A tudás felismerése kegyelem!
Jer 11,18-20 - Az Úr tudatta velem, és megtudtam. Akkor megmutattad nekem tetteiket. Én pedig olyan vagyok, mint egy kezes bárány, melyet levágni visznek; és nem tudtam, hogy ilyen terveket szőttek ellenem: „Pusztítsuk el a fát gyümölcsével együtt, és vágjuk ki az élők földjéből, hogy nevére se emlékezzenek többé!” Seregek Ura, igazságos bíró, vesék és szívek vizsgálója, hadd lássam bosszúdat rajtuk, mert eléd tártam ügyemet!
Jn 7,40-53 - Akik a népből ezeket a szavakat hallották, azt mondták: „Ez valóban a próféta!” Mások így szóltak: „Ez a Krisztus!” Némelyek pedig megjegyezték: „Csak nem Galileából jön a Krisztus? Nem ezt mondta az Írás: „Dávid utódaiból és Betlehem helységből jön a Krisztus [2 Sám 7,12-16; Mik 5,1], ahonnan Dávid származott?”„ És a sokaságban szakadás támadt miatta. Közülük egyesek el akarták őt fogni, de senki sem emelt rá kezet. A szolgák elmentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok azt mondták nekik: „Miért nem hoztátok el?” A szolgák azt felelték: „Soha ember így nem beszélt!” Erre a farizeusok megkérdezték őket: „Talán bizony titeket is félrevezetett? Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e valaki benne? De ez a népség, amely nem ismeri a törvényt, átkozott.” Erre Nikodémus, aki korábban nála járt, azt mondta nekik: „Vajon a mi törvényünk elítéli-e az embert, mielőtt kihallgatták volna őt, és meg nem tudták, mit cselekedett?” Azok azt felelték neki: „Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta!” Azután mindannyian hazamentek.
A tudás felismerése kegyelem! De nem minden az, mi ismeret. Ám, nem mindenki méltó a kegyelemre! De, ki a kegyelemre juthat, annak bírnia kell, de nem szabad tőle elveszítenie józanságát. Mert a kegyelem hatalom, igaz nem olyan, mit ebben a világban jegyeznek, de nem is arra való.
„Akinek füle van, hallja meg!” [Mt 13,9] Hallhatóvá válni, hallgatóvá lenni, képességünk; ám azt elaltatni is az, a gonosz állandó ügyeskedése folytán. De, aki Jézus szavára nem figyel, az könnyen megesik, hogy már az emberek szavára sem figyel, inkább önmagában kergeti a saját rögeszméit. Vagyis elaltatja lelkiismeretét, elsorvassza a lelkét, míg nem megöli. És végül szembe találja magát Istennel, mert már nincs benne. Ez az igazi kudarc, amikor ráébredek, hogy magamat megcsaltam, becsaptam, elárultam, az önmagammal való állandó tusakodásban.
Bizony, azt magamnak kell megélnem, hogy Krisztus szavát, tanítását félreértésnek tartom, vagy tanításnak, mi a javamat akarja. Ez az állandó kérdés: ki vagyok én, és ki nekem Jézus Krisztus? Mind ez csak történelem, vagy üdvöm története? Nem mindegy, mert a történelemnek egyszer vége szakad, de az üdvtörténetnek soha! Mert ez a teremtés előttől van, és így a teremtett létet is túléli!
Ezt a hitet szolgálni jött el Jézus a világba, és ezért adta életét, szenvedését, alászállt a poklokra, de harmadnapon feltámadt!
Istenem, őrzöm, és őrködni akarok hitem felett, mely Benned van, és Benned teljesülni vágyik, üdvösségemre juthassak. Áldj meg, szentelj meg ebben a hitben, hogy szereteted megtermékenyítő legyen számomra mindörökké! Ámen
