Az élet minden pillanatát józanul akarom megélni
Dán 7,15-27 - Ekkor a lelkem megrendült; én, Dániel, megremegtem e dolgok miatt, és az, amit a fejem látott, megzavart engem. Odamentem az egyik ottállóhoz, és biztos magyarázatot kértem tőle mindezekre. Ő megmondta és megmagyarázta nekem a dolgok értelmét: „Ez a négy nagy vadállat négy olyan ország, amely a földön támad; a fölséges Isten szentjei azonban elnyerik majd az országot, és övék lesz az ország örökké, örökkön-örökké.” Aztán meg akartam tudni a valót a negyedik vadállatról, amely nagyon különbözött az összes többitől, és igen rettenetes volt; a fogai és körmei vasból voltak, falt és rágott, és a maradékot a lábával összetaposta; a tíz szarvról is, ami fején volt, továbbá arról a másikról, ami kinőtt, és amely előtt három szarv lehullott; arról a szarvról, amelynek szeme volt és nagy dolgokat beszélő szája, és nagyobb volt a többinél. Láttam ugyanis, hogy íme, az a szarv hadat viselt a szentek ellen és diadalmaskodott rajtuk, míg el nem jött az Ősöreg, és igazságot nem szolgáltatott a Fölséges szentjeinek, és el nem jött az idő, és a szentek birtokukba nem vették az országot. Ő így szólt: „A negyedik vadállat egy negyedik ország lesz a földön, amely nagyobb lesz minden országnál; felfalja, összetiporja és összezúzza az egész földet. Ennek az országnak a tíz szarva pedig tíz király lesz; őutánuk pedig egy másik támad, amely hatalmasabb lesz az előbbieknél, és három királyt megaláz. Sokat beszél a Fölséges ellen, és megtiporja a Magasságbeli szentjeit; azt hiszi, hogy meg tudja változtatni az időket és a törvényeket; s kezébe is adják azokat egy ideig, időkig és egy fél ideig. Aztán leül a bíróság, hogy a hatalmát elvegyék, összetiporják és mindörökre megsemmisítsék, és az országot, a hatalmat és az ország nagyságát az egész ég alatt átadják a Magasságbeli szentjei népének; az országa örökkévaló ország lesz, és neki szolgál majd és engedelmeskedik minden király.”
Lk 21,34-36 - Vigyázzatok hát magatokra, hogy el ne nehezedjen szívetek a tobzódásban és részegségben, s az élet gondjai között, és az a nap meg ne lepjen titeket hirtelen. Mert mint a csapda, úgy fog lecsapni mindazokra, akik az egész föld színén laknak. Virrasszatok tehát, és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.”
Az élet minden pillanatát józanul akarom megélni, hogy részemmé legyen, és én részt tudjak venni abban, úgy is olyan rövid ez az élet! Mikor a fenti, evangéliumi szavait Jézus kimondta, talán egy pillanatra megmerevedtek a tanítványok, és a levegő is megdermedt. Beavatta őket, és beavat bennünket is valami megdöbbentő, de eljövendő időbe, amire felkészíteni próbál - szeretne. Szeret bennünket Jézus, ahogy az Atya szeret bennünket, ezzel az aggódó szeretettel mondja szavait, így kell hallanunk azokat. E szavak bölcsességével ajándékoznak meg bennünket. „Vigyázzatok magatokra” – „el ne nehezedjen szívetek”, csak mert józanságtokra nem ügyeltek! Az idők vége meglepetést tartogat, de ti ne lepődjetek meg, készüljetek rá! „Virrasszatok”, „imádkozzatok”, „hogy megmeneküljetek”! A találkozásra kell készülnünk, gondolnunk - van olyan fordítás, ahol azt találom, hogy „szüntelenül”.
Nem szabad, hogy Jézus szavai mellett elmenjünk, ha csak azért is, mert megijesztenek. Kerülnünk kell a félelmet, különösen Jézus kapcsán. „Meg vagyok róla győződve, hogy Krisztus minden ember számára az a valaki lehet, amit egy barát keres a barátjában. Mert Ő emberré lett, hogy Isten szeretetét emberi formában, és kifejezésekkel adja tovább. Tehát, minél közelebbi kapcsolatba kerülünk Krisztussal, Krisztus annál kevésbé marad egy személyiség, és annál inkább személlyé válik. Krisztus, sajnos a keresztények nagy részének egy személyiség, aki a múltban élt, emlékek, tanítások és dogmák együttese. A szentlélek műve pedig az, hogy Krisztust élő, feltámadt személlyé teszi.” (Fr. Raniero Cantalamessa) Ne hagyjuk, hogy idegenül hangozzanak számunkra szavai! Halljuk, hallgassuk, és engedjük, hogy beérjenek bennünk, míg életünkké nem válnak. Nem felejthetjük, hogy Jézus minden szava szeretetben fogant szó, és értünk hangzó szavak! Fel kell vállalnunk a szeretetét, ha …
Ez az a ’ha’, ami után a mondatot nekünk magunknak kell folytatni, befejezni. A bennem megfogant, és életre hívó Isten szavai által, ami hitem – sajátom, nem az Egyházé -, az általam megdolgozott személyes, felnőtt, Istennel való kapcsolatom eredménye, ami abból táplálkozik, hogy engem szeret az Isten, akit még magam sem vagyok képes szeretni! Különösen nem feltétel nélkül.
Istenem, add, segíts, hogy merjem a magam, személyes kapcsolatát kialakítani Veled, mely szeretet közösséget teremt bennem Veled! Ámen
