A szolgálat hatalom!
2Kor 9,6-10 - Azt mondom: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan eltökélte szívében, ne kedvetlenséggel vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti [Péld 22,8G]. Isten pedig elég hatalmas, hogy minden kegyelmét bőven árassza rátok, hogy mindig, mindennel teljesen el legyetek látva, és bőven teljék minden jótéteményre, amint írva van: „Bőven adott a szegényeknek; igazsága fennmarad örökkön-örökké” [Zsolt 112,9]. Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret nyújt eledelül [Iz 55,10], megsokasítja majd a ti vetéseteket is, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét [Óz 10,12G].
Jn 12,24-26 - Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki szolgál nekem, meg fogja tisztelni az Atya.
A szolgálat hatalom! Ez jut eszembe a mai szentírási versek alapján. Persze, nem e földi élet fogalmai szerint kell érteni ezt. Jézus azt mondja, hogy „aki nekem szolgál”, ott lesz, ahol én vagyok! Jézus Isten dicsőségében van, felvétetett Isten hatalmába, a lélek teljességébe, ami az öröklét visszavonhatatlan teljessége. Mondhatod, hogy képzelő erőmön múlik csak az, hogy mit mondok erről; én azt mondom, hogy a hit egyedül az, mely elképzelni engedi, az Atya Isten által készített örökségünket, ahol Krisztus van, és ahonnan hatalmából eljövendő, ítélni mindeneket! „A hangsúly a hit tényén van, s kevésbé azon, hogy mit hisz”! Ez a szubjektív, az Isten személyességével megélt hit – mondja Cantalamessa – melyből fakad a teljes ráhagyatkozásom, bizalmam iránta, Isten iránt. De, ennek a hitnek van objektív, közösségi volta is, hiszen e hit abba az Istenbe kapcsol, aki atyáink, ősatyáink, és népünk, kereszténységünk Istene! Arról a hívő közösségről van itt szó, akik Mária alázatától indultunk el, Aki az új szövetség első hívője, és mely közösség kétezer éve vallja a feltámadásba vetett hitet, a megváltottságunkat, és üdvösségünk érdemtelen voltát, mely Isten kegyelméből válhat sajátunkká! A parányi teremtménynek távlatot kínál, a nélkül, hogy megalázná a teremtményét Isten, hatalmát képes megmutatni, sőt, e hatalmát átengedni is, megosztani teremtményével. Lelkének szentségét engedi át nekem, hogy anyagi – törékeny, elporladó, porból lett, és porrá váló létemet mégis megörökítse, magába fonja, és így isteni mivoltában megörökítse. „Ha testünk meghal, a lélek magával viszi a legértékesebb szerzeményeit az új testbe.” – mondja Gárdonyi Géza.
Mert az ember, mit Istentől kap ajándékba, mint rábízott kincset, nem arra való, hogy azt elássák, hanem arra, hogy annak dicsőséget szerezzen, ki megbízott benne! Hogy mikor megjön az Uram, azt mondhassa: „Jól van, te hűséges, derék szolga. Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!” [Mt 25,21].
Mert mit mond annak Ura, aki féli urát, ezért nem használja bölcsen talentumát? „-Te mihaszna, lusta szolga! - kiáltott rá ura. - Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik. Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.” [Mt 25, 26-30].
Istenem, segíts meg engem, hogy dicsőségedre lenni lehessek! Ámen
