A kiválasztottak.

1Sám 24,3-21 - Erre Saul kiválasztott háromezer embert egész Izraelből, maga mellé vette őket, s elment, hogy felkutassa Dávidot és embereit akár még azokon a meredek sziklákon is, amelyeken csak a vadkecskék járnak. Így jutott el az út mentén fekvő juhaklokhoz. Saul bement az ott levő barlangba, hogy elvégezze szükségét. Dávid és emberei éppen e barlang belső részében lappangtak. Mondták is Dávid szolgái uruknak: „Itt a nap, amelyről az Úr azt mondta neked: „Kezedbe adom ellenségedet, hogy úgy tehess vele, amint szemednek tetszik.” Dávid erre felkelt, s titokban levágta Saul köntösének csücskét. Utána azonban furdalta Dávidot lelkiismerete, hogy levágta Saul köntösének csücskét. Azt mondta azért embereinek: „Legyen az Úr kegyelmes irántam, hogy meg ne tegyem azt a dolgot az én urammal, az Úr felkentjével, hogy felemeljem kezemet ellene, hiszen ő az Úr felkentje!” Így Dávid megfékezte szavaival embereit és nem engedte meg nekik, hogy Saulra rontsanak. Saul aztán felkelt a barlangból, s folytatta megkezdett útját. Utána Dávid is felkerekedett, s kiment a barlangból és utána kiáltott Saulnak: „Uram, király!” Amikor Saul hátratekintett, Dávid földig hajtotta arcát és leborult és azt mondta Saulnak: „Miért hallgatsz azoknak az embereknek a szavára, akik azt mondják, hogy Dávid rosszat forral ellened? Íme, ma saját szemed láthatja, hogy az Úr a kezembe adott a barlangban, s hogy eszembe jutott, hogy megöllek, ám szemem megkímélt téged, mert azt mondtam: Nem nyújtom ki kezemet uram ellen, hiszen az Úr felkentje ő. Nézz csak ide, apám, lásd, köntösöd csücske itt van a kezemben! Mivel tehát, amikor levágtam köntösöd csücskét, nem akartam kinyújtani kezemet ellened, ismerd el és lásd be, hogy nincs kezemben gonoszság és hamisság és nem vétettem ellened: s te mégis az életemre leselkedsz, hogy elvedd. Az Úr ítéljen köztem és közted, s az Úr álljon bosszút rajtad értem, de az én kezem ne emelkedjen fel ellened. A régi közmondás is úgy tartja: „Gonoszoktól származik gonoszság”, az én kezem tehát ne emelkedjen fel ellened. Kit kergetsz, Izrael királya, kit kergetsz? Holt ebet, bolhát kergetsz! Legyen az Úr a bíránk, s ítéljen közöttem és közötted, lássa és ítélje meg ügyemet és szabadítson meg engem kezedből.” Amikor Dávid befejezte e Saulhoz intézett szavakat, azt mondta Saul: „Nemde, a te hangod ez, fiam Dávid?” Azzal Saul hangos sírásra fakadt és azt mondta Dávidnak: „Te igazabb vagy, mint én, mert te jót tettél velem, én pedig rosszal fizettem neked. Te ma bebizonyítottad, hogy jót cselekedtél velem: az Úr a kezedbe adott, s te nem öltél meg engem! Pedig, ki bocsátja el ellenségét, ha ráakad, békében útjára? Fizessen is meg neked az Úr hasonló jóval azért, amit ma velem tettél. Most pedig, mivel tudom, hogy biztosan uralkodni fogsz, s a te kezedben lesz Izrael királysága.

Mk 3,13-19 - Azután fölment a hegyre. Magához hívta, akiket ő akart, és azok odamentek hozzá. Kiválasztott tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy prédikálni küldje őket. Hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék az ördögöket. Ezt a tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; ezenkívül Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket Boanérgesznek, azaz mennydörgés fiainak nevezett el; és Andrást; Fülöpöt, Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont, és az iskarióti Júdást, aki elárulta őt.

A kiválasztottak. A kiválasztás nem befejezett műve Istennek, míg az időt szabadjára engedi. - Jézus személyválogató? Attól, hogy kiválasztott maga mellé tizenkettőt, még nem személyválogató, de – ahogy nekünk is – szüksége van azokra, akikkel mindenét megossza, akik egészen ismerhetik szándékát, tetteinek okát.
Olyan személyek kellenek nekünk is, akik hitelesítenek bennünket. Nekünk azért is kellenek azok a jó barátok, hogy általuk is Isten kontrolt állítson elénk, szembesíteni tudjon olykor önmagunkkal. Ne bújhassunk el önmagunktól, és észrevegyük, ha képmutatók vagyunk. Legyen számunkra Jézus az a legközvetlenebb barát, aki kontrol, aki figyelmeztet, aki helyes példával előttünk jár. De Jézus lehet az is, aki rámutat, hogy érte, illetve Isten igazságáért el kell tudnunk viselni a gúnyt, a kacajt, a megaláztatást, talán még a megvetést is, ami nem nekünk szól – és ezt értenünk kell – hanem Isten ügyének, mert biztos, hogy minden ember érti, érteni akarja, érteni bírja azt a titkot, amit Isten pontosan rám bíz. Igen, mi keresztények különcök vagyunk a világ szemében. Na és! Kinek a szolgálatában vagyok? Két úrnak nem szolgálhatok, el kell döntenem, és minden időben döntés helyzetben vagyok. Ha nem vagyok képes elviselni a világ véleményét? Akkor vissza kell húzódnom a világ szeme elöl. Tudnom kell, hogy abba a közegben mozogjak, amiben Istenhez lehetek a legközelebb. Nekem úgy kell élnem, ahogy biztosnak érzem a jövőmet, az üdvösségemet. Nem baj, ne legyen baj, hogy azért fel kell adnom a világban pozíciómat, merjem, bírjam, és viseljem, sőt örüljek, ha sikerül megtalálnom azt a közeget, amiben bizonyos vagyok abban, hogy az helyes.
Tudnom kell, bizonyosnak kell lennem abban, hogy engem Jézus kiválasztott, Isten kiválasztott. Igen a keresztség szentségét hordoznom kell, tudatossággal, ha kell bűntudattal, de kegyelemmel, és büszkeséggel. Értenem, és csak az után éreznem kell, hogy valami birtokában vagyok, ami ajándékom, kegyelem Istentől. Amit nem érdemlek, nem is érdemelhetek ki, mégis az enyém, és annak meg kell felelnem, fel kell nőnöm a méltóságomra! Bele kell élnem magam a „szerepembe”: hogy Istengyermek vagyok!
Bizony, nem mindenkinek adatik ez meg, de ez mégsem jelen annál kevesebbet, hogy Jézus minden emberért meghalt, feltámadt, ami által a megváltás kegyelmét kínálja minden embernek. Mert mindenki számára ad lehetőséget arra, hogy elfogadja e kegyelmet, legfeljebb nem mindenki éri fel, bírja elfogadni, vagy azt értékén felismerni.
De, ha én már felismertem ezt, akkor lehetőségem is van rá, hogy azokért imádkozzam, akik még nem ismerték fel az élet adta lehetőségüket.
Istenem, Jézus Krisztus nevére, áldozatára kérlek, hogy akikkel ma kezet fogok, akikre ma ráköszönhetek, akiknek „Isten veledet” mondhatok, azokban kegyelmed gyökeret verjen, és megteremni bírjon, hogy eljuthassanak a Veled való boldogságra. Nem magamért, értük kérlek, megtérésükért, megváltásukért, üdvösségükért; hogy bennük is megteremjen az a jó, amire minden embert akartál, hogy megszülessen e világra: Téged Dicsőíteni, magasztalni, áldani; Aki magadban akarsz egyesíteni minden szeretetet, minden gondolatot, szót, és cselekedetet, amit mi emberek megteremthetünk, a Te teremtésed társaiként! Ámen