No lám, előbb rá kell döbbennem
1Sám 18,6-9; 19,1-7 - Amikor azonban Dávid a filiszteus megverése után visszafelé tartott, kivonultak az asszonyok Izrael valamennyi városából Saul király elé, énekelve, körtáncot lejtve, ujjongó dobokkal és csörgőkkel, s egyre csak ezt zengedezték a játszó asszonyok: „Megvert Saul ezret, Dávid pedig tízezret.” Nagyon megharagudott erre Saul, nem tetszett neki ez a beszéd, és azt mondta: „Dávidnak tízezret adtak, nekem pedig ezret adtak: mi hiányzik még neki, mint a királyság?” Ettől a naptól kezdve Saul nem nézett egyenes szemmel Dávidra.
Szólt ezért Saul Jonatánnak, a fiának és minden szolgájának, hogy öljék meg Dávidot. Ám Jonatán, Saul fia nagyon szerette Dávidot. Éppen azért értesítette Jonatán Dávidot, s megmondta neki: „Saul, az apám halálra keres téged: reggel tehát, kérlek, vigyázz magadra, s rejtőzködj el titokban. Én aztán majd kimegyek, s azon a mezőn, ahol te leszel, apám elé állok, s beszélek rólad apámnak, s amit tapasztalni fogok, majd tudtodra adom.” Jonatán erre jót szólt apjának, Saulnak Dávidról és azt mondta neki: „Ne vétkezz király, szolgád, Dávid ellen, hiszen ő nem vétkezett ellened, s cselekedetei nagyon hasznosak neked. Kockára tette életét, és megverte a filiszteust. Az Úr nagy győzelmet juttatott általa egész Izraelnek: láttad és örültél! Miért vétkeznél tehát ártatlan vér ellen, s miért ölnéd meg Dávidot, aki semmit sem követett el?” Amikor ezt Saul hallotta, Jonatán szavára megengesztelődött és megesküdött: „Az Úr életére mondom, hogy nem fogom megöletni.” Erre Jonatán előhívatta Dávidot és elmondta neki mindezeket a szavakat. Aztán Jonatán bevitte Dávidot Saulhoz, s ő ismét olyan volt előtte, mint azelőtt.
Mk 3,7-12 - Jézus pedig tanítványaival együtt elment a tengerhez. Nagy sokaság követte őt Galileából, Júdeából, Jeruzsálemből, Idúmeából, a Jordánon túlról. Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság jött hozzá, mert hallották, hogy miket művelt. Tanítványaitól azt kérte, hogy egy bárka álljon készen számára a tömeg miatt, hogy ne szorongassák őt. Mivel azonban sokakat meggyógyított, mindazok, akik valami betegségben szenvedtek, ott tolongtak körülötte, hogy megérinthessék. A tisztátalan lelkek pedig, amikor meglátták, leborultak előtte és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia.” Ő azonban keményen rájuk parancsolt, hogy ne árulják el őt.
No lám, előbb rá kell döbbennem, hogy bűnös vagyok! De, akkor észre kell vennem, hogy van bűn nélküli állapot is. És, akkor fel vagyok kénytelen tenni magamnak a kérdést, hogy melyik egészségesebb a számomra? Ha bírom, merem, kényszeredett vagyok rá, hogy kimondjam, hogy a bűnös állapot számomra kóros, nem kívánatos, akkor talán elkezdem kibontani, hogy bennem mi bűnös és mi jó. Ekkor érkezik el az a pillanat, amikor rádöbbenek, hogy itt van közelemben, hozzám egészen közel Jézus, a tiszta és ártatlan, azért, hogy megszabadítson – a bűneimtől. Messiás Ő, Szabadító! Benne van reménységem, hát akkor hitem is benne van rejtve. De, ha hitem van, akkor értem már, hogy a Szentlélek ereje által már nincs rajtam kívül, hanem bennem van Jézus ereje, megváltó kegyelme. Ő az, aki megtisztíthat, elveheti bűneimet, gyógyítón hathat életemre. Ahol a gyógyulásom egyenlő azzal, hogy az életen túl is léttel szolgál engem. Nincs többé a halálnak hatalma felettem, „csak” a szeretetnek! Szeretetből lenni, és a szeretetért lenni egyenlő az életen úrrá lenni. Krisztus jöjj, szabadíts meg engem, a végtelenségedet add nekem! Ámen
