Krisztus legyőzte a sátánt
2Sám 15,13-14.30; 16,5-13a - Hírmondó jött ekkor Dávidhoz és azt mondta: „Teljes szívvel követi Absalomot egész Izrael.” Azt mondta erre Dávid a szolgáinak, akik vele voltak Jeruzsálemben: „Keljetek fel, meneküljünk, mert nem lesz menekvésünk Absalom színe elől; szaporán menjetek, hogy ha megérkezik, itt ne lepjen minket, s romlást ne zúdítson ránk, s kardélre ne hányja a várost.” Dávid pedig felment az Olajfák hegyére, sírva ment, mezítelen lábbal s beburkolt fejjel haladt, s az egész vele levő nép is beburkolt fővel, sírva tartott felfelé.
Amikor aztán Dávid király Bahurimig jutott, íme, kijött onnan egy ember, aki Saul házának nemzetségéből való volt, név szerint Szemei, Gera fia, s amint kijött, jártában egyre átkozta, s kövekkel hajigálta Dávidot s Dávid király minden szolgáját, pedig az egész nép és valamennyi harcos ott haladt a király jobbján és balján. Így szólt Szemei, amikor a királyt átkozta: „Eredj, eredj te vérszopó ember, Béliál fia! Megtorolta rajtad az Úr Saul házának minden vérét, hogy elfoglaltad királyságát és Absalomnak, a fiadnak a kezébe adta az Úr a királyságot, s téged íme, szorongatnak bajaid, mert vérszopó ember vagy.” Azt mondta ekkor Abizáj, Száruja fia a királynak: „Mit átkozza ez a holt eb uramat, a királyt? Elmegyek, s fejét veszem.” Ám a király azt mondta: „Mi közöm hozzátok, Száruja fiai? Hagyjátok, hadd átkozzon, hiszen az Úr parancsolta neki, hogy átkozza Dávidot, s azért ki merné kérdezni, hogy „miért cselekszik így.” Majd azt mondta a király Abizájnak s minden szolgájának: „Íme, saját fiam, aki az én ágyékomból származott, tör életemre: mennyivel inkább tehát Jemini fia? Hagyjátok, hadd átkozzon az Úr parancsa szerint, hátha megtekinti az Úr nyomorúságomat, s jóval fizet nekem az Úr e mai átokért.” Tovább ment tehát Dávid, s vele társai az úton, Szemei pedig a hegygerinc oldalán, vele szemben haladt, s közben átkozódott, köveket hajigált és földet hányt feléje.
Mk 5,1-20 - Nemsokára átjutottak a tengeren túlra a gerázaiak földjére. Amint kilépett a bárkából, mindjárt elébe ment egy ember a sírok közül, aki a tisztátalan lélek hatalmában volt és sírboltokban lakott. Már láncokkal sem tudták megkötözni. Sokszor béklyóba és láncra verték, de elszakította a láncokat, összetörte a bilincseket, és senki sem tudta őt megfékezni. Éjjel-nappal mindig a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott és kövekkel roncsolta magát. Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, és nagy hangon kiáltotta: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne gyötörj engem!” Ő ugyanis azt mondta neki: „Tisztátalan lélek, menj ki az emberből!” Ekkor megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Az így válaszolt neki: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” És könyörögve kérte őt, hogy ne űzze ki arról a vidékről. Volt ott a hegy körül a legelőn egy nagy disznócsorda. A démonok azt kérték tőle: „Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.” Jézus mindjárt megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe. Akik legeltették őket, elfutottak, s hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az ördögseregtől megszállott felöltözve, ép ésszel ül, és félelem fogta el őket. A szemtanúk pedig elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal. Ezért kérni kezdték őt, hogy távozzék el a határukból. Amikor beszállt a bárkába, az ember, aki megszállott volt, kérte őt, hogy vele mehessen. De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt: „Menj haza a tieidhez, és hirdesd nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!” Az el is ment, és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, hogy Jézus milyen nagy dolgot cselekedett vele. És mindenki csodálkozott.
„Krisztus legyőzte a sátánt, és ahol Krisztus uralkodik, a sátánnak engednie kell. Ezért látjuk a pogányság bizonyos körzeteiben a sátán sokkal nagyobb fokú féktelenségét, mint a keresztény népek körében.” – mondja Don Gabriele Amorth, Róma ördögűzője.
Tudomásul kell vennünk, hogy a sátán működik, küzd a maga igazáért. Persze, Krisztus legyőzte a gonoszt, de nem hatalommal, és nem korlátozza ezzel szabadságunkat, sem a gonosz szabadságát. A szeretet erejével, és az Atya, az Úr akaratából, nem mellőzötten jelenlétével! Ahogy jelenlétünk, és akaratunk is szükséges ma is, a sátán leküzdéséhez. Nélkülünk, ahogy nem érvényesül a megváltás, úgy nem érvényesül Jézus Krisztus sátán elleni küzdelme sem. Krisztust kell magunkra ölteni, hogy a sátán elleni harcunkban eredményesekké lehessünk. Nélküle nem lehetséges.
Szent Benedek legyen társunk, segítségünk ebben a tudatos küzdelemben.
>>A Szent Benedek-medál (Szent Benedek érem, Szent Benedek keresztje) a római katolikus egyház egyik szentelménye, melyre rá vannak vésve egy ima szavainak kezdőbetűi. A legrégebbi szentelmények egyike. Számos hatást tulajdonítanak a Medálnak: gyógyulások, védelem a gonosz ellen, kegyes halál (szentségben)... A Szent Benedek Medál nem talizmán, nem mágikus tárgy, hanem olyan eszköz, amely az Egyház hite szerint, mint szentelmény, segíti a híveket megszentelődésük útján, oltalmat nyújt a gonosz hatalmak támadása ellen. Hatása Krisztus segítségül hívásán alapszik, amit Szent Benedek közbenjárása által kérnek.
A Medál jelképrendszerének megértéséhez a következő dolgokat kell tudni Szent Benedek életéről: abban az időben, mikor remeteként élt egy Subiaco melletti barlangban, mivel szentségét hamar felfedezték, egy közeli vallási közösség, melynek meghalt a rendfőnöke, megkérte, hogy vegye át a vezetésüket. Egyeseknek viszont nem tetszett az az aszkézissel és vezekléssel teli élet, amelyet Benedek megkövetelt, és megkísérelték megölni: Vicovaróban mérgezett bort és kenyeret kínáltak neki. Szent Benedek a kereszt jelével áldotta meg a feléje nyújtott méregpoharat, mire az szétpattant, egy holló meg elrepült a kenyérrel. Benedek elhagyta őket, visszatért a barlangjába, és mivel sok ifjú gyűlt köréje, aki követni akarta őt, idővel megalapította a rendet, amely a nevét viseli (bencések). 529-ben létrehozta a rend legfontosabb anyaházát, a Monte Cassino hegyén, Itáliában.
Szent Benedek Jubileumi Medálja
Szent Benedek születésének 1400 éves jubileumára 1880-ban a montecassinói apát emlékérmet veretett: Szent Benedek Jubileumi Medálját. A Medálnak jelenleg talán az egész világon ez a legelterjedtebb változata. A Jubileumi Medálon Szent Benedek alakja körül a következő felirat olvasható:
EIUS IN OBITU NRO (nostro) PRAESENTIA MUNIAMUR – HALÁLUNKKOR VÉDELMEZZEN MEG JELENLÉTÉVEL
A szent alakja alatt ezek a szavak olvashatók:
Ex S. M. CASINO MDCCCLXXX – Casino Szent Hegyéről 1880
Hátoldala (Benedek-pajzs)
A Benedek-pajzs a Nursiai Szent Benedeket ábrázoló érmek hátlapja. Rajta egy kereszt látható, mely Szent Benedeknek a szent kereszt iránti tiszteletére emlékeztet. Mellette és körbe iniciálék (szavak kezdőbetűi) olvashatók, ezek feloldása egy imádság szövegét adja.
A kereszt szárai között lévő négy mezőben (a kereszt szárainak találkozásánál) a következő betűk állnak:
C. S. P. B. (Crux Sancti Patris Benedicti) – Szent Benedek Atya (Atyánk) Keresztje
A kereszt függőleges szárán felülről lefelé:
C. S. S. M. L. (Crux Sacra Sit Mihi Lux) – A Szent Kereszt Legyen az Én Fényem (Világosságom)
A kereszt vízszintes szárán balról jobb felé olvasva:
N. D. S. M. D. (Non Draco Sit Mihi Dux) – Ne a Gonosz Legyen az Én Uram (Ne a sárkány legyen az én vezérem)
A Benedek-pajzson jobbról körben:
V R. S. (Vade Retro Satana!) – Távozz Tőlem, Sátán!
N. S. M. V. (Nunquam Suade Mihi Vana) – Nem Fogsz Soha Meggyőzni Hiábavalóságokkal (soha ne kísérts hiábavaló dolgokkal)
S. M. Q. L. (Sunt Mala Quae Libas) – Amit Nekem Mutatsz, az Rossz (rossz, amivel kínálsz)
I. V. B. (Ipse Venena Bibas) – Te Magad Idd Meg a Mérged
A kereszt felett:
PAX – Béke (A Benedek-rendiek köszöntése és mottója).
A bencés PAX felirat eredetileg egy Krisztus-monogram: XP volt, a Christos név kezdőbetűje.
Háttérismeret
A Benedek-pajzson található imák közül a körbe futók valószínűleg Szent Benedektől valók, a subiacói kísértés idejéből, a keresztben olvashatók pedig abból az időből, amikor kétszer is meg akarták mérgezni. A kis versek először egy 14. századi miniaturán fordulnak elő, melyen egy szerzetes a kereszttel űzi el a kísértést.<< (Idézet a Wikipédiáról)
Urunk, Istenünk óvj meg bennünket a sátán hatalmától, e medál, és a Hozzád tartozás kegyelmével! Ámen
