Mire gondol Jézus, amikor azt mondja, hogy óvakodjunk az emberektől
ApCsel 6,8-10; 7,54-59 - István pedig, telve kegyelemmel és erővel, csodákat és nagy jeleket művelt a nép között. Felléptek azonban néhányan abból a zsinagógából, amelyet a libertinusokról, a cireneiekről, az alexandriaiakról neveztek el, és azokról, akik Kilíkiából és Ázsiából valók, s vitatkoztak Istvánnal. Nem tudtak azonban ellenállni a bölcsességnek és a Léleknek, amely által szólt.
Amikor ezeket hallották, megdühödtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene. Ő azonban Szentlélekkel telve föltekintett az égre, látta Isten dicsőségét, és Jézust Isten jobbja felől állni. Megszólalt: „Íme, nyitva látom az egeket, és az Emberfiát állni Isten jobbja felől.” Erre ők fennhangon kiáltva befogták fülüket, és egy akarattal rárohantak. Azután kihurcolták őt a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig letették ruháikat egy ifjú lábához, akit Saulnak hívtak. Megkövezték Istvánt, aki így könyörögött: „Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!”
Mt 10,17-22 - De óvakodjatok az emberektől! Mert átadnak benneteket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsolnak majd titeket. Helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak benneteket miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor pedig átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy hogyan vagy mit beszéljetek. Mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke az, aki beszél általatok. Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak és halálra juttatják őket. Gyűlöletesek lesztek minden nemzet előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az megmenekül.
Mire gondol Jézus, amikor azt mondja, hogy óvakodjunk az emberektől? Mert a mai szóhasználatban az a szó, hogy óvakodj, azt az értelmet kapja, hogy tartani kell, félni valakitől. Talán csak annyi, hogy számítsunk erre, tisztában legyünk ezzel, hogy az emberek ilyenek: féltik a maguk pozícióját, álláspontját, amit a törvénnyel igazolni tudnak, annak ellenében, aki sérti önös érdeküket.
Itt is, Jézus a tudatosságot akarja felépíteni bennünk: „ne riadj vissza az emberi gyengeségtől, tedd dolgod akkor is, ami rád van bízva, Én, nem hagylak magadra”. Csak tudnunk kell bölcsességgel, hittel, határozottsággal, és állhatatossággal Rábízni magunkat, sorsunkat, tudva, semmi sem történhet velem az Ő tudta, akarata ellenére! Mert, ha – ahogy Istvántól kérte a vértanúságot Isten -, kéri tőlem is, úgysem kerülhetem el – vagy legalább is, úgy nem, hogy az ne válna hasznomra! Tőle vagyok, Érte vagyok, Benne vagyok, akkor semmi sem kel nélküle, még az életem sem! Ahogy Szent Ignác mondja: „a magunk részéről ne akarjuk inkább az egészséget, mint a betegséget, a gazdagságot, mint a szegénységet, a tiszteletet, mint a gyalázatot, a hosszú életet, mint a rövidet, és következetesen így minden másban; egyedül azt kívánva és választva, ami jobban elvezet bennünket a célba, amire teremtve vagyunk.” Ez a lelkiség tetszik nekem, talán Istennek is, ha Szent Ignác szentté lehetett!
Istenem, Téged dicsérjen életem, dicsőítésed legyen kedves nekem! Add! Ámen
