„A titok pedig nem más, mint a bennetek lévő Krisztus, a dicsőség reménye”!
Kol 1,24 - 2,3 - Most pedig örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az egyháznak javára, amelynek én szolgája lettem az Istentől értetek kapott tisztségnél fogva, hogy teljesen érvényt szerezzek Isten igéjének, a titoknak, amely századok és nemzedékek óta el volt rejtve, de amelyet most kinyilatkoztatott szentjeinek. Velük akarta Isten megismertetni ennek a titoknak dicsőséges gazdagságát a pogányok között. Ez a titok pedig nem más, mint a bennetek lévő Krisztus, a dicsőség reménye. Mi őt hirdetjük, amikor minden embert intünk és tanítunk teljes bölcsességgel, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Krisztusban. Ezért fáradozom és küzdök az ő erejének segítségével, amely hatékonyan működik bennem. Azt akarom, hogy tudjátok meg, hogyan küzdök értetek, a laodíceaiakért, és mindazokért, akik nem látták szemtől-szembe személyemet, hogy a szívük megvigasztalódjék, és szeretetben összeforrva eljussanak a megértés teljességének minden gazdagságára, Isten titkának, Krisztusnak ismeretére, akiben a bölcsesség és a tudomány minden kincse rejlik.
Lk 6,6-11 - Történt azután egy másik szombaton, hogy bement a zsinagógába és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze elszáradt. Az írástudók és a farizeusok pedig lesték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják. Ő azonban ismerte gondolataikat, és így szólt a elszáradt kezű emberhez: „Kelj föl és állj a középre!” Az fölkelt és odaállt. Azután Jézus ezt mondta nekik: „Kérdezlek titeket, szabad-e szombaton jót cselekedni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy elveszíteni?” Majd körülnézett mindnyájukon, és így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az megtette, és meggyógyult a keze. Azok erre esztelen haragra gerjedve arról kezdtek tanácskozni egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal.
„A titok pedig nem más, mint a bennetek lévő Krisztus, a dicsőség reménye”! Mi benne, az nem kívülem! Ahhoz nem hit kell, hogy elfogadjam: ami bennem rejtőzködő jó, az ajándékom, a Teremtő kegyelméből lett részemmé, ahogy az életem, mit akarni nem akarhattam, mégis vagyok. De, ha Krisztus bennem, akkor azért, hogy az én dicsőségem reményét éltesse, a számomra! Itt kell feltennem magamnak a kérdést: ki vagyok? A vagyok a pillanat megragadása csak számomra, vagy az életem egészének értelmet adó kérdéssé válik bennem? Mert értelmet kaptam, ami szintúgy ajándékom, melyet javamra használni válhat érdememmé. Felnőni, belenőni az értelembe, miközben egy társadalmi rend iskola rendszere „rám tukmál” egy bizonyos tudást … Isten azonban, Krisztus által, aki bennem van, nem tukmál semmit, rám bízza, hogy mit kezdek vele. Krisztus jelenlétében, ha minden tapasztalatot és tudást összevetek, azokat kívülállókánt, felülről próbálom meg szemlélni és elrendezni magamban, talán még a média ügyeskedése is hasznomra lehet! Mi, akik alulról valók vagyunk (l.: Jn 8,23), mégis az Istentől kezdettől kiválasztottak, „hogy a Lélek megszentelő erejéből és az igazságban való hit által megváltást” [2Tessz 2,13] nyerjünk!
Számomra, számunkra örök a pünkösd, a Szentlélek eljövetelének pillanata mindig akkor fog „aktuálissá válni”, bennünket formálókká, amikor azt kérni merjük, bírjuk, vágyjuk. Csak kérni kell, és megadja nekünk Isten: „Térjetek meg - felelte Péter -, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” [ApCsel 2,38]. „Az Úr egy látomásban megszólította: „Ananiás!” „Itt vagyok, Uram!” – felelte. S az Úr folytatta: „Kelj fel és siess az Egyenes utcába. Keresd meg Júdás házában a tarzuszi Sault. Nézd: imádkozik.” [ApCsel 9,10-11] – és a Szentlélek visszaadja Saul látását. De, a hívek imája sem volt hiábavaló, amikor azok kérték, hogy Péter és János kiszabaduljon a fogságból: „Amíg így imádkoztak, megremegett a hely, ahol összegyűltek. Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és bátran hirdették az Isten szavát.” [ApCsel 4,31]. „Amikor a Jeruzsálemben maradt apostolok meghallották, hogy Szamaria elfogadta az Isten szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Amikor megérkeztek, imádkoztak értük, hogy megkapják a Szentlelket.” [ApCsel 8,15]. Mert írva van: „Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.” [Lk 11,13].
Krisztus azért él bennünk, hogy éltessen, az által, Akit az Atya küld el számunkra a nevében (l.: Jn 14,26); a mi számunkra, akik elmondhatjuk, hogy Jézus így szólít: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle.” [Jn 15,16]
„Isten lelke szállj le rám: olvassz meg engem, formálj meg engem, tölts el engem, használj engem …” - Veni Sancte Spiritus! Ámen
