„Csak egy a szükséges”!
Jón 3,1-10 - Ekkor ismét szólt az Úr Jónáshoz, s ezt mondta: „Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott a szózatot, amelyet majd mondok neked.” Felkelt erre Jónás és elment Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive háromnapi járóföldre terjedő nagy városa volt Istennek. Alighogy bement Jónás a városba, egynapi járásnyira, nagy hangon hirdette: „Még negyven nap, és Ninive elpusztul!” Ninive lakói hittek Istenben és böjtöt hirdettek, és nagyjaik, kicsinyeik egyaránt szőrruhát öltöttek. És amikor a beszéd Ninive királyához eljutott, ő felkelt trónjáról, letette palástját, szőrruhába öltözött és hamuba ült. És közhírré tétette és megparancsolta Ninivében: „A királynak és főembereinek rendeletére! Se ember, se állat, se marha, se juh ne egyék és ne legeljen, és vizet se igyék! Öltsön szőrruhát ember és állat, és kiáltson nagy szóval az Úrhoz, és térjen meg mindenki gonosz útjáról és az istentelenségből, ami kezéhez tapad. Ki tudja, hátha visszafordul és megbocsát az Úr, és lelohad haragjának tüze, és nem veszünk el?” Mikor látta Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjukról, megbánta Isten a rosszat, amelyről azt mondta, hogy rájuk hozza, és nem hozta rájuk.
Lk 10,38-42 - Történt pedig, hogy amikor továbbmentek, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki az Úr lábához ülve hallgatta szavait, Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: „Uram! Nem törődsz vele, hogy a testvérem egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen!” Az Úr ezt válaszolta neki: „Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.
„Csak egy a szükséges”! – Mert szükségünk van arra, amit Jézus kinyilatkoztatni akar nekünk! Szavai, tanítása nyomán megtérésünkre szükség van. Ami annak folyománya, hogy megértjük, magunkévá tesszük Jézus szavait. Jézus bennünket komolyan vesz, egyetlen szava sem viccelődés, vagy képmutatás, esetleg gúnyolódás. Ő megfontolt, és következetes módon tanít, képezi a környezetében lévőket, akik igénylik, és elfogadják szavait. Mert „A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” [Jn1, 11-13]
Isten ráruházott – Jézusra - minden hatalmat, örökébe adott mindent, hogy megváltásunk garanciája legyen. Nem elég biológiailag megszületni, majd bele születni Istenből – a keresztség által. Nekem magamnak, tudatosan kell befogadóvá lennem, elfogadni és megélni a Krisztusban a közösséget. Istenültté válni az én dolgom, feladatom. Nem automatizmus, nem történik meg rajtam kívül, nélkülem. Nekem cselekvővé kell lennem, tudatossággal kell felépíteni magamban Isten arcú emberségemet, aki eljuthat ezzel a tudatossággal a dicsőségre, mely Isten aurája, és mely befogadóan áll készen a számomra, ha én készülök rá, akarom, vágyom, és életem ezt alátámassza. Én, aki szabadságomat vállalom, elfogadom, megélem Krisztussal egységben, de visszaélni nem vagyok hajlandó vele. „Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.” [Jn 8,36] Ami nem jelenti azt, hogy bűn nélkül való vagyok, ám megismerve az Igazságot, arra használom, hogy elkössön bűneimtől, elismerve, de mégis elválasztva, mert tudom, hogy az Igazságban akarok élni, ezért igénylem az Isten irgalmas szeretetét, Aki egyedül képes arra, hogy bűneimtől elválasszon!
A legszükségesebb, az egyedülien szükséges számomra, hogy tudjam a bűnömet, de engedjem, hogy Isten leválassza rólam, felszabadítson attól! Mert képes lehetek arra az életre, amit Jézus mutat, él meg a szemem láttára, hitem láttára. Hitem lehet az Igazság hite, mely átformál, átalakít, jobbá tesz, még akkor is, ha az még mások számára nem látható, de tudnom kell, hogy belül már változom. Amit türelemmel, kitartással, állhatatossággal viselek, apró lépésekkel élem meg változásomat. Tudva, hogy fejlődésem sem lenne, ha Isten kegyelmébe nem fogadott volna. Amit elfogadni alázat, tudatosság, amit szemérem nem tarthat vissza, mert szeretetére szeretetem a válasz.
Úr Isten, hatalmadban tarts meg engem, hitemben erősíts meg engem, hogy Igazságod megélése mindenkor, mindennél fontosabb legyen számomra! Ámen
