„Tanuljatok jót tenni!”

Iz 1,10.16-20 - Halljátok az Úr szavát, Szodoma fejedelmei! Fogjátok fel fületekkel Istenünk tanítását, Gomorra népe! Mosakodjatok meg, tisztítsátok meg magatokat, távolítsátok el gonosz tetteiteket szemem elől! Hagyjatok fel azzal, hogy rosszat cselekedtek, tanuljatok jót tenni! Keressétek a jogot, siessetek segítségére az elnyomottnak, szolgáltassatok igazságot az árvának, védelmezzétek az özvegyet! Jöjjetek, és szálljunk perbe! - mondja az Úr. - Ha vétkeitek olyanok is, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; ha vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú. Ha készek vagytok meghallgatni, majd a föld legjavából esztek. Ha azonban vonakodtok és ellenkeztek, kard emészt meg titeket. Bizony, az Úr szája szólt.”

Mt 23,1-12 - Jézus ezután így beszélt a tömeghez és tanítványaihoz: „Az írástudók és farizeusok Mózes székében ülnek. Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg - de a tetteiket ne kövessétek, mert mondják ők, de nem teszik. Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem mozdítják meg azokat. Minden tettüket azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Imaszíjaikat szélesre szabják, bojtjaikat megnagyobbítják. Szeretik a főhelyeket a lakomákon, az első helyeket a zsinagógákban, a köszöntéseket a főtéren, s azt, ha az emberek rabbinak hívják őket. Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti Tanítótok, ti pedig mind testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Ne hívassátok magatokat mesternek se, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus. Aki közületek a legnagyobb, legyen a ti szolgátok. Mert aki önmagát felmagasztalja, azt megalázzák, s aki megalázza önmagát, azt felmagasztalják.

„Tanuljatok jót tenni!” Amit megtanulni kényszerülünk, az az, ami ösztönösen, természetünknél fogva nem sajátunk, de szükségünk van rá. A megtanultaknak tudatosságunkká kell válnia. Izajás szerint a rosszra késztetettségünk a természetünk. Izajás által az Úr azt üzeni, hogy szálljunk szembe a rosszal. Úgy tűnik, az Úr tisztában van azzal, hogy milyen nehéz nekünk jónak lenni, hogy mennyire nehezünkre esik szabadságunkkal jó sáfár módjára bánnunk. Ezért mondja, hogy, ha szembeszállunk a bennünk lévő gonosszal, és küzdünk ellene, akkor nem marad el az Ő segítsége: Általa tisztulhatunk meg! Ezek után egyetlen kérdés marad, felismerem-e bűnösségemet, bűnömet, rosszamat, amivel szembe szállnom kell?! Képes lehetek rá? Biztosan, ha Jézus példáját követem. Egy percig sem kérdőjelezte meg emberi voltát, a rosszra hajlandóságát, ezért vonult el a pusztába 40 napra, hogy emberségét képes legyen Istennek alárendelni, megismerje Isten akaratát, mit vágyott követni. Igen ez a vágy kell, hogy bennünk is éljen, amit majd érzelemből tudatosságunkká kell változtatni, megengedni, hogy emberi voltomat Isten leterítse, megtisztítsa, a meg nem értéstől, a félreértéstől, az e világi gőgtől – attól, hogy minden természetes részem mi rendelkezésemre áll ahhoz, hogy e világban érvényesüljek. Ez nem így van! Hiszen Isten e világba mindent azért teremt, hogy részeként részemmé lehessen, mi részévé váltani bír engem. Fel kell ismernem a teremtett világban Istent, a létezésem körülményeinek általa biztosított adottságait, ami nekem kegyelem! Figyelnem kell a Krisztus által felkentek szavaira, ami éltetőmmé válhat, ha abban Isten szavait felfedezni bírom. De előbb kell magamat megtisztítani, kiüresíteni, hogy megérinthessen a kegyelem, a Szentlélek! Egyetlen méltóságra akar engem, minket, Isten figyelmeztetni, hogy Aki nem én vagyok, de Akire figyelnem kell, Akihez igazítanom kell lépéseimet, Aki a Tanító, a Mester, az Atya; mi mind egyenrangú felek vagyunk, akiknek mindegyikünknek Hozzá kel igazítanunk életünket. Belé kell helyeznünk bizalmunkat, Neki kell engedelmességgel megfelelnünk! Egymásban Őt, az Istent szolgálni, önmagamat szolgálónak, szolgálattevőnek tekinteni, aki Istent szolgálom, és nem téged, és nem magamat. Ki is vagyok én, és ki vagy Te? Bizony, a család tisztelete kell, hogy megértsem ezt, hogy testvér! Hogy ennek a fogalomnak értéket tudjunk adni, minőséget, minősítést, ami engem is felemel. Nem vagyok kevesebb nálad, és Te nem vagy több nálam! Nem vagy kevesebb nálam, nem vagyok több nálad! Egyetlen egy személy áll mindegyikünk fölött, és az az Atya, az Isten, a Tanító, a Mester, Aki szeretettel van mindegyikünk iránt, nem követel, de hív, és magába szeretni akar mindegyikünket, hogy örököseivé lehessünk, válogatás nélkül!

Testvéremnek szólítani, ma erre teszek kísérletet, hogy mindenkiben, akivel találkozom, Krisztussal testvéremet lássam meg, akiknek egy az Atyánk, akiért felelős vagyok Atyánknál, és akit Hozzá kell vonzanom, hogy Te is Benne találj üdvösségedre!

Istenem, segíts, hogy ma hadd legyen ez szemlélődésem tárgya: meglátni mindenkiben, hogy testvérem, akiknek Atyja akarsz lenni.   Legyél eszközömmé, hogy szertetetedben lehessek, és beleszeretni bírjalak mindazokba, akiket utamba vezetsz! Ámen