De, ha halhatatlannak lettünk teremtve, akkor az, nem is lehet érdem.

Bölcs 2,23 - 3,9 - Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta, a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak. Az igazak lelkei azonban Isten kezében vannak, s a halál kínja nem éri őket. Úgy látszott a balgák szemében, hogy meghaltak, távozásukat balsorsnak vélték, és végső romlásnak, hogy elmentek tőlünk, ők azonban békességben vannak, ha kínt szenvedtek is az emberek szemében, reményük halhatatlansággal teljes, kevés fenyítés után nagy javakban van részük, mert Isten próbára tette, és magához méltóknak találta őket. Megvizsgálta őket, mint az aranyat a kohóban, és elfogadta őket egészen elégő áldozatul. Látogatásuk idején pedig az igazak felragyognak, olyanok lesznek, mint a szikra, amely a nádasban tovaterjed, ítélkeznek nemzeteken, és uralkodnak népeken, s az Úr lesz a királyuk örökké. A benne bízók megértik az igazságot, s a hívek kitartanak mellette szeretetben, mert választottjai kegyben és békességben részesülnek.

Lk 17,7-10 - Ki mondja közületek szolgájának, mikor az szántás vagy legeltetés után hazatér a mezőről: „Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz?” Nem azt mondja-e neki inkább: „Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, azután ehetsz és ihatsz majd magad is”? Csak nem köszöni meg a szolgának, hogy megtette mindazt, amit parancsolt? Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: „Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!”

De, ha halhatatlannak lettünk teremtve, akkor az, nem is lehet érdem. Természetes állapota az embernek, hogy testének elsorvadása után, lelke Isten méltóságában találja magát. Mind az, aki a halált végső állapotnak tekinti, csak mert hitetlen, és ezért balgának tartja az Írás, azért az, mert a sátán szándékába olyan mélyen belemerült, hogy már mást el sem tud képzelni. Vagyis aki balgán ítélkezik sorsa felett, az, az értetlen képtelenség állapotában van. Szenvedő alany, annak a hatalomnak a kezében, mely a világ romlását akarja.

Vigyázz ember, mert elpusztítod magad, ha hitedet kényelemből eldobod magadtól! Pedig van, egy, a természetesnek vélt valóság felett egy végtelen intelligencia, maga az Isten, Aki a maga hasonlatosságára és képére alkotott, hogy Vele közösségre leljél: halhatatlanság a léted! De miért kell ennek „elnyeréséhez” megéléséhez a hit?

Az igazság értékelvűségének tudatos elfogadása miatt, mely az a mindenség felett álló érték, mely e világ természetességénél hatalmasabb valóság, hogy azon a gonosz ne vehessen fogást, ne férhessen hozzá. Hiszen a gonosz az ösztönösség elvét iparkodik meglovagolni, a tudatot képtelen uralni. Tegnap olvastuk, hogy a bölcsesség hatalom, mely nem fér meg a balgasággal, az ösztönösséggel, a tudat mellőzésével. A bölcsesség szent fegyelem, mely tudatosságot követel, amelyet kegyelmi állapotban élhetek meg! Kötelességem, hogy a Teremtőmnek engedelmes legyek, hogy hitem szerint éljek, Aki Istenben van! Így lehet „reményük halhatatlansággal teljes”, és a bennünk munkálkodó szeretet olyan, mely velünk, bennünk marad mindörökre – hiszen Istenben forrásozik, ha valóságos, és tudattal szándékolt valóságunknak része. Ez lehet az, az Istentől való Igazság, mely igazzá tesz embert, hogy végül, vagy már a jelenben is, „az igazak lelkei Isten kezében” legyenek. Míg nem, azokat, végül, „magához méltónak” találja! Mert megismeri azokat, akik csak azt teszik, „ami kötelességük volt”.

Add meg nekünk Istenünk, hogy képesek legyünk ilyen természetesnek tartani hitünket, mely reményünket erősítve a szeretetedre megtanít! Ámen