Szabad nekem Krisztust kedvesemnek szólítani?
Én 2,8-14 - Csitt! A kedvesem íme, itt jön! Szökken a hegyeken át, szökell halmokon keresztül! Olyan a kedvesem, mint a gazella, mint a szarvasborjú, már itt is áll a házunk mögött, benéz az ablakon, nézdel a rácson át. Íme, a kedvesem szól nekem: „Kelj fel szaporán, szerelmem! Jöjj, galambom, szépségem! Mert a tél már elmúlt, az eső elállt, elvonult, földünkön előbújnak a virágok, eljött a szőlőmetszés ideje, s a gerle szava hallatszik a határban. A füge már kihajtja első gyümölcsét, s a virágzó szőlő illatot áraszt. Kelj fel, kedvesem! Jöjj, te szépségem! Te, galambom a sziklaüregben, a kőszál rejtekében, hadd lássam arcodat, hadd halljam hangodat! Mert a te szavad édes, és oly bájos az orcád!”
vagy
Szof 3,14-18a - Zengedezzél, Sion leánya, ujjongj Izrael; örvendezzél és vigadj teljes szívvel, Jeruzsálem leánya! Az Úr megsemmisítette ítéletedet, eltávolította ellenségeidet; Izrael királya, az Úr, közötted van, nem kell többé félned semmi bajtól. Azon a napon, majd ezt mondják Jeruzsálemnek: „Ne félj! Sion, ne lankadjon el kezed! Az Úr, a te Istened, közötted van, erős ő és megszabadít. örvendezik majd feletted örömmel, újjáéleszt szeretetével, és ujjongva vigad fölötted, mintha ünnepet ülne.” „Elfordítom felőled a balsorsot, hogy többé ne legyen gyalázatod miatta.
Lk 1,39-45 - Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.”
Szabad nekem Krisztust kedvesemnek szólítani? Hogy mit szól ehhez a világ? Ne legyen számomra maghatározó, míg hitemben megerősítést tőle nem várhatok. Képzeljem el, hogy egyedül rám számít az Isten, nekem kell legyen hozzá közöm, ahogy minden teremtett részlete e világnak tőle, nekem szóló üzenet. Úgy kell nekem, és szabad, egészen sajátos módon megszólítanom Őt, felfogni, értésemmé váltani meghívását. Személyes kapcsolatot kell Vele kiépítenem, hiszen, csak Benne bízhatom úgy, mint aki értem aggódik, engem félt, és keresi javamat, minden önző érdek nélkül.
Jön, közelít, szelíden, könnyedén, vidáman, felszabadultan. De, mert kedvesem, jövetele kedves számomra. Várom, vágyakozom jöttére. Igénylem, szükségem van rá, hogy hozzám jöjjön, nekem legyen Ő! Ahogy az anyaság élményével készülhet a gyermeke születésére az asszony, mert beérett rá, hogy anyává legyen, úgy készülök Jézus eljövetelére. Csak nekem van rá szükségem, hogy megváltásával, megváltoztatásával megváltozzon a világom, és azzal megváltozzon az a világ, melyben élek, melynek létezését helytelenítem, mert bűnössége zavar, mely engem is bűnösségre kényszerít. De nem azért, mert a tökéletesség utáni vágyam mindennél nagyobb, hanem azért, mert hiszem, hogy dolgom az, hogy életemmel megdicsőítsem az Istent, Aki végtelen szeretetével, jóságával áraszt el engem. Megélhetem általa, hogy többre vagyok képes, mint amire magamat tarthatom! Isten léte üdvösségre hív; ez többre tart érdemesnek, mint amit életemmel elérhetek: Szeret, és szeretetében irgalma befogadó, bátorító, reményt keltő, jobbá lehetek által! Köszönöm Istenem, hogy hitemmel vallásomon felül is megajándékozol! Ámen
