Mennyire ilyenek vagyunk mi is
ApCsel 15,7-21 - Mivel azonban nagy vitatkozás támadt, Péter felállt, és így szólt hozzájuk: „Férfiak, testvérek! Tudjátok, hogy Isten a régmúlt napoktól fogva kiválasztott engem közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium igéjét és hívők legyenek. És Isten, aki ismeri a szíveket, tanúságot tett, mert nekik éppúgy megadta a Szentlelket, mint nekünk. Nem tett semmi különbséget köztünk és közöttük, amikor a hit által megtisztította szívüket. Most tehát miért kísértitek Istent azzal, hogy azt az igát rakjátok a tanítványok nyakára, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elviselni? Ellenkezőleg, mi hisszük, hogy Jézus Krisztus kegyelme által üdvözülünk, amint ők is.” Erre az egész sokaság elhallgatott, aztán meghallgatta Barnabást és Pált, akik elbeszélték, milyen nagy jeleket és csodatetteket művelt Isten a pogányok között általuk. Miután ők elhallgattak, Jakab szólalt meg: „Férfiak, testvérek, hallgassatok meg engem! Simon elbeszélte, hogyan és mi módon történt Isten látogatása első ízben azért, hogy a pogányok közül támasszon népet az ő nevének. Ezzel egyeznek a próféták mondásai is, amint meg van írva: „Ezután majd visszatérek, és felállítom Dávidnak leomlott hajlékát, kijavítom falainak repedéseit, és ami romba dőlt, megújítom, hogy keresse az Urat a többi ember és minden nép, amely segítségül hívta nevemet - így szól az Úr, és meg is teszi azt”, [Ám 9,11-12] ami ismert volt öröktől fogva. - Ennélfogva úgy gondolom, hogy nem kell háborgatni azokat, akik a pogányok közül megtérnek Istenhez, hanem meg kell írni nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól, nehogy tisztátalanná váljanak, a paráznaságtól, a fojtott állatoktól és a vértől. Mert akik Mózest hirdetik, a régi időktől fogva ott vannak minden városban a zsinagógákban, és minden szombaton felolvassák azt.”
Jn 15,9-11 - Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen.
Mennyire ilyenek vagyunk mi is: a magunk külsőségeit kérjük számon másokon is, míg a bennünk lévő hiányosságok egy cseppet sem zavarnak, vagy legalább is elnézzük magunknak. Hát nem fordítva kéne ennek lenni? Ott belül építkezni, Istenes lelkünket szeretni, és ápolni, imádságossá válni, hogy elérzékenyüljön a szív, mikor megérinti a kegyelem! Megengedni Neki, hogy megérintsen, időt szánni rá és csendet teremteni hozzá, hogy érintése könnyeket csalhasson szemünkre, mert beleborzongunk, és örömével táplál, mikor megérezzük közeledését. Hogy megérint nyugalma, szeretete, és bátorít a jóra, a jobbik énünket felfokozza, és már meg sem engedi, hogy nyugtalankodjunk, kétségeinkkel törődjünk, mert eltölt a szeretet erejével. A megajándékozottság élménye! Ahogy a Szent Tanács lelke átsüt akarnokságunkon; lecsendesítve, hogy ne a mi akaratunk legyen a fontos, hanem engedjük meg magunknak, hogy szeretve érezzük magunkat, és ez a csodálatos szeretve levés diktálja cselekvésünket. Nincs ennél szebb érzés, mint mikor döntési kényszeredettségünk elcsitul, és kisimulhatnak ráncaink, mert érezzük, hogy Valaki átveszi a döntéseink feletti felelősségünk terhét. Átdimenzionál a Lélek kegyelme, és olyan dolgok kapnak értelmet, melyek addig fel sem merültek bennünk, hogy meghatározókká váljanak számunkra. A szeretet könnyedsége, a lélek érdeme. A lelkünk lámpása a kegyelem, melyet Isten folyton – folyton gyújtogat, hogy bevilágítsa sötétségünket vele, csak nekünk kell rá érzékenyebbé lennünk. Megmaradni Krisztus szeretetében, parancsainak megtartásával, melyeket értenünk és élveznünk kell, hogy ha értünk, és a szerint élni bírhatunk! „Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok.” [Mt 21,22]. „A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak.” [Róm 12,12].
Imádság lelke, tölts be, hogy a Szentlélek ereje éltessen, éltetőmmé legyen, mit a szó helyesel - mi igazságodat hozza el, Istenem! Ámen
