kiskutyákat; amihez az kell, hogy ne féljünk, ne idegenkedjünk tőlük, ne nézzük le őket. De ehhez is kell valami: hogy mi eléggé gyermekien éhezzük Istennek táplálékát, jó étvággyal fogyasszuk azt, elfogadjuk, éhezzünk rá! Igen, aki keres, annak ne útjába álljunk, hanem annak utat tudjunk mutatni. Hitünkben ehhez napról – napra meg kell erősödnünk, el kell távolodnunk a világtól, hogy zaja meg ne mámorítson, ellenben hitünkben megszilárduljunk!
Bennünk éljen a titok: örvendjünk és vigadjunk azon, hogy nevünk fel van írva a Mennyekben. Ám ebbe az örömbe, vígasságba bele ne vegyüljön gőg, hiúság, álnokság, a mások iránti lenézés, kiközösítés, ellenben vonzóvá kell lennünk, kíváncsivá kell tennünk, amihez a szeretet önzetlen szabadsága kell, hogy éltesse örömünket, hitvallásunkat! Add meg nekünk Urunk a Benned élő, Belőled táplálkozó tiszta hit nyitottságát, gyermeki örömét nekünk! Ámen
